Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-212

221 A nemzetgyűlés 212. ülése 1923. én mindig nyiltan és bátran megmondom, hogy azok közül a hirlapirók közül igen sokan, igen számosan kerültek ki olyanok, akik azzal az áramlattal akkor szembeszálltak. Azért én igen nagy hibának tartanám, per Bausch und Bogen mindent beledobni egyetlenegy fazékba és teljesen azonosítani. Tudom nagyon jól, hogy sokan voltak ott olyanok, akik megtévedtek, akik igen nagy bűnöket követtek el. Mikor én mint ministerelnök felmentem az egyesületbe, azokat mind kizárta és kitaszította kebeléből. Ha én, mint volt újságíró, a szolidaritást az újságírásnak tisztességes és becsületes embereivel meg nem. tagadtam annak dacára, hogy ministerelnök lettem, ezt csak az kifogásolhatja bennem, aki teljesen az elfogultság által vezetve, az emberek közt alárendelt jelentőségű kérdések miatt akar erkölcsi disztinkciót tenni. Én, amióta egyáltalán tollamat mozgatom, sem Braun Sándornak, sem másnak cikkeket nem irtam. Én mindig a keresztény sajtónak szolgálatában állottam. Én a Déli Hírlaphoz cikket írni sohasem jártam fel és ha a képviselő ur rólam megint azt állítja, hogy én a Déli Hírlapba irtam cikket, (Horváth Zoltán : Nem lett volna szégyen !) akkor a képviselő ur vagy meg van tévesztve, vagy mindenkit meg akar téveszteni. Lázár Miklós urat a harctérről ismerem, ön is nagyon sok embert ismer azok közül, akikkel nem azonosítja magát. (Peidl Gyula : De nem a harctérről !) De ez nem elegendő arra, hogy valakire azt mondja, hogy munkatársa volt. Én minden tisztességes zsidó emberrel nagyon szívesen kezet fogok és dolgozom együtt, ha meg vagyok róla győződve, hogy tisztességesen dolgozik és hogy munkájával a hazának es a köznek a javát akarja szolgálni. Épugy tudom, mint ahogy ön is tudja, hogy a keresztények között is épugy kerülnek emberek, akik kritika tárgyává tehetők és mi tiltakozunk az ellen, ha a másik oldalról kurzusról beszélnek és általánosítanak. De nem szeretem azt, ha viszont a másik oldallal szemben általánosítunk. Ezek az általánosítások mérgesitik el az országban a közhangulatot. Ha mi mindegyik oldalon, ugy a jobb, mint a baloldalon konkrét esetekből kifolyólag, konkrét bűnökkel, konkrét gonosztevőkkel, konkrét hazaárulókkal szemben harcolnánk konkrét módon, ez ellen sem a külföldön, sem idehaza senkinek kifogása nem lehetne. De az általánosítás, különösen az ilyen alattomos alátámasztása a dolgoknak, az olyan alattomos gyanúsítások, amelyek cdáig mennek, hogy saját elveikkel szöges ellentétben antiszemita röpirat elkobzását is követelik, holott állítólag a sajtószabadságnak méltóztatik a hive lenni — én ugyan nem hiszem, — ez csak arra vezethet, hogy a kereszténység táborában zavart idéz elő. Engem ez nem fog megzavarni, mert az én lelkiismeretem nyugodt. Én semmi olyat nem követtem el és semmi olyan változáson nem mentem keresztül, amely akár a képviselő urnák, akár bármelyik keresztény polgártársamnak okot adna arra, hogy miattam a feje fájjon vagy miattam aggódnia kellene. Én nyugodtan kitártam itt egész életemet ; ha a képviselő ur tud rám valami dehonesztálót, ne méltóztassék igy alattomban árulással vádolni, hanem tessék kiteríteni évi december hó 19-én, szerdán. életem könyvét és vesszek és pusztuljak, ha erre rászolgáltam. De ha konkrét dolgot nem tud előhozni a képviselő ur, méltóztassék megmondani : milyen érdeke az a képviselő urnák, hogy egy ifjúkori munkálatomat, amelyre vonatkozólag szívesen rendelkezésre bocsátom azokat a könyveket, amelyekben munkálatom bizonyos részeinek cáfolata benfoglaltatik és amelynek tévedéseiről tehát a képviselő ur is meggyőződhetik, itt most előhozza. Azonban bizonyos vagyok abban, hogy hiába lesz meggyőzve a képviselő ur az ezen könyvben előforduló téves adatokról, bár megígérte beszéde elején, hogy meg fog térni, én ebben a megtérésben nem bizom. Azzal fejezem tehát be beszédemet, hogy ezt a hátulról jövő támadást, ezt az oldaltámadást teljesen nyugodtan veszem (Barthos Andor : Lehet komolyan venni?) és az ország keresztény közvéleménye, amely mindig nyugodtan, higgadtan szokta megítélni a dolgokat, ugy mint 25 esztendőn keresztül, egész életem folyásán, ezentúl is azt fogja látni, hogy mindig tisztességes, becsületes keresztény munkát végzek a köz érdekében. At. képviselő urnák pedig azt ajánlom, próbáljon ugy tenni, miként én, aki kora ifjúságomtól kezdve keresztülvágtam magamat ezenaz egész anyagon és igyekeztem ebben a kérdésben tudományos tanulmányaim alapján megfelelő objektivitásra szert tenni, amin semmit sem változtatott az a véleményem, amelyet mint citátumot méltóztatott felolvasni, hogy a keresztények védelme nem zsidóhecc és nem antiszemitizmus. Tudományos meggyőződésem az, hogy a keresztények védelmére szükség van és a keresztények védelme szempontjából kell dolgoznia mindenkinek, aki keresztény lelkületű ember Ezen semmit sem változtattam, azonban a füzet ama kitételeit, amelyek a nem helyes citátumokból folynak, kérem méltóztassék meg nem Írottnak tekinteni a képviselő urnák is, mert nagyon félek attól, hogyha a citátumot felhasználja, összeütközésbe kerül a bírósággal én miattam és én nem szeretném, ha idő előtt kóterbe kerülne miattam és nem szeretném, hogy én legyek ennek oka. (Derültség.) Mindenki csak a saját cselekedetei révén kerüljön oda. Köszönöm t. Ház a szives türelmet, hogy szívesek voltak meghallgatni. Miután biztosithatom arról Lehner-Lendvai István képviselőtársamat, hogy ebből a könyvből azon a példányon kivül, amely jelenleg a képviselő urnái van, nincs közforgalomban egyetlen egy sem, méltóztassék talán interpellációját visszavonni, ami az elkobzást illeti, mert hiszen felesleges. Elnök : Szólásra következik? Lendvai István : Szót kérek. Elnök : Milyen címen kíván a képviselő ur szólni ? Lendvai István : Személyes megtámadtatás címén. Elnök : A szó a képviselő urat megilleti. Lendvai István : T. Nemzetgyűlés ! Örömmel állapitom meg, hogy ami komolyan és minden inszinuáció nélkül valóban a szándékom volt, megtörtént. Huszár Károly igen t. képviselő társam 20 esztendS múlva a mai pillanatbaji dezauválta ezt a röpiratot, annak (Huszár Károly : Csak azokat a kitételeket, amelyek megvannak cáfolva.) bizonyos kitételeit, "de nem