Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-215

326 A nemzetgyűlés 215. ülése 1924. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ezzel az országnak demokratizálását megakasztani, bizonyos reakciós erőket maga mellé állitani; másrészt odafordult a merkantil és indusztriális nagy tőkéhez is, de nem ahhoz, amelyhez ha fordult volna, talán másképen sikerült volna a vállalkozása, hanem ahhoz a merkantil és indusztriális tőkéhez, amely tulajdonképen egyiknek sem nevezhető: a siber-tőkéhez. (Ugy vari! a szélsőbaloldalon.) Tisztelt Nemzetgyűlés! Minthogy a kormány rossz gazdasági politikája, amellyel az ország gazdasági ügyeit intézte, jó eredményre nem vezetett, kénytelen volt onnan venni jövedelmeket, ahonnan kapott. Jövedelem-szerzéssé tette a kitüntetéseket. (Meskó Zoltán: Igaz ez kérem? Tessék válaszolni! Mit fizetnek a kormányfőtanácsosoki — Esztergályos János: A kosztpénzügyi főtanácsosok! — Meskó Zoltán: A lovasitott kosztpénzügyi főtanácsosok! — Derültség és zaj balfelől.) A kormány kénytelen volt bizonyos üzleti vállalkozásokba belemenni, különféle monopóliumokat, koncessziókat, kedvezményeket adni; kénytelen volt a kiviteli és behozatali politikát is ugy irányitani, hogy abból közvetlen haszna legyen; kénytelen volt a drákói és nem okosan átgondolt vámrendszert fentartani és emellett kénytelen volt a sibergazdasági politikát is támogatni, azért is, mert hiszen ez bizonyos mértékig sajtótámogatást is jelentett a javára, különösen pedig diplomáciai összeköttetéseket. (Zaj.) T. Nemzetgyűlés! A kormány bátortalan volt ezzel a bankpolitikával szemben; engedte, hogy ez a bankpolitika sterilizálja a magyar gazdasági életet, kisterilizálja belőle a termelést mint nemzetfentartó erőt s mint egyedül jogosultgazdasági tényezőt. Mi történt ? Az, hogy a Jegyintézet a bankoknak szinte korlátlan hitelt adott, kezdetben talán 9% mellett, most pedig pro anno 18% mellett. A Jegy intézet ezeket a bankokat szinte korlátlanul dotálja, mindenesetre sok milliárd erejéig. A bankok pedig mit cselekedtek? Nem adták tovább a termelésnek, sem a mezőgazdaságnak, sem az iparnak, sem a kereskedelemnek, hanem a megkapott pénzzel egyszerűen börzeüzletet csináltak. T. Nemzetgyűlés! Egy bank sokféle dolgot tehet a pénzzel. Felhasználhatja a maga vállalkozásaiban, kiadhatja további hitelbe s a mai időkben egyszerűen játszhatik a pénzzel. A bankok mit cselekedtek? Mindent, csak azt nem, hogy, termelő-hitelt nyújtottak volna. Ehelyett a saját vállalataiknak is, amelyek az ő patronátusuk alá tartoznak, a 18 százalék mellett kapott kölcsönt igen kedvezményesen, pro anno 50 százalék mellett adták tovább. A rendes eset az volt, hogy továbbadták a pénzt hitelbe, de nem 18% és valami jutalék mellett, hogy a kezelési költség meglegyen, hanem továbbadták 100%-ra, nem ritkán 200%-ra, sőt 300%-ra pro anno. Azt a pénzt, amelyet ők a Jegyintézettől kaptak, maguk is felhasználták papirspekulációra: a börzére mentek vele és ily módon igyekeztek a pénzt a maguk számára gyümölcsöztetni. Ennek nem lehet jó vége, mert a termelés sehonnan sem kapott alimentációt. A termelésnek meg kellett állania. Mindenki a könnyebb végét fogta a dolognak; mindenki, akinek tőkéje volt, a börzére ment, hogy ott elérje a 300%-os nyereség-eket, amit a munkával elérni nem lehet. (Beck Lajos: Most már viszszajöhet a börzéről ! Kállay pénzügyminister ur megcsinálta a börzét!) A börze, amelyet azzal szoktak védelmezni, hogy tulaj donképen konzerválja a vagyont, a