Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-215

324 A nemzetgyűlés 215. ülése 1924. vek üldözésére használtatik fel. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Minden országban a pusztulás szimptomája, az elpusztulás kezdete az, amikor eg-yszerre konstatálni kell, hogy a börtön a^ becsületes emberek lakóhelye. (Farkas István: Ékszerarinister ur! — Rothenstein Mór : Igazságügyminister, mint politikai megbízott!) Én kérem, a t. minister urat, hogy ő maga is ismerje ezt be. Az ő személyével szemben szivesen teszek kivételt, mert nem akarom, hogy mindenért ő legyen felelős. Hiszen beledobva emberek és viszonyok közé, talán az ő keze is meg volt kötve. De most, amikor a feleszmélésnek, a lelkiismeret vizsgálatának órája elérkezett, nem szabad megengedni a minister urnák, hogy felálljon itt bárki is és gyerekesen tiltakozzék az ellen, mintha A^alaki a bíróságot támadta volna meg. Az igazságügyminister urnák is be kell látnia, hogy arról kell gondoskodni, hogy a bíróságok megtámadhatók ne legyenek; erről pedig ugy gondoskodhatunk, ha azok a törvény szerint és pártatlanul Ítélkeznek, ( Ugy van! half elöl.) mert semmi sincs megrendítőbb, semmi sincs, ami egy államot, egy társadalmat alapjaiban jobban megingatna, mintha a bíróság a pártos Ítélkezések ideje elérkezett. (Ugy van! Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Ezek az idők olyanok voltak hogy a tisztességes emberek — épen a legbecsületesebbek, — kénytelenek voltak megbotlaui, mert azon az egyenes utón, amelyen eddig jártak, minduntalan egy-egy göröngybe, szemétdombba, vagy nem tudom miféle akadályba ütköztek, amelyben meg lehetett botlani azoknak, akik tisztességes utón jártak. így történt, hogy egy-egy ilyen szemétdombban megbotolva, magáról elfeledkezve, elszabadult idegekkel, egy-egy tisztességes ember tollához nyúlt és irt olyan erősen, ahogyan irt, irt a törvény betűibe beleütköző módon. Ezek azonban csak áldozatok. A Szász Zoltánok, a Szabó Dezsők, a Veér Imrék, a Szakaszicsok, a Teleki Gézák mind áldozatok, mert az ő egyenes útjukon, amelyen megszokták, hogy járjanak, egy-egy szemétdombot találtak, abban megbotlottak és kénytelenek voltak letérni az egyenes útról. (Propper Sándor: Maholnap tisztesség lesz börtönben ülni! — Nagy Emil igazságügyminister: Miért jönnek akkor kegyelmi kérvényekkel?) Mégis csak szomorú az, hogy emberek, akik, hogyha rend van, ha itt becsület, törvény és erkölcs uralkodik, sohasem juthattak volna abba a helyzetbe, hogy bíróság elé kerültek volna, — mondom, mégis csak borzasztó, hogy emberek, akik nem arra születtek, hogy felettük a büntetőtörvénykönyv lógjon, ilyen körülmények között börtönbe kerülhetnek. Végre fel kell ismerni, hogy az atmoszférában, a viszonyokban van a hiba, és azokon kell változtatni, nem pedig a börtönt felavatni a tisztességes emberek lakóhelyévé. Mert maholnap csakugyan a tisztességes emberek lakóhelye lesz a börtönből. Ebben az atmoszférában, amelynek fűtéséhez semmiképen sem akarok hozzájárulni, de amelyért most, amikor ütött az igazságtevés órája, — bármennyire szeretnék is rokonszenvből másképen nyilatkozni, — (mégis az igazságügyminister urat kell felelőssé tennem, mondom, ebben az atmoszférában lehetséges az, ami például az Ulain-ügyben is történt. Mindenki, aki jogász, tisztában van annak a cselekménynek horderejével, amelyet Ulain és társai elkövettek. Tisztában van azzal, hogy az. a cselekmény a társadalmi rend védelméről szóló törvény első szakasza szerint a évi január hó 3-án, csütörtökön. • börtönnel büntetendő cselekmények közé tartozik. Tisztában van azzal ma már minden jogász, hogy a Btkv. 156. és 157. §-a tulajdonképen nincs is érvényben, az abrogáltatott, mert azok a cselekmények, amelyek abban meg vannak irva, az 1921 : III. te. 1. §-a szerint egyenlők, azonosak azzal, mintha valaki a törvény, az állam, vagy társadalmi rend felforgatására vállalkozik, vagy e célra mozgalmat indít. Mégis mit látunk! Abban a vádiratban, amelyből a terhelő bizonyitékok hiányzanak, amelyben Seybold fontos tanúvallomására sem történik hivatkozás: valóságos himnusz és dicséret van Ulain mellett. Azt látjuk, hogy ez a vádirat a Btk. 156. §-ára támaszkodik, csak azért, hogy Ulaint és társait gonoszságukért, amelynek elkövetése közben nem riadtak volna vissza attól, hogy itt véresen felforgassák a rendet, cél látszik ki, hogy Ulain Ferenc pár napos államjfogházzal szabadulhasson meg tettének következményeitől. Nincs másként, minthogy megalkudtak vele, mert mikor mi itt a kormány mellé állunk, áthatva annak fontosságától, hogy ezúttal a kormány mellett van a helyünk, amelyet támogatnunk kell abban a törekvésében, hogy ezt a veszedelmes társaságot ártalmatlanná tegye, annak cselekedeteit megtorolja, hogy elrettentsen mindenkit ilyen vállalkozásoktól: akkor Ulain Ferenc barátai, amikor ide átkísérték Ulain Ferencet, odamondották neki igen hangosan és célzó módon, hogy mi is meghalljuk: Ne búsulj, Franci, nemsokára kiszabadítunk. (Propper Sándor: Be is váltották Ígéretüket!) Beváltották és pedig törvényellenesen (Lendvai István: Éljen Prónay Pál! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Szótartó ember Prónay Pál!) azért, mert az ügvészség kötelességét megszegte, úgyhogy egy faJA^édő képviselőtársunk mehetett egy társaságba örömmel hirdetni: kiszabadítottuk a Francit! (Lendvai István: De fáj ez! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Létai Ernő : Nem ez fáj, hanem a törvénysértés!) Szabad volt-e ez, volt-e erre törvényes mód

