Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-213

A nemzetgyűlés 213. ülése 1923. évi december hó 20-án, csütörtökön, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Pes thy Pál elnöklete alatt. Tárgyai: Az indemnitásról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — A könyvtári bizottság benyújtja jelentését a könyvtár használatáról, gyarapodásáról és számadásáról. — A közigazgatási bizottság beterjeszti jelentését az önkormányzati működés folytonosságának biztosításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Vass József, Rakovszky Iván, gr. Csáky Károly, Bud János. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra Í5 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja, el.) Elnök : Az ülést megnyitom, A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Hebelt Ede jegyző ur ; a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Petrovits György jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Bartos János jegyző ur. Napirend szerint következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat (Irom.*340, 344) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik ! Hebelt Ede jegyző: Ernszt Sándor! Ernszt Sándor: T. Nemzetgyűlés! Én a törvényjavaslatot annak a pártnak a nevében és megbízásából, amelyhez tartozni szerencsém van, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jobb felől.) A jelenlegi időben az indemnitás jelentőségét sokkalta többre taksálom, mint más körülmények között. A jelenlegi időben, midőn az ország legelső exponensei künn vannak és küzködnek a legsúlyosabb körülmények között, és amidőn az országra nézve roppant nagyfontosságú tények vannak kockán, feltétlenül szükségesnek tartom, hogy lehetőség szerint könnyítsük meg azoknak az embereknek munkáját, akik az ország érdekében a mai körülmények között rendkívül súlyos és gondterhes munkát végeznek, A mai körülmények között nagyon természetes, hogy ugyanígy gondolkoztak a legelső nemzetek és a legelső nemzetek vezető férfiai is. Valahányszor nemzetközi tárgyalásokról s óriási nagyfontosságú ügyekről volt szó, a kormányok rendszerint a nemzetekhez, a nemzetek képviselőihez fordultak s azt kívánták, hogy a nemzetek lehetőleg egységesen álljanak a kormányok mögött, hogy azok külföldön olyan erőt és súlyt képviseljenek, amelyre nemzetük érdekében okvetlenül szükség van. Ez különös körülmény, amelyet én a jelen időben, a jelen percben rendkívül appreciálok. Ami azonban magát azt a rendszert illeti, hogy folyton és állandóan indemnitásokkal dolgozunk, ezt a rendszert sem én, sem az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, helyeselni nem tudjuk. Nem lehet azt helyeselni, hogy éveken NAPLÓ XVIII. keresztül folyton és állandóan csak indemnitásokkal foglalkozunk, ezekben az indemnitásokban minduntalan tágítjuk a mindenkori kormányok hatalmát és mindig ujabb és ujabb lehetőségeket adunk a kormánynak arra, hogy teljesen és tökéletesen saját tetszése szerint járjon el. Ezt a rendszert magában véve helyeselni nem lehet és nem szabad. Én mindig helytelenítettem ebben a teremben, hogy az állam kormányai folyton indemnitásokból élnek, hogy mi, képviselők, nem tudunk így semmi tájékozódást szerezni sem az állani gazdasági életéről, sem az államháztartás gazdasági helyzetéről. Láttunk ugyan évek óta itt-ott egy-egy kinyomatott költségvetési előirányzatot, de még odáig sem jutottunk el, hogy a kormány azokat a megfelelő bizottságokban^ végigtárgyaltatta volna és sehol, semmi körülmények között és semmiképen az egyes tételekről felvilágosításokat nem kaptunk, így képtelenség, hogy bármely párt, vagy bármely képviselő fogalmat és képet tudjon magának alkotni az állam gazdálkodásáról, (Ugy van! a középen.) annál is inkább, mivel a helyzet az, hogy már évek óta egyáltalában nem is láttuk a zárszámadásokat. (Igaz! Ugy van! a középen.) Ami a zárszámadások rendszerére vonatkozó különböző felfogásokat illeti, vannak szakemberek, akik magát az egész rendszert, tehát a legfőbb állami számszék eljárási módját is mintegy elavultnak, lehetetlennek és használhatatlannak tartják. Én magam is azt hiszem, hogy a mai körülmények között feltétlenül szükséges lenne a legfőbb állami számszék eljárási módját magát is modernizálni, céljának betöltésére alkalmassá tenni, hogy képes legyen az államháztartás ellenőrzésében azt a szerepet játszani, amelyet neki a törvény adni intendál. A helyzet tehát ma az, hogy már hosszú esztendők óta egyáltalában nem láttunk zárszámadást, s az alatt az egész idő alatt, amióta uj érában vagyunk, csak egyetlenegy zárszámadást láttunk kinyomatva, az 1917. évi zárszámadást, amelyet azonban nem tárgyaltak egyebütt, csak a bizottságban, és azt mondták, hogy amig folytatólagosan nem foglalkozunk a zárszámadásokkal egymásután, amint azok következnek, ujabb zárszámadást elővenni nem lehet. Nézetem szerint ez annyit jelent, mint hogy mi kiontjuk a gyermeket is a fürdővízzel együtt. Nézetem szerint jó lenne, ha mi lemondanánk arról, hogy a kontinuitást fentartjuk, de köve34