Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-213

232 A nemzetgyűlés 213. ülése 1923. telnők egyúttal azt, hogy mielőbb lássuk legalább azokat a zárszámadásokat, amelyek bennünket közelről érdekelnek és amelyek aktuális értékkel birnak, (Helyeslés a középen) azokat a zárszámadásokat, amelyek a legutóbbi esztendőkre vonatkoznak. Hiszen a t. Nemzetgyűlés teljes sötétségben van arra nézve, hogy mit tesznek a ministerek, (Ugy van ! Ugy van ! a középen.) miké pen használják fel a pénzeket, milyen pénzeket használnak fel. A képviselő urak közül senki sem tud felelni ezekre a kérdésekre és ezt én rettenetes, lehetetlen és fenn nem tartható rendszernek tartom. (Ugy van ! Ugy van ! a középen. — Kiss Menyhért: Költik az ország pénzét, de nem tudjuk, hogy mire!) A kormány elnöke jelenleg Parisban tartózkodik (Lendvai István: Sok pénzbe kerül!) és ott a leghevesebb, a legnehezebb küzdelmeket vivja. Mindannyian, akik az ő működését jóakarattal kisérjük, át vagyunk hatva annak rengeteg fontosságától, ami ma Parisban végbemegy, át vagyunk hatva attól, hogy a kormány elnöke kénytelen valóban rendkívül súlyos és nagy tekintélyű emberekkel küzködni és ki tudja hány emberrel áll szemben. Mindannyian látjuk ennek a ténynek a jelentőségét. (Ugy van ! a középen.) Én azonban nemcsak ezt látom ebben a küzdelemben, de annak sokkal nagyobb fontosságot tulajdonitok; mert én azt látom ebben a küzdelemben, hogy ma főkép a kormány külügyi politikája van kérdésessé téve. Ez a nemzetgyűlés a kormánynak roppant sok tekintetben szabadkezet ad, (Gaal Gaston: Minden tekintetben.) főképen azonban a külügyekben úgyszólván teljesen és tökéletesen szabad utat nyitott a kormány részére. (Gaal Gaston: És a gazdasági élet terén!) Ezekben a napokban mi a magyar külügyi politika vizsgáját szemléljük Parisban, a magyar külügyi politika rezüméját várjuk azokból atényekből, amelyek ott végbemennek. Ha a kormány nem fog tudni elérni Parisban olyan eredményt, amelyre ő maga is számit, és amelyre mi, a nemzet képviselői rendkivül kíváncsiak vagyunk, akkor nagyon természetes, hogy a kormány nem fog szabadulhatni az őt terhelő rendkivüli felelősség alól. (Propper Sándor : De szabadulni fog a tárcájától ! — Berki Gyula : Ne izgassa magát a képviselő ur, úgysem jut abból a tárcából magának! — Propper Sándor: Én nem is igénylem ! — Barthos Andor: Savanyu a szőlő! — Peyer Károly: Van elég főtanácsos, aki reflektál rá!) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Ernszt Sándor: Annak a külügyi rendszernek a vizsgája folyik most, amelyet a kormány hosszú időkön keresztül felépitett, és most fog eldőlni, hogy ez a rendszer sikeres lesz-e vagy nem lesz sikeres. Ennek a vizsgának az eredménye természetesen rendkivül súlyosan fogja érinteni a kormány felelősségét. Ami pedig az ország érdekeit illeti, nagyon természetes, hogy mi feltétlenül azt kivánjuk, hogy minél sikeresebb legyen a ministerelnök vállalkozása. Nagyon természetes, hogy mi magunk is meg vagyunk győződve arról, hogy azok az érdekek, amelyek ma kockán forognak, az ország legvitálisabb és legnagyobb érdekei, és nem kivánhatunk egyebet: mint hogy sikerrel járjon el a ministerelnök ur. Mi mindent meg alkarunk tenni a magunk részéről, hogy biztosítsuk őt arról, hogy teljes és tökéletes mértékben kivánjuk, hogy útja sikeres legyen. (Helyeslés.) Ami Magyarország pénzügyeit illeti, ón elválasztom ezeket attól az állásponttól, amelyet a kormány külügyi politikájával szemben elfoglalok. Kénytelen vagyok bevallani, hogy ezidőszerint a magyar pénzügyek sikerét abszolúte nem látom, (Felkiáltások a középen: Senki