Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-213

A nemzetgyűlés 213. ülése 1923. tek, akiknek a hajaszála sem görbült meg.« {Zaj a jobboldalon. — B. Podmaniczky Endre: Akinek kopasz volt a feje! — Derültség és zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! Hogy ennek az embernek mennyire igaza van, mikor ezt mondja, ezt okmányokkal bizonyithatom. {Zaj és derültség a jobboldalon. — Esztergályos János: Várj, amig kinevetik magukat! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon, képviselő urak. (Felkiáltások a jobboldalon: Sokat olvas fel?) Szabó Imre: Csak egyet, de az is súlyos. (Zaj a jobboldalon.) Ez egy közönséges szakszervezeti tagsági könyv, amelynek tulajdonosát összetörték, összeverték és bebörtönözték azért, mert még ísak nem is volt vöröskatona, hanem csak jelente kezett sorozásra. Itt látom azonban benne jó Írással: »alkalmatlan, nem lajstromoztatott, Erzsébetfalva, 1919. május 5. Maítyasovszky Zoltán.« (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Mintha ezt a nevet már hallottuk volna! — Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ismerős név!) Nem is kellett nagyon nyomozni, a budapesti cím- és lakjegyzékben bárki megtalálhatja, a telefonkönyvben épugy, huszárszázadosként szerepel. Azt ebben a pillanatban nem tudom megmondani, tagja-e a magyar nemzeti hadseregnek, de nem is kutatom, nem is fontos. (Zaj a jobboldalon.) Egy azonban bizonyos, az, hogy ennek az urnák nem görbült meg a hajaszála sem, pedig sorozóbizottsági elnök volt, aki besorozott a vörös hadseregbe ipari munkásokat. Annak azonban, aki akkor a sorozáson megjelent, de alkalmatlan volt, kijárt az összerugdosás, az összeverés, annak ezt ma is szemére hányják és az ma is hátrányt szenved miatta. (Zaj a jobboldalon.) Ne higyjék azt, hogy nem lehetne ezt a végtelenségig folytatni. »Szomorú, de igy van. (Zaj és derültség a jobboldalon.) Elnök: Ismételten csendet kérek jobbfelől, képviselő urak. {Zaj. — Batitz Gyula: Csak a munkásoknak veszik rossz néven, ha vörös katonák voltak. — Zaj a jobboldalon. — B. Podmaniczky Endre: Két óránál régebben beszél! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. (Esztergályos János: Még csak most kezd igazán beszélni! — Derültség. Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. (Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek képviselő urak. Ha a képviselő urak türelmetlenül hallgatják a képviselő ur felszólalását, ezek a közbeszólások csak nyújtják annak időtartamát. (Graeffl Jenő: Ugy is kibeszéli az ülést, mindegy ! — Zaj. — Egy hang a jobboldalon: Kibeszéli az ülést, hát legalább szórakozzunk! — Csontos Imre: Csak mondjad testvér! — Zaj és derültség. — Baticz Gyula: A kormánypárt ne ugorjon be!) Csendet kérek képviselő urak. (Halász Mórié: Gyerünk tovább!) Szabó Imre: Én igazán a komolyság rovására irom ezt a magatartást, mert végeredményben nem mondhatja senki, hogy nem volt okunk azoknak a panaszoknak felsorolására, amelyekről beszéltem. Azt hiszem,, hogyha önöket érné ilyen súlyos sérelem, mint amilyen minket ért, akkor nem ezt tennék, hogy ideállnak és tárgyi bizonyítékokkal próbálják alátámasztani a panasz előterjesztését, hogy támadást keressenek, hanem egészen más eszközökhöz nyúlnának. Én azonban ezzel is megelégszem és tudomásul veszem azt a magatartást, amelyet a túloldal ezekben a kérdésekben tanusit. Ezt tudomásul vesszük és feljegyezzük magunknak, hogy adott esetben vissza tudjuk adni a kölcsönt. (Zaj a jobboldalon és a középen. — Esztergályos János: Lesznek választások! Ott majd beszélünk ezekről a dolgokról a nép előtt! — Zaj.) évi december 20-án, csütörtökön. 