Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-213

A nemzetgyűlés 213. ülése 1923. szót kicsaljunk: ez a helyzet engem arra ösztönöz, hogy ezzel bárminő ígérete ellenére se leszek bizalommal a kormánnyal szemben. Ezekután a panaszok után pedig azt hiszem, természetesnek találja a t. Nemzetgyűlés, hogy bizalmatlanságban még csak súlyosabb, annál is inkább, mert az én emlékemből kitörölni, velem nem lehet elfeledtetni Zalaegerszeget és az emigrációt. Ezt tessék tudomásul venni. Bárki bármit mond, emigráció volt, van és lesz mindaddig, amig ezt nem fogják likvidálni. Nem mondom — mert velem lehet arról beszélni, hogy ki az illető és meddig lehet vele szemben elmenni, — mert én valószínűleg jobban ismerem azokat az embereket személy szerint is, mint önök. (Éhn Kálmán: Nem is akarjuk ismerni őket! — Pikkr Emil : Majd meg fogják ismerni! — Ehn Kálmán: Csak maradjanak ott, ahol vannak! — Esztergályos János: Ez az ön szive vágya? — Éhn Kálmán: Igen! Én nem szöktem el, én itt vagyok! Miért szöktek azok el? — Klárik Ferenc : Mert nem akarták magukat megveretni és agyonüttetni! — Éhn Kálmán: Én még arra is el voltam készülve! — Esztergályos János : Nem akartak a tolvaj 120-asok közé kerülni! — Pikler Emil : Meg Siófokra, vagy a Duna fenekére! — Esztergályos János: Orgoványba! Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Klárik Ferenc és Pikler Emil képviselő urakat kérem, szíveskedjenek csendben maradni! (Pikler Emil: A siófoki nádasok sokat beszélhetnének! — Éhn Kálmán: — A becsületes emberek nem kerülnek a nádasokba! — Esztergályos János; Az abonyi erdőkbe sem maguktól mentek!) Elnök (csenget): Éhn Kálmán képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! (Beck Lajos: Halljuk végre a szónokot is!) Szabó Imre: Tisztelettel meghajlok Éhn t. képviselőtársam politikai nézete előtt! Ki kell azonban jelentenem, épen azért, mert én ezeknek az embereknek legnagyobb részét személy szerint is ismerem, hogy igenis, vannak köztük olyanok, akikkel én sem ülnék le egy asztalhoz, akiket én sem tartok alkalmasaknak arra, hogy munkásvezetők és munkásképviselők legyenek (Éhn Kálmán: Na lássa!) és hogy bárhol, bármilyen fórum előtt a munkásügyeket szájukra vegyék; de viszont, vannak köztük olyanok, akiket énvelem soha, még a kinpadon sem tagadtatnak meg, akik énelőttem szent, becsületes meggyőződésüknek áldozatai, akiket tehát védelmembe veszek s akiket én izig-vérig becsületes embereknek tartok. Ezek elmentek innen nem azért, mert részük volt a kommünben, hanem elmentek az akkori szomorú közviszonyok hatása alatt azért, hogy megmentsék életüket, hogy ne jussanak Somogyi Béla sorsára. Ezekkel én és társaim, bármit mondjanak is önök, közösséget vállalunk. (Bâtiez Gyula: És a magyar nép többsége is!) Mi nem fogjuk solm senkinek a kedvéért megtagadni Garamit, és én nem tagadom meg Lovászy Mártont sem, bár Lovászy inkább az önöké, mint polgárember, inkább olyan, akit önöknek kell elsősorban szeretniök. De én sem tagadom meg. Nekem azonban jogom és kötelességem elsősorban elvtársaimat szeretni és megvédelmezni. Garami Ernő nem követett el mást, minthogy mikor kint volt, akkor nem az ország, hanem a kurzus ellen meg merte kockáztatni véleményét. Már pedig szerintem a kurzus^ és az ország két különböző valami, két különböző fogalom, amit egy kalap alá vonni nem lebet (Esztergályos János: Ugy van ! Az országot szeretik, a kurzust pedig nem!) Akármilyen kormány jön, el kell intéznie a mi bajainkat, akár tetszik ez, akár nem, mert máskülönben ebben az országban évi december 20-án, csütörtökön. 