Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-214

284 A nemzetgyűlés 214. illése 1923. évi december hó 21-én, pénteken. az utolsó negyedórában a beszéd elhalasztása tekintetében, erre én azt mondom, hogy az egészen más jelentőséggel bir és nem állítható egymás mellé a kettő ; más az, hogyha a többség a saját pártjabeli képviselővel szemben alkalmaz ilyen korlátozást és egészen más jelentősége van annak, hogyha a többség a kisebbséghez tartozó képviselőt igyekszik megakadályozni abban, hogy elmondhassa véleményét. Gyakorlatilag tehát, ismétlem, ugy érzem, hogy a többség itt tegnap este animozitásának akart kifejezést adni szemben azzal a vitával, amelyet a szociáldemokrata párt politikai szempontból a kormánnyal szemben lefolytat, az indemitással kapcsolatosan. Az természetesen izlés és tetszés dolga, hogy a többségi párt velünk szemben az animozitását kifejezésre juttatja-e, és ha igen, milyen módon juttatja ezt kifejezésre. Mégis a Ház tanácskozási rendjének és az idő gazdaságos kihasználása szempontjából le kell szögezni azt, hogy (Lovász János : Tizenkét óra már elmúlt, hogy használjuk ki az időt? — Felkiállások a haloldalon: Nem ért maga ehhez! —Lovász János: Ha igy dolgozna mindenki ebben az országban, akkor senki se vergődne zöld ágra. — Rakovszky István : Itt a szabadságjogokról van szó ! Ezeknek adtunk általános választójogot ! — Peyer Károly : Ha nem lett volna a csendőrterror, nem ülne itten. Másnak kellene itt ülni ! Szerényen viselkedjenek itten ! —• Barthos Andor : Nem kérünk leckét !) Lovász képviselő ur közbeszólásával szemben azt kívánom leszögezni, hogy ha a kormány politikájával szemben — akár ellene, akár mellette — mindenki ugy teljesítené a kötelességét, mint ahogy a jelen esetben az indemnitási vita kapcsán az egész egységespárt teljesiti (Ugy van ! Ugy van ! baljelöl.) akkor erre a nemzetgyűlésre egyáltalán nem volna szükség. (Ugy van ! Ugy van ! halj elöl.) Akkor ebben a nemzetgyűlésben nem hangzanék el sem kritika, sem helyeslő vélemény ; akkor itt temetői csend uralkodnék és akkor senkinek sem volna véleménye ; abban a tekintetbené amit a kormány mond, cselekszik, vagy cselekedni akar. Következéskép erre a nemzetgyűlésre nem is volna szükség és ez feleslegessé válnék. T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, hogy a választók nem azért küldtek bennünket ide, hogy szó nélkül tudomásul vegyük a kormány minden ténykedését, hanem azért, hogy elmondj^ felfogásunkat akár a kormány politikája mellett, akár az ellen. Én csak azt akarom kifejezésre juttatni, hogy a többségi párt ezt az animozitást gyakorlati szempontból a nemzetgyűlés munkájának hátrányára juttatta kifejezésre, mert hiszen ha nem is döntő fontosságú, mégis érdemes megállapitani és leszögezni, hogy tegnap arról volt szó, hogy a többségi párt tagjai egy kis kényelmetlenséget szenvedjenek el, és egy negyed vagy egy fél órával tovább maradjanak az ülésen, amig itt Baticz képviselőtársunk a beszédét befejezte volna. Miután az animozitásukat ilyen rosszkor és szerintem egészen helytelenül (Baticz (ïyula : És szerencsétlenül !) juttatták kifejezésre, ezzel azt érték el, hogy mig tegnap a tanácskozásra szánt időn kivül szántunk volna Baticz képviselőtársunk beszédének meghallgatására egy negyed vagy egy fél órát : ezzel szemben ma házszabályvita címén a tanácskozásra szánt időből használunk ma fel, sajnos, egészen tekintélyes időt. (Barthos Andor : Ennek is mi vagyunk az oka? -— Kassay Károly : Nem tudják megindokolni? Miért nem áll fel valaki és indokolja meg álláspontjukat? Ez nem parlament. — Esztergályos János : Ugylátszik érzik, hogy rossz fát tettek a tűzre. •— Kassay Károly : Tessék felállni Lovász képviselő urnák és argumentálni. — Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! (Peyer Károly : Necsak Edelényben argumentáljon, mert ott a csendőrök mellett argumentál, itt meg a hászabályok szakaszai alapján. — Lovász János : Valótlanságot lehet állitani ! — Peyer Károly : Nem valótlanság, maga jól tudja, hogy igazam van. — Egy hang a baloldalon : Mondja el, hogy választották meg !. — Barthos Andor közbeszól. — Peyer Károly : Vagy hangosabban, vagy sehogy ! Gesztikulálásból nem értek semmit.) Elnök : Peyer képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Peidl Gyula : Én, sajnos, hozzászoktam már ebben a teremben ahhoz, hogy a legborzalmasabb dolgoknak az elmondásakor is mosolyog a túloldal. (Kassay Károly : Nem tud mást !) Például hallottam a napokban egy olyan interpellációt, melyben a legborzalmasabb, kulturembernek egészen megfoghatatlan és elképzelhetetlen bestalitásról volt szó, amikor leütött emberi körmöt mutattak itt a Házban és akadtak, akik ezt megmosolyogták. Most is, midőn itt végeredményében egy nagyon fontos alkotmányjogi kérdésről van szó, mosolygással próbálják elintézni a kérdést. (Ugy van! Ugy van! baljelöl.) Ne méltóztassanak azt hinni, hogy itt tiszta szószátyárkodásból beszél az ember, midőn a szólásszabadságot védi, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mikor Magyarországon egyáltalán nincs ezenkivül szólásszabadság. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha tehát ezt az utolsó helyet, ezt az egyetlen helyet, ahol még elmondhatja a megválasztott képviselő ugy ahogy a véleményét, ha ezt is meg akarják fosztani a szólásszabadságtól, vagy ha a szólásszabadság mellett történő felszólalást itt is lemosolyogják t. képviselőtársaim : akkor én nem habozom kijelenteni, hogy kétségbe kell esni ennek az országnak jövő sorsa felett. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Ismétlem, miután elvileg a kérdést teljesen tisztázta az az objektiv és a házszabályokon alapuló felszólalás, amely itt Gaal Gaston t. képviselőtársunk részéről elhangzott, én ahhoz csatlakozom és nagyon kérem az elnök urat, nyugtassa meg a kedélyeket azzal, hogy revizió alá veszi saját, szerintem sajnálatosan téves felfogását. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! Az összes felszólalásokat figyelemmel kisértem. Méltóztatnak tudni eddigi eljárásomból, hogy a képviselő urak kérelmének, amennyiben ez a házszabályok szerint lehetséges volt, mindig készséggel tettem eleget. Nekem e helyről kötelességem a házszabályok szigorú betartását alkalmazni. (Ugy van! balfelŐl.) A 212. § a 251. §-szal tényleges ellentétben van, amennyiben a 251. § excepcionális szakasz, tehát a 251. §-nak kell érvényt szerezni. A 251. §-nak az a rendelkezése, hogy a napirend tárgyalására szánt utolsó félórájától kezdve történnek