Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-215
340 A nemzetgyűlés 215. ülése 1924. kisajátítani a keresztény eszmét és a hazaszeretetet. Lehet a hazát becsületesen is szeretni, nem pedig- oly demagóg módon, mint ön. Az önök módszerét természetesen soha sem teszszük magunkévá. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szabó József képviselő ur személyes megtáanadtatás címén kért szót. A képviselő ur nincs itt, tehát jelentkezése tárgytalan. Létay Ernő képviselő ur személyes megtámadtatás címén kért szót. Létay Ernő : T. Nemzetgyűlés ! A délelőtti tanácskozás folyamán (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) a ministerelnök ur beszéde alatt egy félreértésből folyó incidens alkalmat adott a t. túloldalnak arra, hogy hangos tüntetést rendezzen az általam mondott, helyesebben nekem imputait kifejezés értelme révén. (Pataesi Dénes : Az valódi kifejezés volt !) Engedjen meg nekem, hogy bár teljesen elismerem a képviselő ur diplomáciai képességét, (Kuna P. András : Sohase tessék gúnyolódni !) bár tudom, hogy nagy gondolatolvasó, (Derültség és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) a magam gondolatait mégis magam interpretáljam a nemzetgyűlés szine előtt. Amikor a ministerelnök ur arról szólt, hogy a sorozatos bombamerényletekkel kapcsolatosan végig fogja vezettetni mindama szálakat, amelyek a bűncselekmények értelmi szerzőinek kiderítéséhez vezetnek, Esztergályos János t. képviselő ur közbeszólt s azt mondotta, hogy »mindenkihez 1« s erre én azt mondottam: »akármilyen magas helyen ?« (Zaj a jobboldalon. — Szomjas Gusztáv : Nem igy volt ! Félreérteni sem lehetett ! — Felkiáltások a jobboldalon : »Legmagasabb helyet« mondott !) — Én ezt mondtam. Erre a ministerelnök ur nem az én kijelentésemre, hanem talán a saját gondolatai kapcsán, gondolatfűzés révén gondolt egy olyan helyre, amelyet nekem a vitába bevonni «szándékom semmi féleképen nem volt. Nem. tettem ezt sem gondolatban, sem cselekedetben^ Az egész akció, amelyet mi r ezekkel a bűntényekkel kapcsolatban az ellenzék részéről megindítottunk, épen abban leli magyarázatát, hogy mi abban a politikai felfogásban élünk, hogy — és eddig minden jelenség, sajnos, ezt bizonyítja — itt mellékkormányok, mellékhatalmasságok gyakorolnak befolyást kormányzati intézkedésekre, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) sőt talán az igazságszolgáltatás útjára is. Mi azt láttuk, hogy minden egyes ilyen bűncselekmény kiderítésénél, mikor az értelmi szerzők megfogásáról van szó, homokba futnak azok a szálak, amelyek az értelmi szerzőket, a tulaj donkép eni legfőbb bűnösöket kellene hogy MZ igazságszolgáltatás kezébe adják. Én röviden annak kijelentésére szorítkozom, hogy a t. ministerelnök ur inszinuációja teljesen alaptalan és a nekem tulajdonított szándék tőlem teljesen távol állott. Én gondoltam ugyan több magas helyre, amelyekről felteszem, hogy védői ezeknek az értelmi szerzőknek. (Felkiáltások a jobboldalon: ^Legmagasabb hely«-et mondott. Zaj.) de nem gondoltain arra a magas helyre, melynek meg*védelmezésére a ministerelnök ur vállalkozott. (Zaj.) Elnök: Pikler Emil képviselő ur személyes megtámadtatás címén kért szót. Pikler Emil: Tisztelt Nemzetgyűlés! Gömbös Gyula t. képviselőtársam ma délelőtti felszólalásában analógiát mutatott ki a Dob-utcai sajnálatos eset és a csongrádi bombamerénylet között. Minthogy a Dob-utcai sajnálatos incidens alkalmával magam is ott voltam a helyévi január hó 3-án, csütörtökön, színén és igy személyemben is érdekelve vagyok, (Lendvai István: Fajilag is! — Kassay Károly: Itt csak képviselők vannak! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) szükségesnek tartom, hogy rávilágítsak arra a határozott rosszhiszeműségre, amellyel Gömbös Gyula t. képviselő ur itt ezt az esetet előadta. A Dob-utcai Lázár-kávéházban egy gyermekfelruházási ünnepély folyt, amelynek folyamán oda bejöttek ittas katonák, akik ott lármázni, duhajkodni kezdtek és ebből keletkezett egy verekedés, mely verekedés közben sajnálatos módon egyik szerencsétlen katona életét vesztette. Ez tehát tipikus kocsmai verekedés volt. Nem azok a Dob-utcai zsidók mentek a kaszárnyába, hogy katonákat öljenek, hanem a katonák jöttek oda hívatlanul ittas állapotban, ott garázdálkodtak és az ünnepélyt megzavarták. (Peyer Károly : Önök bujtották fel őket !) Tremmel Mátyás, szegény katona, amint Kúpért t. képviselőtársam nagyon helyesen mondotta, az önök áldozata, Lendvai képviselő ur, mert az önök szelleme, bujtogatása, heccelődése és izgatása vitte őt arra a helyre, ahol neki semmi keresnivalója nem volt, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. —Peyer Károly: A Dob-utcában nincs kaszárnya !) A biróság által még egyáltalában nincs megállapítva, hogy ki volt a tettes, de meg van állapítva a nyomozás által, hogy ezt a katonát nem sakterkéssel, hanem úgynevezett olasz bicskával ölték meg. Aki a sakterkést látásból ismeri, az tudja, hogy az csak vágáisra alkalmas, de szúrásra nem alkalmas eszköz, már pedig Tremmel Mátyás szúrt sebekben vérzett el, nem vágott sebekben. A sakterkésről szóló dolgokat önök találták ki azért, hogy a felekezeti izgatást a maximumig fokozhassák. Én ott voltam, láttam, hogy ez közönséges kocsmai verekedés volt, mig Csongrádon bombát dobtak egy ártatlan báli társaságba s ott egy szerencsétlen keresztény leányt és egy zsidó fiatalembert öltek meg. Tehát egészen más valami történt a két esetben. Gömbös Gyula t. képviselő ur akármenynyire igyekszik is itt a fajvédők között excepcionális álláspontra helyezkedni, hogy ő talán különb a többinél, ő magyar úriember, az, hogy ő ezt az analógiát rosszhiszeműen megcsinálta, ez mindenesetre jellemző rá. Ennyit akartam megjegyezni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon,) Elnök : Peyer Károly képviselő ur személyes megtámadtatás címén kért szót. (Mozgás a jobboldalon.) Peyer Károly : Igen t. Nemzetgyűlés ! Gömbös t, képviselő ur a délelőtt folyamán felszólalásában azt állította, hogy mi egyoldalúan biráljuk el a gyilkosságokat. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy Gömbös t. képviselő urnák ez a megállapítása téves, mert mi nemcsak ezt a gyilkosságot Ítéljük el, hanem elitélünk minden gyilkosságot, (Felkiáltások a jobboldalon : Mi is !) A szociáldemokrata párt programma ában mégr a törvényes halálbüntetés ellen is állást foglal. (Petrovácz Gyula : Eszerint akasztatott Szamuelly! — Lendvai István: Azért hozták a törvénytelen halálbüntetéseket ! — Zaj.) Elnök : Lendvai képviselő urat kérem, méltóztassék a folytonos közbeszólásoktól tartózkodni. Peyer Károly : Az a felfogása, hogy nincs joga egyik embernek sem a másik életét kioltani. (Propper Sándor : Mondja meg a fehér Szamnellyknek ! — Zaj a középen, — Rupert
