Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-213

252 A nemzetgyűlés 213. ülése 1923. teljesítése nélkül szó sem lehet arról, hogy a kormánnyal szemben a legkisebb bizalmat is előlegezzük, (Br. Podmaniczky Endre: Az ország érdeke, hogy ne menjünk exlex-be! — Szijj Bálint: Mindnyájunknak volnának kívánságaink, de ezeket alárendeljük az ország érdekeinek!) Hogy az ország érdeke, hogy legyen-e exlex vagy nem, erre nézve Peyer képviselőtársam már a délelőtt folyamán megfelelt. Olyan mindegy ma, hogy van-e exlex vagy nincs, (Br. Podmaniczky Endre: Már akinek!) Az állam a maga bevételeit, az ügyek vezetését minden továbbiak nélkül elintézi, a maga apparátusa el kell, hogy intézze azokat a kérdéseket, amelyek elintézendők. Az anyagi bevételi források ma nem azok, mint voltak a békeidőben, ezeknek legnagyobb része ma indirekt adóból folyik be. Az pedig befolyik akkor is, akár van indemnitás, akár nincs; hogy azután a kiadásokat is megcsinálj ci S. kormány, ez természetes. Mert egyebet sem látunk, mint a kormánynak a kiadások olyan irányú lefolytatását, amely egyébként is leginkább csak az adminisztrativ szervek kifizetésében merül ki. De nemcsak ezért nem tudunk bizalmat előlegezni a kormánynak, — különösen nem hat hónapra — hanem azért is, mert azt tapasztaljuk, hogy a kormány a parlamentarizmus elveivel homlokegyenest ellenkező politikát csinál. De nem tudunk bizalmat előlegezni a kormánynak már azért sem, mert egyszerűen képtelenségnek tartjuk azt, hogy a kormány állandóan indemnitással, költségvetés és zárszámadás nélkül dolgozik. Mikor fogjuk már egyszer megtudni azt, hogy honnan és milyen adónemekből folyik be a kormány bevétele; mikor fogjuk tudni megállapítani azt, hogy mi folyik be egyenesadóból, földadóból, házadóból és mi az, ami egyébként indirekt adóból rendelkezésre áll. Mi folyik be az átkozott és mindenki által gyűlölt forgalmi adóból, fogyasztási adóból, mi az, amit akereseii adóból besarcolnak s az hogyan oszlik meg társadalmi osztályok, néposztályok és foglalkozások szerint? Mindezek olyan égető kérdések, amelyekre ma törvényt csinálni képtelenség. Hogyan tudjuk megállapítani az adótörvények hatásait, amelyeket a múlt esztendőben megszavaztunk, Az első teendő az volna, hogy már most tudnunk kellene e törvényeknek a kezdőhatásait, hogy milyen hatással voltak már eddig a gazdasági életre. (Halász Móric: A végző hatást ne kívánja!) Azonkivül zárszámadást kérünk; számoljon el végre a kormány. Ha jól tudom, 1912-ben volt az utolsó költségvetés. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! (Pikler Emil: Délutáni ozsonnahangulat ! — Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk a szónokot! — Pikler Emil: Jobban telik az idő, ha közbeszólunk egymásnak. — Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek minden oldalon. (Halász Móric: Nem csoda a sok közbeszólás, mert különösen érdekel bennünket a forgalmi adó!) Szabó Imre: Már délelőtt Peyer t. képviselőtársam pár dologgal illusztrálta a forgalmi adó kérdését. Én nem megyek olyan messze . . . (Csontos Imre közbeszól.) Elnök: Csontos képviselő urat kérem, ne méltóztassék állandóan közbeszólni. (Pikler Emil: Megcsontosodott közbeszóló!) Pikler képviselő urat is kérem, méltóztassék abbahagyni a közbeszólásokat. (Br. Podmaniczky Endre: Ez jó vicc volt! — Zaj.) Szabó Imre: A forgalmi adónak különböző szempontból való taglalásába nem akarok annyira belebocsátkozni, mint ahogy Peyer képviselőtársam tette. Tisztán csak azt kívánom megemliteni, évi december 