Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-213
A nemzetgyűlés 213. ülése 1923. küzdelme volt. Ezt az egyetlen eredményt is kicsikarták a kezünkből. Nekünk tehát az urak nem vethetnek semmit a szemünkre. Állitom, hogy négyesztendei munkálkodás után a r keresztény rezsim alatt nem hoztak a munkásság számára semmiféle könnyebbséget, semmiféle előnyt, ellenben hoztak terhet, annyit, hogy a munkás azt csak ezután fogja különösen érezni, mert talán még egyelőre nem érzi e terhek hatását annyira, mint abogyan a jövőben érezni fogja. (Viczián István: A pártadót tetszik érteni ? — B. Podmaniczky Endre: Palotát akarnak épiteni a bányászok filléreiből! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jogunk van hozzá! — Batitz Gyula: De elvenni tőlük és gyámkodni felettük olyanoknak, akik a vagyonukból kitúrták, ez mégsem lehetséges !) Elnök: Batitz képviselő urat kérem, ne méltóztassék a szónokot zavarni! Szabó Imre: Hogy hány palotát akarnak épiteni, erre nézve nagyon kérem önöket, vegyen valaki egy kis fáradságot, nézze meg azt a Köztemető-uti betegpénztári székházat. Mi azt a mi szorgalmunkkal, odaadásunkkal, éjjelünkkelnappalunkkal összeraktuk, mi épitettük fel. (B. Podmaniczky Endre: Kinek a pénzéből?) Hízeleghetek magamnak azzal, hogy sok nappalomba és sok éjszakámba került, és hogy sok iparos sirt, amikor befejeztük, mert sokan ráfizettek, csak azért, hogy a beteg munkásnak többet tudjunk megtakarítani. Méltóztassék tudomásul r venni, hogy ha mi munkáspénzből valahol épitünk, abból magánkézben nem megy el egy fél fillér sem. Ott minden a köz javára használtatik fel. Hiába próbálják meg tehát képviselőtársaim a dolgot eredeti irányától elterelni. Tény, hogy a mi intézkedéseinkbe, a mi intézményeinkbe betekinthetnek, eljöhetnek, megnézhetik, megvizsgálhatják azokat, és ha bárhol egy fillérnyi hiányt, vagy szabálytalan kezelést találnak, bármikor hajlandó vagyok önöknek bármilyen garanciát nyújtani. (B. Podmaniczky Endre: El van könyvelve jól! — Derültség. — Batitz Gyula: Szóval, jól tudja, hogy könyvelni lehet; ugy látszik gyakorlata van benne ! — Derültség. — B. Podmaniczky Endre: Nem foglalkozom vele!) A kormány antiparlamentáris felfogását annyival inkább nem tudom szó nélkül hagyni, mert hiszen mi mégis csak harminc esztendeig küzdöttünk azért, hogy a politikában is szavunk legyen. Harminc esztendő küzdelmének eredménye az, hogy végre idekerültünk a törvényhozásba és itt hangot adhatunk a munkásság kivánságainak. Harminc esztendei munka után nem azt várjuk a kormánytól, hogy akkor, amikor idestova már másfél esztendő óta vagyunk itt, mindig ugy igyekszik a dolgokat irányítani, hogy a szociáldemokrata parlamenti frakció innen semmiféle eredményt, semmiféle politikai engedményt soha ki ne vihessen. Nem helyes, nem okos politika s ami a legsúlyosabb, nem előrelátó politika az, amelyet a kormány követ. Én azt látom ebből, hogy a kormány nemcsak arra törekszik, hogy a szociáldemokrata parlamenti frakció munkáját keresztezze és azt eredménytelenné tegye, hanem arra is törekszik, hogy a munkásnéppel megutáltassa a politikát. Arra is törekszik, hogy leszoritsa a munkástömegeket a politikai térről lehetőleg először gazdasági téré. (B. Podmaniczky Endre: A munkára!) Majd ha nem fog politizálni és megundorodik tőle, azt megutálja, akkor gazdasági téren elintézik kézen-közön, mert ott van segítségére a hatalmas ipar a maga hatalmas organizációjával és a kormánynak ezen a réven a legkevesebb kellemetlensége támadhat. (Viczián István : A munkások véleménynyilvánítását önök elnyomják a szakszervezetekben! — Batitz Gyula: évi december 20-án, csütörtökön. 