Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-215

A nemzetgyűlés 215. ülése 1924. étn"január hó 3-án, csütörtökön. 325 kedni. Most is ez történt volna, ha az ügyész tudja a kötelességét és niegappellálja, felfo­lyamodja ^ a szabadlábra helyező határozatot. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Vázsonyi ? Vilmos: De hozzájárult!) Akkor a kir. táblának mód­jában lett volna hozzászólnia a kérdéshez és egészen bizonyos, hogy eredeti álláspontjának fentartása mellett első határozatát érvényben : hagyta volna. Mi történt azonban? Hogy a kir. ; tábla ne % juthasson abba a helyzetbe, hogy eredeti álláspontját érvényesítse, a t. ügyész ur egész egyszerűen nem élt felfolyamodási jogával (Propper Sándor: Sztrache ur a fő­ébredő! — Zaj a szélsőbaloldalon.) és mert hi­vatalból semmiképen sem lehet felülvizsgála­tot kieszközölni, az történt, hogy az ügyész : hozzájárulása, valóságos paklizása, a kir. : tábla határozata ellen elkövetett tiszteletlen merénylete következtében, mert megnyugo­dott a döntésben, Ulainék kaució mellett sza- ! badlábra kerültek. (Zaj a bal- és a szélsőbal- j oldalon.) — Szeretném a t. miniszterelnök ur ; figyelmébe ajánlani... (Nagy zaj a szélsőbal- ; oldalon. — Pikler Emil: Sztrache urnák °"t a két milliót, minister ur! — Zaj. Elnök csen­get. — Peyer Károly: Jól telj esitette köteles­ségét, neki a milliókat! — Propper Sándor: Sztrache parancsot kapott a Sörház-utcából! — Pikler Emil: Sztrache ur. a fajmagyar, mint a neve is mutatja! — Zaj.) így érthető meg az, ami történt. Szeretném a következő­ket a t. ministerelnök urnák szíves figyelmébe ajánlani, nehogy megint megengedje, hogy ; a hipokrizis azt vághassa az ellenzék sze­mébe, hogy a biróságot támadja és szeretném arra kérni, kérdezzen meg jogászokat — de nem azokat, akik ebben az ügyben ténykedtek, — vájjon nem törvénytelen intézkedés volt-e az olyan kaució melletti szabadlábra helyezés, amilyen kaució mellett történt Bobula sza- ; badlábra helyezése. A bűnvádi perrendtartás : 163. §-a megmondja, hogy kaucióul csak készpénz, óvadékképes értékpapír vagy jel­zálog"! biztosítás fogadható el. Itt az történt, i t. ministerelnök ur, hogy egyszerűen ékszere- ; ket fogadott el a bíróság kaucióul. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Amely igazságszolgáltatási rendszerben ilyen atmoszféra mellett megtörténhetnek ilye­nek, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sán­dor: Ki volt a becsüs? — Pakots József: Zá­logbatett igazság! — Zaj.) abban senkinek sincs joga feláll ani, tettetéssel és hipokrizissel szót emelni azért, bogy valaki a biróságot meg­támadta, mert ismétlem, hogy inkább a biró­sás- iránt való tiszteletből lépünk fel az ilyen eliárás ellen. Én sehol és soha sem érzem má­sam lobban, mint amidőn a birósáe* előtt meg­jelenhetek és mikor a pártatlan bíróság dön­téseivel foglalkozhatom. (Zaj a bal- és a szélső­baloldalon.) Azt hiszem azonban, hogv ebben az időben, amikor "ilyen nyilvánvaló törvény­szegések és nyilvánvaló juszticmordok meg­történhetnek, mindenki elvesztette jogát ahhoz, hogy felálljon és nagykéüüen a bíróság védel­mére keljen. Ismétlem, tisztelet a bíróságnak, a bíróságok nagy részének és mi magunk vol­nánk azok, akik védelmére kelnénk, ha ártat­lanul szenvedne, azonban épen a bíróság meg­tisztításának érdeke, követeli meg, hogy azokat az egves tanácsokat (Ugy van! JJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) azokat az egves bírákat, azokat az egyes