Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-215

A nemzetgyűlés 215. ülése 1924. étn"január hó 3-án, csütörtökön. 325 kedni. Most is ez történt volna, ha az ügyész tudja a kötelességét és niegappellálja, felfolyamodja ^ a szabadlábra helyező határozatot. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Vázsonyi ? Vilmos: De hozzájárult!) Akkor a kir. táblának módjában lett volna hozzászólnia a kérdéshez és egészen bizonyos, hogy eredeti álláspontjának fentartása mellett első határozatát érvényben : hagyta volna. Mi történt azonban? Hogy a kir. ; tábla ne

% juthasson abba a helyzetbe, hogy eredeti álláspontját érvényesítse, a t. ügyész ur egész egyszerűen nem élt felfolyamodási jogával (Propper Sándor: Sztrache ur a főébredő! — Zaj a szélsőbaloldalon.) és mert hivatalból semmiképen sem lehet felülvizsgálatot kieszközölni, az történt, hogy az ügyész : hozzájárulása, valóságos paklizása, a kir. : tábla határozata ellen elkövetett tiszteletlen merénylete következtében, mert megnyugodott a döntésben, Ulainék kaució mellett sza- ! badlábra kerültek. (Zaj a bal- és a szélsőbal- j oldalon.) — Szeretném a t. miniszterelnök ur ; figyelmébe ajánlani... (Nagy zaj a szélsőbal- ; oldalon. — Pikler Emil: Sztrache urnák °"t a két milliót, minister ur! — Zaj. Elnök csenget. — Peyer Károly: Jól telj esitette kötelességét, neki a milliókat! — Propper Sándor: Sztrache parancsot kapott a Sörház-utcából! — Pikler Emil: Sztrache ur. a fajmagyar, mint a neve is mutatja! — Zaj.) így érthető meg az, ami történt. Szeretném a következőket a t. ministerelnök urnák szíves figyelmébe ajánlani, nehogy megint megengedje, hogy ; a hipokrizis azt vághassa az ellenzék szemébe, hogy a biróságot támadja és szeretném arra kérni, kérdezzen meg jogászokat — de nem azokat, akik ebben az ügyben ténykedtek, — vájjon nem törvénytelen intézkedés volt-e az olyan kaució melletti szabadlábra helyezés, amilyen kaució mellett történt Bobula sza- ; badlábra helyezése. A bűnvádi perrendtartás : 163. §-a megmondja, hogy kaucióul csak készpénz, óvadékképes értékpapír vagy jelzálog"! biztosítás fogadható el. Itt az történt, i t. ministerelnök ur, hogy egyszerűen ékszere- ; ket fogadott el a bíróság kaucióul. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Amely igazságszolgáltatási rendszerben ilyen atmoszféra mellett megtörténhetnek ilyenek, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ki volt a becsüs? — Pakots József: Zálogbatett igazság! — Zaj.) abban senkinek sincs joga feláll ani, tettetéssel és hipokrizissel szót emelni azért, bogy valaki a biróságot megtámadta, mert ismétlem, hogy inkább a birósás- iránt való tiszteletből lépünk fel az ilyen eliárás ellen. Én sehol és soha sem érzem másam lobban, mint amidőn a birósáe* előtt megjelenhetek és mikor a pártatlan bíróság döntéseivel foglalkozhatom. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem azonban, hogv ebben az időben, amikor "ilyen nyilvánvaló törvényszegések és nyilvánvaló juszticmordok megtörténhetnek, mindenki elvesztette jogát ahhoz, hogy felálljon és nagykéüüen a bíróság védelmére keljen. Ismétlem, tisztelet a bíróságnak, a bíróságok nagy részének és mi magunk volnánk azok, akik védelmére kelnénk, ha ártatlanul szenvedne, azonban épen a bíróság megtisztításának érdeke, követeli meg, hogy azokat az egves tanácsokat (Ugy van! JJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) azokat az egves bírákat, azokat