Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-213
A nemzetgyűlés 213. ülése 1923. állomáson és nézem, hogy a leszálló utasokat sorba végigmustrálják a íináncok és — ugy becslésre — beküldik egyiket-másikat abba a helyiségbe, ahol megnézik, hogy mi van a kosarukban. Nem tudom, hogy mennyi az az adó, amely fogyasztási adó címén ezek után a^ cikkek után naponta befolyik, de meg vagyok róla győződve, hogy azoknak a fináncoknak fizetése abból az adóból nem telik ki, akik ott tizenöt-húszan mintegy poszton állnak és lesik, hogy mikor jön egy falusi asszony, akinek olyan kosara van, amelyben ők olyasmit sejtenek, amit meglehet adóztatni. Ezek teljesen felesleges és teljesen célszerűtlen szekatúrák. Ahelyett, hogy örülnénk, hogy faluból behoznak a városba élelmiszert, ahelyett, hogy ezt előmozditanók, az állam odaállit ilyen közegeket, akik végigvizsgálják az embereket s némelykor egy fél órát, egy órát is kell ott ácsorogni, amíg rákerül a sor arra, hogy az illetőt megvizsgálják és lefizesse azt az összeget, amelyet le kell fizetnie. Az országnak ebből nincs más haszna, mint az, hogy egy csomó dolognélküli embert kell fizetnie, ruháznia és eltartania csak azért, hogy másokat bosszantsanak. Azt hiszem, ezek a kérdásek, amelyek inkább gazdasági természetűek, szorosan összefüggenek azokkal a politikai kérdésekkel, amellyel foglalkoznunk kell. Azt a reakciós irányzatot, amelyet ez a kormány képvisel, nem lehet konzervatív irányzatnak mondani. Konzervatív irányzat, az más, mint a reakciós irányzat. Az az irányzat, amelyet a Bethlen-kormány képvisel, reakciós irányzat. Az, amelyet az angol konzervatívok képviselnek, lehet konzervatív irányzat, de azt hiszem, hogy ezt nálunk Magyarországon még a liberálisnál is többre értékelnék, ha közelebbről megvizsgálnák annak programmját. (Rupert Rezső: Az nálunk forradalmi programúi volna!) Körülbelül. Nálunk a politikában két jelszót találunk, az egyik a kereszténység, a másik a hazafiság. Különösen a bolsevizmus bukása ói a gyakran halljuk ezeket emlegetni és nagy előszeretettel nevezik magukat a pártok kereszténynek, de a mellett nem feledkeznek meg a kisgazda jelszóról sem, hogy ezzel a választók tömegeit maguk mellé csoportosítsák. Én ezeket a jelszavakat nem tartom többnek, mint jelszavakat, mert ahhoz a politikához, amelyet itt képviselnek épen azok a pártok, amelyek magukat túlon-túl keresztényeknek tartják, azt hiszem, a kereszténységnek nagyon kevés köze lehet. Ez az eljárás nem más, mint ügyes felhasználása a cégérnek, amellyel kihasználják azt az ellenszenvet, amely a háború folyamán keletkezett részben a zsidóság ellen, részben pedig más irányban, felhasználva a vallás tanait taktikai, politikai célra. Ennek a mozgalomnak semmi köze sincs a kereszténységhez. Mivel ezek a pártok külföldön is ilyen jelszóval dolgoznak, régóta bebizonyosodott, hogy ezeknek a pártoknak semmi összefüggésük sincs a kereszténységgel magával, hiszen pl. Németországban egész csomó párt van, amelyek keresztény pártoknak nevezik magukat és a legélesebben szembenállnak azokkal a pártokkai, amelyek a háború után alakulva, magukat jobb kereszténynek tartják, mint azok, amelyek azelőtt igyekeztek a kereszténységet politikai céljaik érvényesítésére felhasználni. Nem marad tehát más, mint a hazafiság. Az a hazafiság, amelyet a politikában használnak fel, nem lehet az a hazafiság, amelyet mindnyájunknak képviselnünk kell, nekünk is és azt hiszem, azoknak is, akik velünk szemben politikai téren ellentétes felfogást képviselnek. Ez a hazafiság az, hogy valamennyiünknek törekednünk kell arra, hogy ennek az országnak népe évi december 20-án, csütörtökön. 