évi december 20-án, csütörtökön. sem!), sőt azt kell mondanom, hogy jelenleg a magyar pénzügyek sikertelenségét még nagyobbaknak látom, mint egy évvel ezelőtt. (Ugy van balfelöl!) Sok tekintetben nem volt meg a pénzügyminister urban az a bátorság, az a készség és az alkalmas pillanatok felhasználásának az a képessége, amelyre ebben az országban feltétlenül szükség lett volna. Mindent egyetlen szempont vezérelt: a külföldi segítség sikere. De ha ez a szempont meg fog esetleg dőlni, akkor Magyarországon rendkivül súlyos pénzügyi helyzet fog bekövetkezni. Nézetem szerint mégis odáig kellett volna menni, hogy meg kellett volna állnunk és feltétlenül biztositanunk kellett volna magunkat, hogy mi fog Magyarország pénzügyeivel történni abban az esetben, ha nem is fog sikerülni ebbeli törekvésünk. (Helyeslés. — Lendvai István: Nagyon helyes! Ezért neveztük katasztrófapolitikának!) Én feltételezem és remélem, hogy ezek a külföldi tárgyalások mégis csak sikerrel fognak járni, de ha sikerre fognak is vezetni, disztingválandó lesz, hogy a siker milyen mértékű lesz, mert akármilyen sikerrel Magyarország nem fogja beérhetni és Magyarország nem fog tudni esetleg megállni, mert fél- vagy negyedsikerrel be nem érhetjük, ennyi nem elegendő arra, hogy céljainkat elérjük. (Lendvai István: Balsiker is van!) De feltéve, hogy elérünk bizonyos sikert, ehhez okvetlenül megfelelő energiára is lesz szükségünk, hogy azt a célt, amelyet a magyar kormány kitűzött maga elé, hogy az ország gazdasági és pénzügyi helyzetét konszolidálni és szanálni tudja, valóban képesek is legyünk elérni. Én ebben a tekintetben az utolsó hónapok benyomása alatt nem vagyok abban a nemzetben, hogy feltételezni tudnám, hogy ez az okvetlenül szükséges energia kellő mértékben meg is lesz. (Ugy van! half elől. — Gaal Gaston: Nem tudjuk, hova megyünk! — Pikler Emil: Agyontámogatja a kormányt! — Propper Sándor: Finorn műszerekkel dolgozik! — Derültség a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Pártunk álláspontja az, hogy mi okvetlenül támogatni akarunk minden törekvést, amely alkalmas arra, hogy a nemzet létét yalamiképen konszolidálni tudjuk. Mindenekben ós minden körülmények között egyedül csak az ország érdekét tekintjük. (Általános helyeslés.) Semmi egyebet nem akarunk, és hailandók vagyunk mindenkit, minden pártot s minden embert támogatni, ahol és akinek részéről látjuk az erőt és az őszinte törekvést, (Általános helyeslés. — Homonnay Tivadar: És az eredményt!) és akinél azt látjuk, hogy minden tette a nemzet érdekében, a nemzet létének és konszolidációjának biztosítása érdekében történik. (Általános helyeslés. — Pikler Emil: A nép érdekében is ! — Hedry Lőrinc: A nemzet a nép!) Részint a rettenetes háború, részint annak szerencsétlen kimenetele következtében, részint pedig azért, mert nemzetünk legtöbbet szenvedett az összes nemzetek között, azt kell látnunk, hogy borzasztó nehéz körülmények között vagyunk. Ennek a helyzetnek mélységét fenékig átlátva, tudnunk kell, hogy semmi sem segíthet rajtunk, csak becsületes, önzetlen, egyenes eljárás, az, hogy a nemzet felemelése érdekében mindenki hajlandó legyen megtenni mindent, mindenki hajlandó legyen meghozni minden áldozatot. (Általános helyeslés. — Láng János : Akarni kell! Merész elhatározásra van szükség! — Berki Gyula: És áldozatkészségre ! — Drozdy Győző : A puccstervekről is le kell akkor mondani az ország érdekében ! — Gaal Gaston : Eddigi áldozatainknak mi volt az eredménye? — Pikler Emil: Ulain elég merész volt, és mégis lefogták! — Zaj. Halljuk!Halljuk! jobbfelől.) Okvetlenül követelnünk kell, mélyen