Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-215
A nemzetgyűlés 215. ülése 1924. mosollyal fogadtatott ami felszólalásunk, úgyhogy egy alkalommal a Ház erősen fel is zúdult egy ilyen kegyeletlenség ellen. Mi minden alkalommal minden gaztett ellen az erkölcsi érzés épségével támadtunk fel és tiltakoztunk és fogunk tiltakozni ezentúl is. Nekünk egyformán fáj, akár Landau Ábrahámról, akár az erzsébetvárosi merénylet áldozatairól, akár Tremmel Mátyásról, akár a Nagyjános Juliannáról legyen szó. Csakhogy, amig mi ezen az állásponton vagyunk és lehetünk, és jogunk van teljes erkölcsi felháborodással reagálni ily kérdésekben, addig nem ismerhetjük el Lendvai t. képviselőtársamnak és más hozzá közelálló képviselőtársainknak azt a jogát, hogy épen ők jöjjenek elő és ők kérjenek valakitől valamit számon, és pedig azért, mert, amig mi mindenféle gaztett ellen fellázadunk, t addig azon az oldalon és az illető t. képviselőtársaim részéről egyes ilyen atrocitások ugy idebent, mint különösen a sajtójukban pártolásra találtak. (Propper Sándor : Hogyne pártolnák, amikor csinálják !) Amig nekünk tényleg jogunk van velük szemben szemrehányásképen felvetni, hogy ne tessék a ravatalra mint hordóra felállani, addig nekik erre erkölcsi jogosultságuk nincs, mert ezekhez a halálokhoz őket legalább is az erkölcsi felelősség causalis nexusa köti. Legyen szó Landau Ábrahám meggyilkolásáról, az erzsébetvárosi merénylet, a Club-kávéház elleni merénylet áldozatairól, Soltra rendőrről vagy Nagyjános Juliannáról, Bacsóról, vagy Somogyiról, ezeknek a halálához nekik, annak a politikának, amelynek részesei, közük van, és pedig azért, mert ők annak a hangulatnak, annak az atmoszférának megteremtői, ők azok az izgatók, akik minden alkalommal felelősek erkölcsileg azért, hogy ilyesmi történik, ők azok, akik ezt az atmoszférát megteremtették, akik felbátorítják az embereket arra, hogy megtörténjenek azok a szomorú esetek, amelyek megtörténtek. Tremmel Mátyás halálában is ők a bűnösök, mert azt a derék őr vezetőt az általuk teremtett mentalitás, az általuk teremtett atmoszféra vitte arra, hogy elmenjen az u. n. gettóba, és ott az ő lelkébe az önök által átplántált gyűlölettel provokálólag lépjen fel. T. képviselőtársam számonkérte tőlem az én jogászi mivoltomat. Megnyugtathatom t. képviselőtársamat, hogy akár zsidóról, akár nem zsidóról van szó, szánom azt az áldozatot. Azt a Tremmel Mátyást ártatlannak tartom, akármi történt is vele, akár okot adott rá, akár nem, hogy (Kima P. András: Nem lett volna szabad megtörténni!) vele szemben igy fellépjenek, és pedig ilyen végzetesen, de megállapítom, hogy a Tremmel Mátyás haláláért az önök politikája a felelős. S ha, mint jogásznak kell hozzászólanom, épen jogászi szemmel nézve a dolgot, ugy látom, hogy az a nyolc honvéd, amikor ott megjelent, — meg is tagadnám a magyar bátorságot és a katonabátorságot, ha nem ugy képzelném el, bizony nem viselkedett és nem viselkedhetett olyan passzive, mint ahogy az urak azt mondották. Nem imádkozni mentek oda. És a Tremmel Mátyás-eset és a többi gyáva merénylet között nagy különbség van, mert Tremmel Mátyás esetében mell feszült mellnek, nyilt küzdelem volt, szembenállottak egymással, ellenben t. képviselőtársam az ilyen bombamerényletek, gyáva orgyilkosságok, ahol eleve gondoskodik arról a tettes, hogy őhozzá nyomot találni ne lehessen. T. képviselőtársam védekezik az ellen, hogy okozói volnának ezeknek a cselekményeknek, hogy eausalis nexus volna az önök politikája és az efféle esetek között. Ez épen olyan okoskodás, mint ha valaki azt mondja, hogy nem én évi január hó 3-án, csütörtökön. 