20-án, csütörtökön. hogy ennél igazságtalanabb, méltánytalanabb adót sehol a világon el sem tudok képzelni. Ennek az adónak behajtási módja már maga is a legképtelenebb. Az a kormányzati intézkedés, hogy ennek ellenőrzésére provizióval alkalmazott emberek szolgálnak, akik valósággal kínpadra vonszolják az adóalanyokat, valósággal erőszakos tortarákat alkalmaznak az adóalanyokkal szemben, maga az a tény, hogy ez az adó egyformán sújt kicsit, nagyot, milliomost és koldust, — mert a koldus épugy megfizeti a 3% forgalmi adót az után, amit össze tud hozni, aztán a darabka kenyér után, mint a mágnás, ezerholdas birtokos, vagy bankár, vagy bárki más — maga ez a tény elég ahhoz, hogy ezt az adót a leglehetetlenebbnek, a legutolsónak tartsuk. Kezemben van egy levél, — színmagyar vidékről jött — amelynek feljajdulásában az egész magyar nép felkiáltása van benne. Azt irták ebben a levélben, hogy az egyik községbe, Csanádpalotára kivonult egy ur Makóról és huszonöt finánccal együtt házról-házra járt iparostól iparoshoz, kereskedőtől kereskedőhöz. Feltúrták a lakásaikat, kikutattak mindent, hogy megállapítsák, kinek dolgoztak, kitől szereztek be valamit, stb. De ez még nem elég. Beidéznek szegény tudatlan parasztembereket, parasztasszonyokat. Kikérdezik évekre viszszamenőleg, hogy vett-e valamit, hol vett és mennyiért vett. Mikor azután már jegyzőkönyvbe foglalva összegyűjtötték az adatokat, akkor sorrajönnek a kereskedők és iparosok. Fejükre olvassák, hogy akkor vett tőled ez és ez ennyit és ennyit, ezt és ezt s azután — amint írják a levélben — jön a büntetések végtelen forgataga s a szegény szerencsétlen kisemberek, akik talán az egész életük munkájával szereztek össze egy kis viskót, egy darabka földet, — talán nincs is egyebük, mint az a viskó, amelyet örököltek — eladhatják a pénzbirságért, a forgalmi adóért. A szomorú az, hogy ezek között az agyonvexált emberek között igen sok van olyan, aki irniolvásni sem tud, — de azért önálló iparos lehet, mert mesterségét megtanulhatta — a könyveléshez nem ért, könyvelőt nem alkalmazhat. Itt a büntetés, eladhatja a házát. (Halász Móric: A legszomorúbb az, hogy igaza van! — Zaj.) Tudom, hogy ez a forgalmi adó az, amely mindenkinek felfogása szerint leghamarabb megszüntetendő. Én is azt tartom, amit Peyer t. képviselőtársam mondott délelőtt, hogy elsősorban ezt, azután a többi igazságtalan adónemet kell megszüntetni. De ha nem tudjuk egy zárszámadásból és költségvetésből megállapítani, hogy mi a szükséglet és hogy hova tették azt a pénzt, amelyet elköltöttek az elmúlt félesztendőben s hogy milyen arányban folyt be az adó a különféle adónemekből, hogyan tudjuk megállapítani, hogy egy adónemet el lehet-e törölni és mivel lehet helyettesíteni? Ne tessék azt hinni, hogy az adónemek ellen azért lázadozunk, mert ki akarjuk vonni magunkat az adózás alól. Szó sincs róla. Senki közülünk egy szóval sem mondta, hogy nem akarunk közterheket viselni. Csak egy ellen tiltakozunk : az ellen, hogy a munkásembert erején felül terheljék meg adóval, mert egyszerűen képtelenség az, hogy az arányos teherviselés jelszava mellett a legnagyobb aránytalanságot tapasztaljuk minden vonalon és az látjuk, hogy egy közönséges, átlagkeresettel biró ipari munkás kereseti adóban többet fizet, mint egy 10 vagy 20 holddal biró kisgazda. (Zaj és ellenmondások jobb felől. — Erdélyi Aladár: Ezt csak nem hiszi el!) Nem kell hozzá nagy tudomány. Méltóztassék elővenni a legutolsó skálát, amelyet a pénzügyminister megállapított, hogy X munkásnak ilyen