Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-212

A nemzetgyűlés 212. ülése 1923. évi december hó 19-én, szerdán. 223 Huszár Károly: Ha kell, szivesen áldozom fel magamat ennek a gyűlölködésnek, ennek a szenvedélyeskedésnek, ennek az ellenem folyó agitációnak és attól nem rettenek meg, de meggyőződésem szerint ez a munka, melyet folytatnak, nem használ a kereszténységnek. fUgy van ! Ugy van ! a jobboldalon. — Nagy Ernő : Régen mondjuk mi már azt ! — Lendvai István : Mi ?) Az, amit ma is csinált a képviselő ur, nem használ a közös nemzeti érdeknek, nem áll érdekében a magyar nemzetnek, nem áll érdekében a magyar népnek. Ezt nem habozom kimondani. (Barhos Andor : De még a kereszténységnek sem.) A képviselő ur, nem tudom, miért látja meg ifjú koromból szememben a szálkát, amikor a saját magáéban megláthatná a gerendákat. (Lendvai István : Melyiket?) Melyiket? Például a Pogány Józseffel együtt szerkesztett munkát hozom fel. (Lendvai István : És ezt ön igy állítja? Nem szégyenli magát? Pfuj ! Pogány Józseffel való kooperáció ! Pfuj ! Nagy zaj jobbfelől.) Elnök : Lendvai képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni ! Huszár Károly : Én annak az igen tehetséges zsidó történettudósnak a munkáját az utolsó hetekben olvastam, ha a képviselő ur meg akar róla győződni, ott találja még most is a szekrényemen. (Lendvai István : Nem tudom, hogy zsid !) Az a baj, hogy a képviselő ur soha sem tudja, ki a zsidó és ki a nem zsidó, sokszor tévedni méltóztatik s igen s lyos optikai csalódás áldozata lesz. Én olvastam ezt a munkát s anélkül, hogy ez önre nézve bármiképen dehonesztáló lenne, (Nagy zaj a balközépen.) Tessék, megvárni, amit mondani akarok. Vagy korcsmában vagyunk, vagy a képviselőházban, egymást kölcsönösen meg kell hallgatnunk. Én önt szó nélkül meghallgattam és önben ugy látszik, nincs meg az idegeknek az a nyugalma, amely szükséges. A képviselő ur éppen eleget támadott engem, hogy azt a jogot kérhessem, legyen szíves öt percig türelemmel lenni. Ennyi jussa talán mindenkinek van. Önre nézve nem dehonesztáló az, hogy egy nag}

T zsidó történettudósnak a munkáját lefordította és hogy ehhez a munkájához Pogány József irta az "előszót, aki később népbiztos volt. (Zaj a balközépen. — Lendvai István közbeszól.) Mondom, önre nézve nem dehonesztáló az, hogy együtt szerepel egy könyvben Pogány Józseffel. (Eckhardt Tibor : Nem szégyen !) Természetes, hogy nem szégyen, csak a képviselő ur igazán felesleges módon izgul miatta. Méltóztassék megvárni, hogy mit akarok belőle kihozni. (Nagy zaj a balközépen.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Huszár Károly : Azért hozom fel ezt a dolgot, amely erkölcsileg "önre nézve nem dehonesztáló, mert egy kissé mégis csak furcsa, hogy nekem olyan szigorúan méltóztatik mérni, saját magával szemben pedig olyan borzasztóan könnyen feledékeny és emlékezőtehetsége olyan halvány. Engedje meg most a t. Nemzetgyűlés, hogy említést tegyek arról az utolsó dologról, amelyet a képviselő urnák szintén fel méltóztatott hozni, mert ez már nem az én személyes dolgom, de, ugy érzem, hogy a köznek tartozom vele. A képviselő ur a nála megszokott pedantériával és finom igazságszeretettel azt mondotta, hogy én elmentem megköszönni a ministerelnökségemet az Otthonnak. (Barthos Andor : Ezt nem vette senki komolyan !) Először, ha én mindazt megcáfoltam volna, amit bizonyos sajtóbrigantik és mások ellenem ezzel kapcsolatosan irtak, akkor ezekre a kutyákra annyi követ kellett volna hajigálnom, hogy arra az utcákon tal Iható eg'sz aszfaltot össze kellett volna szednem, de nem c'rek rá ezeknek az állandó viperamarásoknak mindegyikét külön cáfolatra érdemesíteni. A tényállás a következő : Én tagja voltam az Otthonnak, tagja vagyok ma is és tagja maradok ezentúl is. Bár — nem dicsekvésképen és nem mentségemül hozom fel — hónapok óta, talán háromnegyed év óta feléje sem néztem, de mindig büszkén vallom magamat ezen testület egyik tagjának. Bocsánatot kérek, a képviselő úrral én ott találkoztam a forradalom alatt, . . (Lendvai István Velem ? Én nem voltam ott Î). Kádár Lehel épugy tagja volt önnel együtt. (Lendvai István : Én nem voltam ! Kétszer dohán ^ ért voltim ot !—Élénk derültség. —Nagy Ernő : Ugy látszik rossz kapadohányt kaphatott ott.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak l Huszár Károly : A helyzet a következő. Ugy, ahogy minden testületben, ugy ahogy minden felekezetben vannak jó és rossz emberek, ugy ahogy minden pártban vannak értékesebb és selejtesebb elemek, ugy egy klubban is különböző felfogású, különböző temperamentumu és különböző fr«lc

c

i értékű emberek is vannak. (Helyeslés.) Ez feltétlenül igy van ! Nagyon jól emlékszem arra, hogy abban az Otthonban is találkoztak olyan emberek, akik a proletárdiktatúra előtt, őt—ezt nyíltan megkell mondanom, ép a képviselő ur provokálta ki belőlem, tehát ne méltóztassék azután megint rámteriteni a vizes lepedőt, én csinálok reklámot az Otthonnak, vagy én dicsőítem őket, de a képviselő ur kényszerit ennek a parlamentben való elmondására — akkor, amikor nagyon sokan gyáván meghúzták magukat ebben az országban, volt az Otthonban egy társaság, amely a közgyűlésen, ahol jelen voltak a bolsevikiek is. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Szász Zoltán I Felkiáltások a középen : Tudták, hogy vége lesz !) Nem tudták, hogy vége lesz, mert le is tartóztatták őket és Lenin-fiuk a helyszínéről vitték el őket, és ebben a klubban sokkal súlyosabb kritikát mondtak szemtőlszembe a proletárdiktatúráról, mint akái én, akár ön elmondtunk. (Peidl Gyula : Azért üldözi a kurzus Szász Zoltánt ! — Zsilinszky Endre : Nagyon látszik az üldözés !) Én nem vagyok ennyire elfogult. Lehet, hogy talán voltak olyanok is köztük, akik tudták, hogy súlyosabb bajuk nem lesz, de én ebben az országban minden embert megbecsülök, akinek az akkori nehéz politikai viszonyok között volt bátorsága felemelni férfiszavát az ellen a zsiványság ellen, amit a proletárdiktatúra és a bolsevizmus jelentett ebben az országban. (Ugy van ! jobbfelől.) Az, hogy a felekezeti statisztika nem a numerus clausus szerint minősül ezekben a dolgokban, rajtam nem változtat semmit azzal szemben, akik azokban a nehéz időkben anyagi érdekeinek és testi épségének kockáztatásával is egy zsarnok uralommal, a diktatúrával szemben férfiszót mert kimondani. (Rupert Rezső : Ma is azt teszi !) Azzal szemben $y

r