339 gyújtottam meg a puskaporos hordót, hanem a bevetett fáklya, vagy a gyufa. Hiszen teljesen mellékes, hogy milyen távolságra állanak önök fizikailag személy szerint, az bizonyos, hogy az első ok, amely a többi okot megmozdította, önök voltak. Önök azok, akiknek politikája minden alkalommal meggyújtja a gy 7 ujtózsinórt, önök azok, akik a többi okokat megmozditják. Ezért nekünk csakugyan okunk és jogunk van arra, hogy amikor önök hipokrizissel,^ tettetéssel, álgyászba öltözködéssel számonkérnek bizony T os dolgokat, ezt ne ismerjük el jogosultnak. Különben is még egy különbség van a Tremmel Mátyás esete és a többiek között. Az egyik egy sporadikus eset, egyetlenegy eset, amely megtörtént, egy incidens, amely r nem illeszkedik be egy sorozatos rendszerbe, mint amilyen sorozatos rendszerbe beleilleszkedik a többi. Az egyiknél politikai motívumok hatnak közre... (Lendvai István : A másiknál csak faji motívumok.) mert, amikor politikai gyilkosságok rendszeréről, politikai gyilkosságról, gyilkos politikáról van szó, ha mi ez ellen, hogy rendszerré ne váljék, felszólalunk, ez egészen természetes, egészen jogos és mindenféleképen szükséges. Ezentúl is az a véleményem, hogy akkor, amikor az önök felbujtása, az önök politikája folytán, az önök izgatásaira egy szerencsétlen áldozatot végzetes sors ér, önök vannak legkevésbé hivatva ideállani s a keresztény és nemzeti eszme nevében egy laudációt mondani és ezzel is gyűlöletet hirdetni, sakterkésről beszélni, mikor a nyomozás egészen ellenkezőt állapított meg. Megértem, t. képviselőtársam, hogy ilyenkor ilyen fenhaiigon tudnak beszélni, ^ mert támogatásban részesülnek Eakovszky Iván részéről, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon,) mert Eakovszky Iván elkövette azt a hibát, hogy mielőtt egy cselekmény teljesen megtárgyalva, teljesen kinyomozva nincs, ő már Ítéletet mondott. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Megállapított egy 7 lesziirt tényállást, holott legfeljebb azt lett volna joga megállapítani, hogy a nyomozás eddigi adatai szerint ez látszik fenforogni ; a többi a bíróság dolga. Mi sem mondjuk azt — pedig sokkal több joggal tehetnek — amikor Simkó Lászlóról van szó, hogy ő követte el a merényletet, hogy ő a bűnös és megállapitjuk a gyilkosságot, hanem megvárjuk, amig a bíróság mondja ezt ki. A mi kifogásunk mindig csak az volt hasonló gyilkossági esetekben, hogy 7 nem mozdult meg az igazságszolgáltatási apparátus. Ahol megmozdult, ott mi_ lényállással többé nem foglalkozunk, azt majd kideritik. Nem kereszténység és nem nemzeti politika kérdése, hanem a tisztességéi a becsületé, az emberségességgé ez, és épen emberséges voítunk kötelez arra. hosry az ilyen iszonyatosságok ellen feltámadjunk. Sem kereszténységet nem tanulunk azoktól, akik gyűlöletet hirdetnek és végeredménvben gyilkosságok elkövetésének okaivá válnak. sem nemzeti érzést nem tanulunk tőlük, mert van más, aki tanít bennünket. Hosrv mi az önök kereszténysége, azt megmondotta gróf Apponyi Albert, (filénk éljenzés.) T. képviselőtársam akkor, amikor ő ezt mondotta, még a forradalinakriak a csatlósa, a szolerája A T olt. Én a magam részéről azokkal a forradalmakkal énen a/ért helvezk^dcm szembe, mert hasonló iszouyatossáffok történtek. aminőket önök most meffmozditnnak. (Zaj.) T. képviselőtársam, senkinek sincs joga