245 boldogulását elősegítsük. Arra kell törekednünk, hogy ennek az országnak a népe a lehető legjobb gazdasági viszonyok közé kerüljön, kulturailag fejlődjék azáltal, hogy az ország vagyonosodik és népének jóléte biztosíttatik. Ez az a hazafiság, amelyet emel tudok képzelni, amelyet szolgálunk azzal a;- programmal, amelyet képviselünk, amikor épen a dolgozó nép érdekeit védjük és azt kérjük, hogy annak adassanak meg a politikai jogok, hogy maga meg tudja védeni érdekeit, és adassanak meg mindazok a gazdasági könnyítések a megélhetés terén is, amelyek az ő anyagi jólétének fokozását elősegítik. Annak a hazafiságnak!azonban, amelyet mint politikai jelszót dobtak ide a közéletbe, ahhoz a hazafisághoz, amelyet józanul és értelmesen képviselni kell, semmi köze sincs. Ez csak olyan politikai jelszó, amelyet a szélső nacionalista elemek használnak fel, amelyet nem is hazafiságnak, de talán idegen szóval nacionalizmusnak lehet nevezni. Ez a nacionalizmus szintén a háború után keletkezett, még pedig minden államban, a győző államokban is és a legyőzött államokban is. A győző államokban a győzelem keltette életre ezt a szélső nacionalizmust, a legyőzött államokban pedig a kétségbeesés, a bosszú, a vesztett háború, az elvesztett területekért való kesergés keltette éleire. De ennek a nacionalizmusnak nemzetköziségét hirdetni és azt mondani, hogy egyedül a nacionalizmus lehet az, amely a világ felépítését lehetővé teszi, olyan ellenmondás, amelyet csak akkor látunk meg, ha az egész kérdést közelről kezdjük vizsgálni. A bajor horogkeresztesek, a cseh szokolisták, az olasz fascisták, a magyar fajvédők — amint ők önmagukat röviden nevezik —- és a jugoszláv szokolisták között lehet ma valamelyes lelki rokonság, amely abból származik, hogy mindannyian egy bizonyos politikai áramlatból keletkeztek. Egy jellemző vonása t. i. van ennek a mozgalomnak mindenütt, és ez: a zsidókérdésben elfoglalt álláspont. Ez úgyszólván az egyetlen konkrétum, amelyben talán meg tudnák érteni egymást az olaszok, csehek, magyarok, jugoszlávok. De feltéve azt, hogy ezek az áramlatok, ezek a politikai irányzatok kerülnek uralomra minden országban, várjon miképen vélekednének pl. az olasz fascisták arról a kérdésről, hogy a csehszlovák-jugoszláv korridort meg kell csinálni. Itt már látnók azt, hogy éles ellentétben állnak egymással politikai téren, mert mindegyik a maga érdekeit kivánná kielégíteni. De tovább megyek. Hát hogy gondolják a magyar fajvédők a kérdést elintézni a eseh szokolistákkal, Magyarország területi integritását illetőleg 1 ? Azt hiszem, ez nagyon nehéz probléma volna, amelyet alig lehetne ezen a réven megoldani. Annyira ellentmondó és lehetetlen az az egész irányzat, — hiszen ennek fényes tanújelét látjuk például Bajorországban, ahol ez a hazafiság még az államhatalmat is magához kívánta ragadni, — hogy épen azok a körök, amelyek hazafiságát ott senki nem kifogásolja és nem vonja kétségbe, épen ezek a körök és politikusok kénytelenek voltak ezzel a nacionalizmussal szembehelyezkedni, sőt fegyverrel leverni ezt az irányzatot. Ennek az irányzatnak — mint említettem — egyetlen egy programmpontja van, amely közös s ez az antiszemitizmus. Sokkal helyesebb volna, ha ezek a pártok őszintén antiszemita pártoknak neveznék magukat, amint hogy a programmjukban maholnap úgysem marad más; akkor legalább volna miért küzdeni, mert igy olyasmiért harcolnak és folytatnak küzdelmet, amit mihelyt meg akarnak valósítani, rájönnek, hogy nem tudják keresztülvinni.