az egyes ügyészeket és azokat az egves rendőröket, (Pikler Emil: Igazságai írvminiatereket!) akik veszélyeztetik azt a nagy érdeket, amely a pártatlan igazságszolgáltatáshoz fűződik, (Propper Sándor: És a belugyministereket!) ezeket igenis kifogásoljuk es epén a bíróság tekintélyének, becsületének megmentése érdekében kell ezeket pellengérre állítani azért is, hogy a többiek ebből erőt merítsenek. Mert alá van aknázva egész bírói szervezetünk. A bírákat megfigyelő emberek, spionok tartják megfigyelés alatt, vájjon milyen ügyben, hogyan Ítélkeznek. A tisztességes biró sorsa ma gyötrelem, mert sohasem tudhatja, hogy melyik ellenőrzője, spionja milyen konfidens, hogyan és mikor küld jelentést olyan helyre, ahol az illető biró sorsát intézik. (Létay Ernő: Melyik £tZ cl hely? — Zaj a balés a szélsőbaloldalon.) Nemcsak ez a kormányzat, amely erre az útra tért, hanem, habár több utódláson ment keresztül, ntódai is kénytelenek voltak épen az előbb követett gyakorlat folytán, azért, mert bizonyos determináció kényszeritette őket, belső erőtlenségük miatt, nemcsak a kalandorokhoz mint segítőtársakhoz fordulni, hanem kénytelenek voltak más vidékeken is segítőtársakat keresni. Ez a kormányzat, amely fennen hirdette a keresztény és a nemzeti eszmét, hirdette a faji gondolatot is, más oldalon azután másutt keresett segítőtársakat, épen az ellenkező táborban, épen az ébredők táborával ellenkező póluson. Egészséges, józan, nemzetgazdasági politikát kellett volna a kormánynak inaugurálnia. Tulajdonképen kezdettől az volt a megmentés útja: rendbehozni az államháztartásunkat, a nemzetgazdasági életünket, Miért nem lett ebből semmi? Miért lett a pénzügyi igazgatásunkból, az egész budget-jogunkból egyszerű pénzügyi technika? Miért lett a mi pénzügyi politikánk egyszerű adózás, adócsavar? Miért nem vezettek be egészséges nemzetgazdaságot, miért nem kelt segitségére a kormány a termelésnek, az erőforrások táplálásának? (Vanczák János: Elszívják az életerejét!) Ennek a kormánynak, amely a kereszténységet hirdette és amely — mint látjuk — a gyűlöletnek is nagy koncessziókat tett de amely a nemzeti eszmét is hirdette, épen belső értéktelensége miatt nem lehetett a nemzeti érzéshez appellálnia, nem lehetett azokat a nemzeti erőket mozgatnia, amelyeket meg kellett volna és amelyeket a hivatottak meg is tudtak volna mozgatni. Ezért nem lett semmi a nemzetgazdasági életűnkből és pénzügyi gazdálkodásunkból. Ennek a kormánynak óvakodnia kellett attól, hogy összeveszszen a nagy vagyonnal, mert ennek a kormánynak a mentalitása sohasem volt^ olyan, hogy a nemzet vele szemben áldozatkészségre hajlandó lehetett volna. Ez a kormány nem folyamodhatott a nemzet áldozatkészségéhez. Ebben a rossz világban, ezekben a szörnyű történelmi időkben, amikor —- ha egy népben, az emberekben tényleg van hazafiság — meg kellett volna mozdulnia az áldozatkészségnek, odáig jutottunk, hogy van egy kormányunk, amely ezt a természetes erőt, az önként kínálkozó segítséget nem hívhatja fel, hogy mellette sikra szálljon. Ennek a kormánynak tehát meg kellett próbálkoznia azzal, hogy a tiszta pénzügyi technikára, pénzügyi gazdálkodásra térjen át, amely az adócsavarnak és bankóprésnek működtetésből áll. Emellett értékes barátokat, szövetségeseket kellett keresnie a nagyvagyon urainál. Keresett is, egyrészt az ingatlan nagyvagyon urainál, akiknek javára sikerült egy igen mérsékelt földreformot keresztülviunie