Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-213

244 A nemzetgyűlés 213. ülése 1923. állitások!) Légből senki sem gazdagodott meg, hanem csak ingyen-részvényekből! (Propper Sándor : A Dorogi részvények pl. — Zaj.) A legtöbb adófizetőkre nézve itt olyan előzékenységgel találkozunk, amilyen ebben a törvényjavaslatban máshol hiányzik. Azt mondja, hogy a legtöbb adót fizetők névsorába felveendő mindenki, akire az adó ki lett vetve, és az ideiglenes adómentesség, vagy az a tény, hogy az illető az adójával hátralékban van, nem lehet ok arra, hogy az illetőt a legtöbb adót fizetők névsorából kihagyják. (Hedry Lőrinc: Mindig igy volt!) Felvéteti magát a legtöbb adót fizetők közé, kijárni esetleg egy adókedvezményt, vagy esetleg az adót meg nem fizetni, hátralékban maradni, de ezen a címen alkotmányos jogokat gyakorolni: ez csak nem mondható tisztességes dolognak! Az, aki az adóját nem fizeti és az, aki kedvezményben részesül az adónál, aki tehát e réven nem szerezte meg azt a jogcímet, hogy ő hozzájárult az állam terheinek viseléséhez, jobban, mint a másik, — milyen jogcímen kívánja gyakorolni azokat a jogokat, amikor a jogok gyakorlásához a kellék hiányzik, nincs meg annak az alapja % A másik oldalon megkívánják a hat évet, megkívánják az egyenesadófizetést és azt mondják, hogy csak annak van választási joga, vagy csak azt lehet megválasztani, aki egyenesadót fizetett; itt pedig az van mondva, hogy a virilisták közé felvehető az is, aki nem fizet adót. Megtörténhet, hogy valaki semmi adót sem fog fizetni, csak kivetik rá az adót, mégis gyakorolja ezt a jogot. (Hedry Lőrinc : Majd behajtják rajta !) Majd behajtják akkor, ha annak a pénznek kevesebb lesz az értéke. A kötelező választás is csak azt a szellemet támogatja, amely tisztában van azzal, hogy csak akkor jönnek szavazni, ha erre valami pénzbírság van. Én ebben a tekintetben sokkal messzebb mennék. Senkit sem presszionálnék arra, hogy menjen választani. Az, aki alkotmányos jogait gyakorolni akarja, menjen; aki nem akarj a, az ne gyakorolja, de abból ne keletkezzék hátrány rá nézve. Mert megtörténhet, hogy olyan jelöltek vannak, akik közül ő egyiket sem akarja megválasztani. (Hedry Lőrinc: Tüntetőleg távol marad !) Neki mégis el kell mennie, le kell szavaznia, mert különben — ha jól emlékszem — 20.000 korona pénzbírsággal fogják őt sújtani. Ez csak azoknak kell, akik tisztában vannak vele és akik már előre érzik, hogy csak ilyen rendelkezéssel lehet őket presszionálni, (Hedry Lőrinc : Önök úgyis fehér lappal szoktak szavazni !) kényszeríteni arra, hogy odamenjenek ós részt vegyenek a szavazásban. Természetesen fentartjuk magunknak a jogot, hogy amikor ez a javaslat akár a bizottságban, akár a nemzetgyűlésen tárgyalás alatt lesz, (Hedry Lőrinc : Legyen szerencsénk !) — remélem, minél később fog ide kerülni — akkor még bírálatunkat erre vonatkozólag elmondjuk. £>e az, aki ilyen javaslatot terjeszt a mai időben a nemzetgyűlés elé, ne kérjen tőlünk bizalmat, mert az ilyen javaslat már magában hordja a bizalmatlanságot, és egy ilyen javaslat tervezőinek, egy olyan kormánynak, amely ilyen javaslattal mer ide állni a nemzetgyűlés elé, mi semmi körülmények között felhatalmazást nem adhatunk. ( Propper Sándor : Panoptikumba kell tenni !) Kérek egy kis szünetet ! Elnök: Az ülést öt perere felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból «megnyitom. Peyer Károly képviselő urat illeti folytatólagosan a szó. Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! Tisztelettel évi december 20-án, csütörtökön. bátorkodom két határozati javaslatot benyújtani a következőkben (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy az 1921. évi XVI. te. 5. *§-ának 1. bekezdésében nyert felhatalmazás alapján a belföldön termelt cukor után megállapított 2998 korona kilogrammonkénti kincstári részesedést 1924. év február elsejétől szüntesse meg.« Másik határozati javaslatom a következő (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a forgalmi adó megszüntetése ügyében három hónapon belül terjesszen törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé.« Legyen szabad indokolásul csak azt felemlíteni, hogy, mint látjuk, a belügyminister ur törvényjavaslatában, amelyet előterjesztett, a törvényhatósági bizottságok újjáalakításánál nem helyez súlyt ezekre az adókra, hanem csak azokra, amelyek egyenes állami adók címén folynak be az állampénztárba. Ha pedig a belügyminister ur ezt az álláspontot képviseli, akkor fel kell tételeznem azt, hogy ez egyszersmind a kormány álláspontja is. Ha pedig ez a kormány álláspontja, akkor hozzá kell segíteni, minden egyes állampolgárt ahhoz, hogy egyenes állami adófizető lehessen, illetőleg, hogy a kormány olyan törvényjavaslatot terjesszen a nemzetgyűlés elé az adózás terén, amely megszüntetne minden forgalmi adót, megszüntetne minden kincstári haszonrészesedést, amely az állampolgárokat jövedelmük, vagyonuk után adóztatná meg egyenes állami adó formájában. Akkor legalább mindenki hozzájut ahhoz a kellékhez, amelyet a belügyminister ur itt kíván, mindenki egyenes állami adót fog fizetni és nem indirekte háromszor annyi adót fizetni forgalmi adó, kincstári haszonrészesedés és egyéb címeken. Azt hiszem, hogy ez különben is olyan kívánság, mely az ország lakosainak nagyrészében megvan. Nagyon sok falun jártam, beszéltem kisgazdákkal, akik az adónemek közül még mindegyiket meg tudják érteni, elfogadják mindegyiket úgy ahogy, de az ő szempontjukból a forgalmi adónál gyűlöletesebb adót elképzelni sem lehet. _ Az a mód, amellyel a forgalmi adónak behajtása történik, az a sok szekatúra, amivel ez egybe van kötve, mind gyűlöletesek a kisgazdák előtt és azt hiszem, nagyon is hozzá fog járulni a közhangulat lecsendesitéséhez az, ha a forgalmi adót megszüntetjük, és helyébe életbeléptetünk egy egészséges adórendszert, amely nem arra van felépítve, hogy mindenki fizessen az után adót, amit fogvaszt, hanem arra, hogy vagyoni viszonyaihoz mérten jövedelme arányában, fizessen adót és senkit se adóztassunk meg indirekte, senkit se adóztassunk meg igazságtalanul. (Rupert Rezső: A nyomorúság után!) Természetes, hogy ez a kezdeményezés, ez a javaslat, amelyet én beterjesztettem, csak kezdete lehet annak a helyes és véleményem szerint egyedül okos pénzügyi politikának, amelynek el kell következnie, hogy meg kell szüntetni minden ilyen közvetett adót. Meg kell szüntetnünk a gyufaadót, a cigarettapapiradót, — amelyet én a legfurcsább adónak tartok, amelyet csak el lehet képzelni, — és meg kell szüntetnünk minden ilyen részesedést, ellenben mindenkit aszerint kell megadóztatnunk, amint ezt az ország érdeke kívánja, progresszív alapon, vagyoni viszonyai, jövedelmei arányában. Ez elől senki sem fog elzárkózni. (Baticz Gyula: És meg kell szüntetni a sok fináncot is!) Amellett ez az államra nézve nagy jövedelmi többletet is fog jelenteni, mert az állam megtakarít ezzel egy óriási nagy apparátust, amelyet ma fenn kell tartania. (Rupert Rezső: Annyiba»kerül az apparátus, mint az összes egyenesadók jövedelme!) Ha hazamegyek, sokszor megállok az