ügyészeket és azokat az egves rendőröket, (Pikler Emil: Igazság­ai írvminiatereket!) akik veszélyeztetik azt a nagy érdeket, amely a pártatlan igazságszol­gáltatáshoz fűződik, (Propper Sándor: És a belugyministereket!) ezeket igenis kifogásoljuk es epén a bíróság tekintélyének, becsületének megmentése érdekében kell ezeket pellengérre állítani azért is, hogy a többiek ebből erőt me­rítsenek. Mert alá van aknázva egész bírói szervezetünk. A bírákat megfigyelő emberek, spionok tartják megfigyelés alatt, vájjon mi­lyen ügyben, hogyan Ítélkeznek. A tisztességes biró sorsa ma gyötrelem, mert sohasem tud­hatja, hogy melyik ellenőrzője, spionja mi­lyen konfidens, hogyan és mikor küld jelentést olyan helyre, ahol az illető biró sorsát intézik. (Létay Ernő: Melyik £tZ cl hely? — Zaj a bal­és a szélsőbaloldalon.) Nemcsak ez a kormányzat, amely erre az útra tért, hanem, habár több utódláson ment keresztül, ntódai is kénytelenek voltak épen az előbb követett gyakorlat folytán, azért, mert bizonyos determináció kényszeritette őket, belső erőtlenségük miatt, nemcsak a ka­landorokhoz mint segítőtársakhoz fordulni, hanem kénytelenek voltak más vidékeken is segítőtársakat keresni. Ez a kormányzat, amely fennen hirdette a keresztény és a nemzeti esz­mét, hirdette a faji gondolatot is, más oldalon azután másutt keresett segítőtársakat, épen az ellenkező táborban, épen az ébredők táborával ellenkező póluson. Egészséges, józan, nemzet­gazdasági politikát kellett volna a kormány­nak inaugurálnia. Tulajdonképen kezdettől az volt a megmentés útja: rendbehozni az állam­háztartásunkat, a nemzetgazdasági életünket, Miért nem lett ebből semmi? Miért lett a pénz­ügyi igazgatásunkból, az egész budget-jogunk­ból egyszerű pénzügyi technika? Miért lett a mi pénzügyi politikánk egyszerű adózás, adó­csavar? Miért nem vezettek be egészséges nem­zetgazdaságot, miért nem kelt segitségére a kormány a termelésnek, az erőforrások táplá­lásának? (Vanczák János: Elszívják az élet­erejét!) Ennek a kormánynak, amely a keresztény­séget hirdette és amely — mint látjuk — a gyűlöletnek is nagy koncessziókat tett de amely a nemzeti eszmét is hirdette, épen belső értéktelensége miatt nem lehetett a nemzeti érzéshez appellálnia, nem lehetett azokat a nemzeti erőket mozgatnia, amelyeket meg kellett volna és amelyeket a hivatottak meg is tudtak volna mozgatni. Ezért nem lett semmi a nemzetgazdasági életűnkből és pénz­ügyi gazdálkodásunkból. Ennek a kormány­nak óvakodnia kellett attól, hogy összevesz­szen a nagy vagyonnal, mert ennek a kor­mánynak a mentalitása sohasem volt^ olyan, hogy a nemzet vele szemben áldozatkészségre hajlandó lehetett volna. Ez a kormány nem folyamodhatott a nemzet áldozatkészségéhez. Ebben a rossz világban, ezekben a szörnyű történelmi időkben, amikor —- ha egy népben, az emberekben tényleg van hazafiság — meg kellett volna mozdulnia az áldozatkészségnek, odáig jutottunk, hogy van egy kormányunk, amely ezt a természetes erőt, az önként kínál­kozó segítséget nem hívhatja fel, hogy mel­lette sikra szálljon. Ennek a kormánynak tehát meg kellett próbálkoznia azzal, hogy a tiszta pénzügyi technikára, pénzügyi gazdálkodásra térjen át, amely az adócsavarnak és bankóprésnek működtetésből áll. Emellett értékes barátokat, szövetségeseket kellett keresnie a nagyvagyon urainál. Keresett is, egyrészt az ingatlan nagy­vagyon urainál, akiknek javára sikerült egy igen mérsékelt földreformot keresztülviunie

Next

/
Thumbnails
Contents