évi január hó 3-án, csütörtökön. börzespekuláció azután elvesztőjévé, elpusztitójává lett a középosztálynak, mert, aki ismeri a börze^ pszihológiáját s aki tudja, hogy a börzén játszók később mennyire belebonyolódnak a játékba, az nagyon jól tudja, hogy a börzén az ember nemcsak azzal a pénzével játszik, ami megvan, hanem hitelre is. A gyenge exisztenciákat minden tőzsdei változás tönkreteszi, mert nem birják ki az intervallumokat, amig — ha hosszra játszottak, — a börzén megint hossz lesz. Nem akarom a börzét támadni, áz én politikámnál fogva nem is lehetséges, hogy valaki azt tételezze fel rólam, hogy a börzét támadom. Én a börzét szükségesnek tartom, hiszen a börze nem más, mint a piac, ahol a kinálat és kereslet találkozik. Az egészséges gazdasági életben nélkülözhetetlen is, hiszen nélküle egészséges gazdasági élet és egészséges áralakulás el sem képzelhető. Én a börzét más okból sem támadom. Valósággal történelmi szerepet végzett ezekben az időkben, mert hiszen a történetíró meg fogja állapitni, hogy a konszolidáció egy napon mégis csak kezdett valamiképen létrejönni, mert jött egy nap, amikor nem volt mindegy, hogy vájjon az értékpapírok esnek-e vagy nem, tehát nem volt mindegy, hogy az utcán fejbevernek-e embereket és különféle atrocitásokat követnek el. A börze tehát valósággal rendőri, konszolidációs teendőket is végzett, azonban abban a részében, hol a börze a maga rendeltetésén túl a romlás helyévé vált, itt már épen a börze érdekében sem engedhetem meg, hogy a határt túllépessék. A börze akarva, nem akarva — mert hiszen végre is az csak olyan hely, ahol játszanak és ha a játék elszaporodik, maga sem tud védekezni ellene — a romlás fészkévé vált, ahol az ipar, kereskedelem és a mezőgazdaság valósággal elpusztult. (Uqy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Természetes, hogy ha valaki a börzén vagy pedig egyszerű kosztoltatással pénzét háromszáz százalékkal tudta jövedelmeztetni, az nem volt bolond, hogy azt mezőgazdaságba, iparba vagy kereskedelembe fektesse bele. Amennyiben pedig belefektette, nem volt bolond, hogy kevesebb haszonnal elégedjék meg, mint amennyit neki a börze nyújtana. Megtörtént tehát az, hogy a termelés is pro anno kétháromszáz százalékra történt, ami az árakat borzasztóan felemelte, felfokozta ugy, hogy a nyomában kellett következnie a leromlásnak és nyomorúságnak és annak, hogy kisiparunk. kiskereskedelmünk és kismezőgazdaságunk, amely egyáltalán nem élvezett hitelt, ezeket megsinylel

je és tönkrement. (Meskó Zoltán: Agrár kormányunk van.) Ma annál veszedelmesebb a helyzet, mert a külföldi kölcsönnel bizonyos változások fognak bekövetkezni, a mi kisiparunk és mezőgazdaságunk is valószinüen versenytársakat kap és ebben a leromlott állapotában nem tudjuk, hogy majd hogyan lehet megmenteni. (Meskó Zoltán: Keresztény, agrár demokrata kormány!) A kormány ezt az állapotot, ezt az elfajulást egyszerűen ölhetett kezekkel kénytelen volt nézni, mert más oldalról azok az erők, a bankok, amelyek tulajdonképen az ő diplomciáját képezték és előkészítették külföldi nexusait és útjait, bizonyos hálára és bizonyos kötelezettségek teljesitésére számíthattak a kormány részéről. (Meskó Zoltán: Megkapták előre!) E mellett a programmtalaii gazdaságpolitika és külpolitika mellett egyenesen irtották az adóalanyokat és nagyon természetes, hogy oda kellett jutnunk, ahova jutottunk. E mellett a politika mellett kénytelen volt a kormány kinzóadókat kreálni, kinzó adórendszert életbelép-