Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-215

A nemzetgyűlés 215. ülése 1924. Peidl Gyula : Az vörös volt, ez meg fehér ! — Kuna P. András : Onnét ered minden baj !) Ebben a kritikus szituációban a nemzetnek vezető emberei idehaza részint börtönben voltak, részint kénytelenek voltak elmenekülni az orgyilkosok elől külföldre és akkor történt meg az ellenforradalmi szervezkedés, amely a véletlen folytán az eseményeknek egymáshoz való tolódása folytán abban az időpontban, amikor a románok Budapestre bevonultak. (Propper Sándor : Nem egeszén véletlen a találkozás!) Feltételezek a képviselő úrról annyit és higyje el, hogy jóhiszemüleg mondom, hogy akkor, amikor a képviselő ur mosolyogva mondja, hogy nem véletlenség folytán történt ez, hogy dacára annak, hogy szociáldemokrata, mégis örül annak, hogy a bolsevizmusnak az az őrült rendszere, amely az ország után elsősorban az önök pártjának és annak: az egész irányzatának ártott legtöbbet, végrevalahára megszűnt. (Propper Sándor: Igen, de a fehér mását is utálom és megvetem. — Zaj.) Nem fogunk közeledni az igazsághoz az által, ha egyszerre tizen beszélünk. Módjukban van a t. képviselő uraknak az én beszédemre választ adni és mói unkban lesz a nyilvánosság előtt ezt a vitát folytatni, de ha egyszerre tizen beszélünk, akkor nem fogja tudni senki levonni a következtetéseket. Az a pillanat, amikor idebent a bolsevizmus a maga gazdasági tanainak lehetetlensége folytán, belső korrupciója folytán, a demokráciának megcsúfolása folytán, — mert ennél jobban a demokrácia még nem volt megcsúfolva, mint épen a proletár diktatúra alatt, amely minden egyéb volt, csak nem proletariátus diktatúrája (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) örülök, hogy önök ebben a kérdésben is egyetértenek velem — ez a helyzet bekövetkezett, hogy ez a rendszer a saját belső megrothadása és belső megkorhadása folytán tarthatatlanná vált, mint a magyar keresztény erkölccsel, a magyar nemzet elemi életérdekeivel, a dolgozó nép teljesen jogos gazdasági érdekéivel, teljesen ellentétes, őrült fantaszta rendszer tarthatatlanná vált. Összeesett időrendben azzal, hogy megindultak a külföldről, illetve nem a külföldről, hanem a bolsevizmus által lefoglalt területen kivül lévő Magyarországból egyes férfiak, akik el voltak szánva, hogy tekintet nélkül arra, hogy Magyarország határain belül, illetőleg a proletárdiktatúra által megszállott területen belül mit gondolnak és mit csinálnak, vassal, fegyverrel, mindennel a nemzetnek becsületét, életét a proletárdiktatúra bűneivel és gazságaival szemben meg fogják védeni. (Propper Sándor: De elkéstek! — Pikler Emil: A bécsi milliók! — Zaj.) Rosszul méltóztatik emlékezni azokra a bécsi milliókra. Én már egynéhányszor felszólaltam itt a Házban és kimutattam, hogy nekem ezekhez a dolgokhoz semmi közöm. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak lehetővé tenni, hogy egyszer kibeszéljük magunkat ezekről a fontos témákról, hogy közelebb jussunk ahhoz, hogy likvidáljuk ezt a kérdést. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha már most a bolsevizmus után következő első időkben történtek bizonyos bűntények, történtek bizonyos gonosztettek, azokat bűntényeknek és gonosztetteknek tartottam akkor és azoknak tartom ebben a pillanatban is, amikor ezeknek elmondására engem más nem kényszerit, csupán az én keresztény lelkiismeretem. Szükségét érzem annak és tartom kötelességemnek, hogy ebben a pillanatban újból felszólaljak. Én, aki akkor, amikor az első atrocitások történtek, mint a Somogyi-gyilkosság — akkor a ministerelnöki székben voltam, — amikor a nemzetgyűlésnek