1

? (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Volt lelki közösség- a gyilkosok és a kormány között? — Pikler Emil: Mi van a megváltó kézigránátokkal! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Létay Ernő közbeszól. — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Létay Ernő képviselő urat kérem, ne méltóztassék párbeszédet folytatni. (Zaj.) Csendet kérek! Rupert Rezső: Itt szeretném a t. minister elnök urnák figyelmébe ajánlani, (Zaj a balés a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.), bogy mi megy végbe az önök háta mögött. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, kértviselő urak! (Zsirkav János közbeszól. — Zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Mi lesz a Tűzzel ? Gyújtogató tüzilegény!) Rupert Rezső: Ez a kiszabadulás teljesen törvényellenes és a birói gyakorlattal is ellenkező volt. Méltóztatnak tudni, hogy a kir. ítélőtábla már állást foglalt az Ulain-ügyben. A kir. ítélőtábla előtt már szó volt a kaució megajánlásáról és a kir. ítélőtábla kimondotta, hogy ezeket az embereket kaució mellett sem lehet szabadlábra helyezni. Res judicata-vá vált tehát egy időre a dolog. Igaz, hogy a törvény módot ad a vádlottnak arra, hogy újból és újból megkísérelje azt, hogy szabadlábra helyezzék, de az eddigi gyakorlat szerint pár napon belül a bíróságok nem szoktak i homlokegyenest ellenkező álláspontra helyez-