Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-213

âS4 A nemzetgyűlés 213. ülése 1923. sülni ebben a Házban. (Élénk helyeslés a jobb­és a baloldalon.) Ezek a mi gondolataink, s amidőn kifejezésre juttatjuk azt, hogy a ministerelnök urat szivesen támogatjuk az ő keserves munkájában, csak azt kivánjuk, hogy sikerrel térjen haza külföldi útjá­ról. (Élénk helyeslés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! (Varsányi Gábor: Uram Isten, segits ! — Pikler Emil : Szép volt az uj kormány programmja ? — Gaal Gaston: Ez sem tetszett nekik! Komoly, szép be­széd volt, igazán nem volt kivetnivaló benne! — Homonnay Tivadar: Reméljük, hogy ezt cseleke­det is fogja követni ! — Propper Sándor: A kor­mánypártnak nem tetszett a beszéd ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek ! Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! A költség­vetési felhatalmazási törvényjavaslatot hétfő óta tárgyaljuk és ma már az első 8 órás ülésen kell ezzel a javaslattal foglalkoznunk. Valószínűnek tartom, hogy a törvényjavaslat nem lesz letár­gyalható ez év végéig és rajtunk kivül álló okok­ból (Ellenmondások a jobboldalon.) a kormánj^ exlex-állapotba fogja hozni az országot. (Hegedüs György ; Már mosogatják magukat ! — Propper Sándor : Maguk szorulnának rá egy alapos mos­dásra ! — Hedry Lőrinc : Ne beszéljenek egy órá­nál tovább, akkor nem lesz exlex ! — Ellenmondá­sok a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem kivánjuk a felelősséget az exlexért ma­gunkról elhárítani, Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy megvolna a lehetősége annak, hogy ez a törvényjavaslat nagyon gyorsan letárgyal­tassék. (Felkiáltások a jobboldalon. Halljuk! Hall­juk!) De ennek a lehetőségnek Apoltak feltételei, (Gaal Gaston: Do, ut des!) és épen a kormány részéről látjuk, hogy elzárkózik e feltételeknek nemcsak teljesítése, hanem még tárgyalása elől is, úgyhogy ezért az állapotért kizárólag a kor­mányt kell felelőssé tennünk. (Derültség és ellen­mondások a jobboldalon. — Peidl Gyula: Nem segitünk hamis látszatot keiteni ! — Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon ) Szokatlan azonban maga az is, hogy egy ilyen javaslatot, amely felett ren­des körülmények között is meglehetősen hosszú vita szokott megindulni, a kormány ilyen későn terjesztett be. Tisztában lehetett a pénzügyminister ur is azzal, hogy hiába hagy ő ki ebből a javaslatból minden politikai természetű rendel­kezést, már a javaslat benyújtása maga is arra készteti az ellenzék képviselőit, hogy e javaslat tárgyalásánál a kormány általános politikáját bi­rálat alá vegyék. Igen t. Nerozetggyülés ! Az exlex-állapot mai formájában lényegesen különbözik attól az álla­pottól, amely a háború előtti időben volt, mert ma az adónemfizetés el sem képzelhető. A kormány az állam bevételeit és az állam kiadásait épen ugy meg fogja kapni és ki fogja adni a pénzt, mint ahogyan azt a költségvetési felhatalmazás megszavazása esetén tenné. Hiszen az állam bevé­teleinek nagy részét nem az egyenesadók képezik, hanem azok az adók, amelyek indirekte, úgyszól­ván automatikusan folynak be az állam pénztárába; a forgalmi adó, a kincstári haszonrészesedés és az egyéb fogyasztási adók lerovása a kereskedőkre kötelező és egyetlenegy kereskedő sem volna haj­landó ezeket az adókat be nem szedni, még kevésbé teszi ki magát annak, hogy ezeket az adókat a vásárlóközönségtől beszedje, de az állam­pénztárba be ne fizesse, azért, mert hiszen ő nem tudja, hogy amire ezt be kell fizetni, nem követ­kezik-e be egy olyan állapot a pénzünk vásárló­értékében, amely ránézve hátrányt jelent. évi december 20-án, csütörtökön. Ilyen körülmények között az exlex bekövetke­zése tisztán politikai okokból bírálandó el, mert véleményem szerint, ennek az egész gazdasági életre . .. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Peyer Károly: •. . pénzügyi téren és egyéb téren semmiféle kihatása nem lesz. De épen ezt a politikai szempontot kell itt leszögezni és ezt a politikai bírálatot el kell mondani, s én bibának tartanám azt, ha ez a költségvetési felhatalma­zás minden birálat nélkül adatnék meg. A kormány részéről azt az érvet hallottuk, hogy különösen most, amidőn a kormány külföldi tárgyalásokat folytat egy, Magyarországnak nyúj­tandó kölcsön ügyében, kívánatos volna, hogy az ország ne kerüljön az exlexbe. Én ennek az érv­nek épen az ellenkezőjét vagyok kénytelen állí­tani és azt mondom: épen e külföldi kölcsön meg­szerzésével kapcsolatosan kell itt elhangzani an­nak a bírálatnak, hogy az egész külföldi közvéle­mény és a magyar közvélemény is tisztában le­gyen, hogy a kölcsön megszerzése és felhaszná­lása tekintetében mi a nemzetgyűlésnek, illetőleg a nemzetgyűlés egyes pártjainak álláspontja. De el kell hangzani a e bírálatnak azért is, mert hi­szen a kormány sem politikai, sem pénzügyi, sem egyéb gazdasági téren a hozzáfűzött remé­nyeket nem valósitotta meg, távolról sem igyek­szik segíteni az ország dolgozó népén, távolról sem igyekszik olyan könnyítéseket életbeléptetni, amelyek az ország népének válnának hasznára. Látjuk például azt, hogy amig az indirekt adók valorizálva kerülnek be az állampénztárba úgyszólván a lerovás napján, ezzel szemben a vagyonnak, — értve alatta ugy az agrár- mint a merkantil vagy ont, a mezőgazdasági és az ipari vagyont — adófizetésében megmaradt az a meg­állapított kulcs, és ha történik is valami ezen a téren azzal, hogy a fizetés buzaparitásban lett megállapítva, ez még mindig távolról sem jelent olyan megterhelést, mint amilyent jelent az az adó, amelyet a nép nagy részének forgalmi adó­ban, fogyasztási adóban, kincstári haszonrészese­désben és jövedelmi adóban kell lefizetni. Látjuk azt, hogy a kormány az ezzel kapcsolatosan kelet­kezett drágaságot nem igyekszik enyhíteni. Az árvizsgáló-bizottságok hatáskörének kiterjesztése és az uzsorabiróságok hatáskörének kiterjesztése nem mondható komoly intézkedésnek, mert én elismerem azt, hogy a drágaság kinövéseit lehet börtönnel lenyesegetni, de magát a drágaságot megszüntetni csak intézménj^es gazdasági politi­kával lehet, ahhoz azonban nem lesz elegendő semmiféle árvizsgáló-bizottság és semmiféle bör­tön, hogy azok ellen eljárást inditson és azokat befogadja, akiket ilyen uzsoráért el kellene ítélni. Nem látjuk azt, hogy a kormány igyekezett volna ezen a téren valamit tenni. Nem látjuk azt, hogy akár közmunkák indulnának meg a téli hóna­pokban, akár valami segités történnék azon a munkanélküliségen, amely épen most, a karácsonyi ünnepek előtt óriási arányokat kezd ölteni. Az egyetlen intézkedés, amelyet ezen a téren láttunk, az volt, hogy betiltották a munkanélküliek gyűlését, amelyen fölhívni kívánták a kormány figyelmét arra a nagy társadalmi bajra, amely itt keletkezhetik. Hát, én nem hiszem, hogy ennek a gyűlésnek betiltásával egyidejűleg maga a munkanélküliség problémája is megszűnt volna. (Peidl Gyula : Struccpolitika !) Az ipari tőke nem törődik azzal, hogy a munkások ezreit dobja ki most, tél közepén^ karácsony előtt. Amikor az ő gazdasági politikája ezt ugy kivánja és amikor az ő üzemének jövedelmezősége veszélyeztetve van, akkor nem törődik azzal, hogy az álla m ­polgárok ezrei szenvednek emiatt, hanem szó nélkül elbocsátja őket. Épen itt kellene az állam-

Next

/
Thumbnails
Contents