265 soha rend nem lesz, soha becsületes ipari termelés meg nem indulhat, ami végeredményben az ország kárát jelenti. Épen ezért a t. Nemzetgyűlés, én a magam részéről ezzel a kormánnyal szemben — akárhogyan fontolgatom is a dolgot — nem tudok bizalommal viseltetni, sőt a legnagyobb bizalmatlanságomnak kell vele szemben kifejezést adnom, s ezért az indemnitási javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Baticz Gyula! Baticz Gyula: T. Nemzetgyűlés! Tekintettet az idő előrehaladott voltára, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Éhn Kálmán: Még korán van!) a házszabályok idevonatkozó szakasza r értelmében tisztelettel kérem a nemzetgyűlést és az elnök urat, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (Élénk felkiáltások a jobboldalon és a középen: Nem adjuk meg! Beszéljen most! Ne obstruaijanak! Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): A képviselő urnák a házszabályok értelmében joga van beszédének holnapra való elhalasztását kérni. (Zaj jobbfelől.) Kérdezem tehát a t.Nemzetgyűlést: méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy Baticz Gyula képviselő ur beszédét holnap mondhassa el? (Nagy zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igen! Felkiáltások jobbfelől és a középen: Nem! Nem járulunk hozzá!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az engedélyt a képviselő urnák megadják, szíveskedjenek feláilani. (Megtörténik.) Kisebbség! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Nahát, ez önökre vall! — Pikler Emil: Ellenpróbát kérünk! — Esztergályos János: Mégis csak hallatlan! Minden parlamentáris szokással ellenkezik ez! Ennyi lojalitással tartoztak volna önök az ellenzékkel szemben! Hallatlan valami!) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Esztergályos János: Az utolsó negyedórában mindenkinek jogában áll kérni! Eddig mindig megadták az engedélyt! — Éhn Kálmán: Nem lehet az időt fecsérelni ! — Igaz! Ugy van! Fe kiáltások jobbfelől: Miért obstruálnak! — Petrovácz Gyula: Obstrul-cióval szemben nincs lojalitás! — Klárik Ferenc: Majd visszaadjuk a kölcsönt! - Esztergályos János: És mégsem kapnak indemnitást !) Elnök (csenget) : Esztergályos képviselő urat figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni! (Esztergályos János: Hát nem felháborító ez, elnök ur?) Másodszor is figyelmeztetem a képviselő urat, méltóztassék csendben maradni; a házszabályok értelmében nincs joga a képviselő urnák folytonosan közbeszólni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Baticz Gyula: T. Nemzetgyűlés! Mélységesen fájlalom, hogy ilyen kíméletlen határozatot alkalmaztak velem szemben (Felkiáltások jobbfelől: Majd jön a házszabályrevizió! — Pikler Emil: Nem kell vele fenyegetőzni! — Platthy György: Akkor majd nem fognak annyit lefetyelni! — Klárik Ferenc: Visszaadjuk a kölcsönt nemsokára ! — Zaj. — Elnök csenget.) Végtelenül fájlalom ezt annál is inkább, mert valahányszor a nemzetgyűlésen felszólaltam, még legvehemensebb politikai ellenfelem sem mondhatja, hogy nem lettem volna beszédemben tárgyilagos, eltekintve attól, hogy egyébként is leginkább gazdasági kérdésekkel szoktam foglalkozni. (B. Podmaniezky Endre: De ne obstruáljon! Ez a fontos! — Klárik Ferenc: Ki obstruai? — B. Podmaniczky Endre: Önök!) Ezért a magam részéről is kénytelen vagyok tudomásul venni azt a magatartást, amit velem szemben tanúsítani méltóztattak s amivel lehetetlenné tették számomra, hogy egy fontos gazdasági kérdésben í8<