bizonyos alföldi csapatokkal való megfenyegetése történt, amikor későbben Rakovszky évi január hó 3-án, csütörtökön, 349 István, a Ház elnöke ellen jött fenyegető levél, amikor Soltra rendőrt meggyilkolták s mindenkor és minden körülmények között felemeltem szavamat, most is kötelességemnek tartom — és ezzel vélem, hogy a keresztény ügynek is szolgálatot teszek — hogy újból felszólaljak és azt mondjam, hogy elég volt a vérből s a gyilkolásokból, legyen most már keresztény erkölcs, rend, becsület és tisztesség ebben az országban. (Helyeslés jobbfel ől.) Ez nem azt jelenti, hogy most már azokat, akik bűntényeket elkövettek, hagyjuk futni, nem alt jelenti, hogy ha pl. valaki tiz kiló számra méri az ekrazitot, mint a gesztenyét, vagy valaki bombákkal hólabdázik karácsonyi bálok alkalmával, hogy akkor előálljon valaki és aláírási ivet körözzön, hogy az illetőt, aki saját maga ellen már bevallásban van, hagyják szabadon. Én akarom, hogy vessünk gátat ezeknek az atrocitásoknak, hogy végre valahára véget vessünk ennek a betyáruralomnak azáltal, hogy példás büntetést statuáljunk, mert meg vagyok győződve arról, hogy amikor az első bűnösre perrendszerüleg bebizonyítható a bűnösségben való részvétele és ez minden statárium nélkül el fogja venni azt a büntetést, amelyet a magyar Btkv. az ilyen bűnösökre kiszab, akkor ezek a gyáva emberek odúikba vissza fognak bújni és a magyar nemzetnek hitelét és becsületét künn a külföldön nem fogják veszélyeztetni. Nem is tudják azok a szerencsétlen gonosztevők, hogy az ő nemzetük ellen mit vétenek, mert azt sem pénzben, sem erkölcsi veszteségben felértékelni és kiszámítani nem lehet, hogy egy-egy ilyen atrocitás mindig a legkellemetlenebb pillanatban elkövetve mit jelent veszteség tekintetében a magyar nemzetre nézve. (Ugy van jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés! A mi igazságunk, a magyar igazság a külföld közvéleménye előtt sokkal fényesebben ragyogna már és az Apponyi Albertek és Bethlen Istvánok nagy felvilágosító munkája (Nagy Ernő: Igen, ha nem Bethlen volna a ministerelnök ! — Zaj. Derültség a jobboldalon. Egy hang jobbfelől: Hanem Gulácsy!) a külföld közvéleménye előtt sokkai nagyobb eredményt ért volna el, ha akkor, amikor a kapacitáció, a felvilágosítás utján a nemzeti géniuszt és a nemzet lelkét képviselő igaz emberek már-már meghoditottak a csökönyösségnek, a meg nem értésnek, a nemzet nem ismerésének nagy ellenséges fellegvárakat, idehaza nem robbant volna mindig egy-egy bomba, nem történt volna mindig egy-egy atrocitás. Megdöbbenve olvastuk ilyenkor, hogy megöltek egynéhány embert az utcán, hogy megöltek egynéhány zsidót, egynéhány keresztényt, — talán nem is keveset, — hiszen minden magyarért kár, aki a gyűlölködésnek áldozatul esik. De az a vesztesség, amely ebből a nemzetre nézve származott, sokkal nagyobb minden emberi életnél. (Rupert Rezső: Négy esztendeje beszéljük!) Ezt én nem ma mondom képviselő ur. (Pikler Emil: Eddig is hiába mondta, most is hiába mondja.) T. képviselő ur, én nem vagyok ilyen pesszimista, de nem akarok túllőni a célon. S minthogy ilyen forradalmi időkben a mértéktartás a fő mindenben, a képviselő urat és barátait is arra kérem, hogy álljunk meg annál a pontnál, amelyen teljes igazságban vagyunk és követeljük, hogy ebben az országban a jogrend szellemének és a magyar törvények szellemének megfelelően (Horváth Zoltán: Azt mondták, hogy a jogrend őrültjei vagyunk!) bárkivel szemben, — legyen az akár polgári, akár katonai egyén, akár kicsi, akár nagy (Propper Sándor: Akár minister!), ha bűnösnek bizonyul, történjék az államhatalom részéről olyan megtorlás, amely al-