251 Mi van a moziüggyeH — Viczián István : Az önök szégyene, hogy a kapitalizmust védik a moziügyben is! — Batitz Gyula: A moziügy az beletartozik! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szabó Imre: A mi elnyomó törekvéseinket mindenki jól ismeri, az semmivel sem több, mint más politikai és társadalmi egyesületek intézkedése. Senkinek nem adhatjuk meg azt a jogot, hogy ezen a téren minket szemrehányással illessen. Az, amit a nemzetgyűlés egyik-másik tagja nekünk szemünkre lobbant, az nem több, mint ami más társadalmi egyesületekben is előfordul. Az tehát, hogy a kormány egyrészt a szociáldemokrata parlamenti frakció munkáját igyekszik eredménytelenné tenni, veszedelmes következményekkel jár, ha sikerül, hogy a néppel is megutáltassa a politikát, mert azt vegye mindenki tudomásul, hogy lehet esetleg elszoritani a politikai térről erőszakos eszközökkel a népet, de a magy T ar embert elszoritani a politikától, azt hiszem meddő erőlködés, mert még azt is, aki soha életében nem foglalkozott semmilyen formában politikával, érdekli, és ez a magyar embernek egy második természete. A magyar munkás különösen nem fog lemondani a politizálásról, mert azt látta, hogy épen azok, akik politikai jogokkal bírnak, akik politikai eszközök birtokában vannak, azok érvényesültek végig mindenkor és érvényesültek különösen a háború alatt és a háború után is és gazdasági érdekeik csak azoknak voltak hathatósan megvédve, akik politikai jogokkal is birtak. Épen ezért a munkásság nem mond le politikai eszközeiről még olyan próbálkozásra sem, amilyet a kormány vele szemben tanusit. (Batitz Gyula: Ezzel meg kell barátkozni!) A nép nem fog lemondani a politikáról, továbbra is politizálni fog és nagyon téved a t. kormány, ha azt hiszi, hogy ilyen eszközökkel a munkásságot majd el tudja riasztani a politizálástól. Hiába kicsinylik le ezt a népet és a munkásosztályt (Br. Podmaniczky Endre: Nem kicsinyli le senki.) Ez a lekicsinylés, ez a mellőzés csak addig tart, amig ennek az országnak határain belül vagyunk. (Erdélyi Aladár: Jöjjön ki hozzánk, nézze meg a mi munkásainkat! — Br. Podmaniczky Endre : Azok nincsenek terror alatt! — Felkiáltások a . szélsőbaloldalon: Holf — Erdélyi Aladár: Minden vonalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónokot közbeszólásokkal zavarni ! (Csontos Imre: Közelebb állunk hozzájuk, mint maguk, minden vonalon! ... — Batitz Gyula: Ismerem a karcagi munkásokat! — Zaj. — Csontos Imre: Elveszik a munkások filléreit ós abból élnek! — Ellenmondások a szélsőbaloldalon). Elnök: Csontos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Szabó Imre: Azt hiszem, hogy majd lesz alkalmam később olyan anyaggal is foglalkozni, amellyel be fogom igazolni, hogy^ mik azok az eszközök, amelyekkel önök politikát csinálnak a vidéken, Egyelőre méltóztassanak megengedni a következőt. (Csontos Imre: Ne mondjanak olyat, ami nem áll! — Farkas István: Az igazságot nem szeretik hallgatni!) Ilyen előfeltételek mellett próbálkozott meg a kormány azzal, hogy minket is kapacitáljon olyan megoldásra, amelylyel az exlexet el lehet kerülni, A kormány felhatalmazást kér ilyen előzmények után, holott mindenki tudja, hogy nekünk a kormánnyal szemben nem ma keletkezett úgynevezett konjunktúrafeltételeink vannak, hanem olyan feltételeink, amelyeket már első idejövetelünk alkalmával hangoztatott a mi vezető elvtársunk, Peidl Gyula és mindenki tudja, hogy ezeknek a feltételeknek