261 Elnök: Csendet kérek képviselő urak. (Esztergályos János: Még Kecskeméten is elmondjuk a dolgot! — Halász Móric: Nem jó lesz lemenni! Zaj. — Egy hang a jobboldalon: Zalaegerszegre, nem Kecskemétre!) Szabó Imre: Még ott is találkozhatunk Zalaegerszegen. Ne tessék ezt olyan tréfának venni. Ha még egyszer rá kerül a sor, tudom, hogy mind a ketten találkoznánk ott egy harmadik tényező jóvoltából. Nem olyan tréfálni való dolgok ezek. (Zaj.) T. Nemzetgyűlés! Én tehát hangsúlyozom, hogy itt van az ország földmunkássága, szervezetlenül, gyámoltalanul, kiszolgáltatva mindenkinek, aki csak beléjük rúghat. Azt tartom, hogy ezekkel a földmunkásokkal szemben a törvényhozásnak legelemibb kötelessége az, hogy a jogaikat és kötelességeiket törvényhozás utján szabályozza. Mégis csak képtetenség az, hogy például a földreform — amint látjuk — organizálta a. hatalmasabb, erősebb földbirtokot, mig az apró. széjjelszórva levő földmunkásság teljesen megsemmisült. Ha ez igy van, ne csodálkozzanak azon^ha időről-időre, egy pár évtized megismétlődésével ujabb és hasonló eseményeknek leszünk részesei, mint 1918ban. Arra intem a t. Nemzetgyűlést, gondoljon arra, amit Griger Miklós képviselőtársam múltkor a földbirtokreform tárgyalásánál jelzett, hogy t. i. minden forradalom alatt egy elmulasztott földreform lappang. Ezzel szemben azt állítom, hogy minden forradalmat az elmulasztott reformoknak egész sorozata vált ki és ha a nemzetgyűlés nem emelkedik hivatásának magaslatára, s nem veszi észre és nem tanulja meg a forradalmi eseményekből, hogy a forradalmakat mik hozták létre, akkor ne vessen másra, csak önmagára. A földmunkások szervezkedésének ügyében egyébként a következő határozati javaslatot vagyok bátor előterjeszteni (olvassa): »A nemzetgyűlés kimondja, hogy a szervezkedés, az egyesülés joga megilleti a földmunkásságot is. Védelmére és helyzetének javitására a szervezkedés a földmunkásságnak sem tiltható el. A földmivelő munkásságot az egyesülési, gyülekezési jog gyakorlásában senki meg nem akadályozhatja. A nemzetgyűlés ezért utasítja a kormányt, hogy addig is, mig az egyesülés és gyülekezés joga rendezést nem nyer, a kormány adjon ki rendeletet, melyben biztosítja a földmunkások szervezkedésének szabadságát és megszabj eljáró közigazgatási hatóságok jogát. A nemzetgyűlés utasítja a kormányt, hogy a földmunkások lapjának betiltását helyezze hatályon kivül és ne gördítsen akadályt az elé, hogy a földmunkások anyagi és erkölcsi érdekeiknek védelmére lapot indíthassanak.« Majdnem hasonló a helyzet a yijlamosvasutak ós a magyar államvasutak munkásainál. Méltóztatnak tudni, hogy a magyar államvasutak személyzete nemcsak forgalmi alkalmazottakból áll; a magyar államvasutak nagy tömeg ipari munkást is foglalkoztatnak. Már magából ebből a nézőszögből is meg lehet állapítani, hogy a kint szabad foglalkozást üző, tehát polgári magánvállalatoknál alkalmazott ipari munkások s a magyar államvasutak ipari munkásai között, a jogok és szabadságok tekintetében óriási különbségek vannak. (Zaj- Elnök csenget. ~ Esztergályos János: Talán várnánk, amig az urak kibeszélik magukat. Az előadót nem lehet hallani, olyan zaj van.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Szabó Imre: Ezeknek a munkásoknak szervezeteit annak idején a kommün után feloszlat-