Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-212

A nemzetgyűlés 212. ülése 1928. zuk ! A börtönjavaslatokat természetesen nem !) Csendet kérek ! Nagy Emil igazságügyminister : Miután a kérdés kapcsán felmerült az is, — amit igen t. képviselőtársam igen helyesen méltóztatott mondani — hogy az árvaszékeknél történhetnek olyan esetek, hogy valami elintéződik három év múlva s akkor adják vissza a pénzt, erre nézve legyen szabad azt válaszolnom, hogyha lehetséges lenne az, ha volna egy olyan zseni és volna egy akaraterős ember, aki a magyarországi bürokrácia kérdését meg tudná oldani, merem állitani, t. Nemzetgyűlés, elsősorban ez mentené meg a hazát. ( Ugy van ! Ugy van ! — Rupert Rezső : Ugy van ! Ezt meg is lehet csinálni ! Gaal Gastont kinevezzük kormánybiztosnak teljhatalommal S Éljenzés a jobboldalon. — Gaal Gaston : Azzal a kinevezéssel, amit onnan kapok, nem sokra megyek ! Derültség. — Klárik Ferene : Nem lehet tudni, mit hoz a jövő !) E tekintetben én annyira megyek, hogy egyenesen arra kérek mindenkit az ország egész közönségében, hogy aki bármilyen tekintetben tud olyan esetről, hogy valamit az eljárás egyszerűsítésével meg lehetne orvosolni, méltóztassék ezt nekem tárgyilagos módon tudomásomra hozni. Amit csak lehet, e tekintetben meg kell csinálni, mert az országot tényleg az eljárások hosszadalmassága, komplikációja teszi tönkre elsősorban. Ezt voltam bátor még hozzáfűzni a kérdéshez, mert a dolog nézetem szerint mélyen belevág a nemzet érdekeibe. Miután t. képviselőtársam válaszomat különben is tudomásul vette, a magam részéről csak ennyit kívántam még megjegyezni. Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, t. Ház : méltóztatik-e az igazságügyminister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen !) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Szólásra következik? Csik József jegyző : Rupert Rezső ! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Kérem interpellációm elhalasztásának megengedését. (Helyeslés.) Elnök : Kérdezem a t. Nemzetgyűlést : méltóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy Rupert képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpellációs napon mondhassa el? (Igen l) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Szólásra következik? Csik József jegyző : Lendvai István ! Lendvai István : T. Nemzetgyűlés ! Csekélységemet épugy, mint Kádár Lehel t. barátomat és kollégámat több izben a vádlottak padjára ültettek felsőbb utasitásra hitfelekezet elleni izgatás címén olyan cikkeinkért, amelyekről végül a biróság, a független és pártatlan biróság is kénytelen volt megállapítani, hogy a hitfelekezet elleni izgatás kritériumait nem tartalmazzák, hanem igenis ostorozzák és jogosan ostorozzák azt a sib er cső cseléket, amely itt a lecsonkult, nyomorúságba sülyedt Magyarországon dőzsöl, tobzódik és az erkölcsöket rontja. Ilyen előzmények után, — azt hiszem a t. Nemzetgyűlés ezt még tőlem is érthetőnek fogja találni, •— meglepetve jutottam birtokába az elmúlt héten egy rendkívül izgató tartalmú röpiratnak, amely a zsidókérdést és speciálisan a Talmudot, a zsidóság szentkönyvét olyan modorevi december hó 19-én, szerdán. 217 ban és hangon tárgyalja, amilyen modorban és hangon sem csekélységem, sem Kádár Lehel t. barátom erről a kérdésről még nem irt. Ennek a röpiratnak borítékjára azt látom elsősorban felírva, hogy »Viszontelárusitókat keresek«. A röpirat szerzője tehát nyilvánvalóan súlyt helyez arra, hogy minél jobban elterjedjen ez az izgató hangú röpirat. (Gaal Gaston : Jó pénzért !) Ugy van ! Alatta olvasom a következő két felszólítást : »Olvasd el !«, ugyanazon sorban pedig : »Add tovább !« És mind e felszólító és felkiáltójelek alatt olvasom végre a címet : »Zsidóméreg. A Talmud népies ismertetése.« A röpirat borítékján sem az első, sem a második, sem a harmadik, sem a negyedik oldalon megjelenési évszámot felfedeznem nem sikerült. Ellenben meglepetve kellett olvasnom ennek a röpiratnak már az első oldalán egy ujabb felszólítást, amely így hangzik : »Lásson, akinek szeme van. — Jelige : A keresztények védelme nem zsidóhecc.« A röpirat azzal a kérdéssel kezdődik : »Van-e szemed, édes magyarom ? Élsz-e még, vagy csak alszol ?« Miután ugy tudom, hogy az idézetek felolvasása bizonyos korláthoz van kötve, engedtessék meg nekem, hogy részleteket idézhessek és olvashassak fel ebből a röpiratból ; nem azért, mintha propagandát akarnék itt csinálni a zsidókérdésben, mert hiszen jobbról is, balról is, ugy tudom, a zsidókérdésben már mindannyiunknak megvan a véleményünk pro és kontra. Ebben a bevezető fejezetben, amely azt a helyes felszólítást tartalmazza, hogy lásson, akinek szeme van — hozzátenném : különösen az, akinek négy szeme van — azt olvasom : »Sajó és Mohács mellett nem vérzett el annjn magyar, mint amennyi a zsidóság térfoglalása következtében elvérzik és ha ez igy megy tovább, előbb-utóbb elvérzünk.« Olvasom a következő rendkívül patetikus kérdést : »Unokái szörnyű átkát ki vonja a fejére ? Ki az, aki tétlenül tudja végignézni véreinek kifosztását?« -— És most nagyon vastag betűkkel van nyomtatva az a rész : »Magyarnak meri az magát nevezni, aki a magyar népet, a nemzetének gerincét magára hagyja idegen élősködőkkel való élethalálharcában ?« Csillag alatt olvasom azt a kétségtelenül ébredő szellemre valló felszólítást : »Ébredj fel, te álmos magyar nép ! Tekints szét magad körül.« E patetikus bevezetés után következik a Talmudról szóló többrendbeli fejezet. Az első fejezet címe : »A zsidóság átka«. Szó szerint és röviden ennyit tartalmaz (olvassa) : »Felfeszitett Megváltónknak kiontott vére gyilkosai lelkéhez tapad. Örök átok származott mindazokra, kik halálra üldözték az Isten fiát. Kain sorsára jutott az egész zsidóság. Földönfutóvá s hontalanná lett Izrael népe. Szörnyű bűnök kínos furdalása marcangolja lelkiismeretüket. Nyughatatlan vérük megállapodás nélkül üzi, kergeti, hajszolja őket időtlen időkig.« Ehhez a rövid fejezethez csak azt a sajnálkozó megállapítást fűzöm, hogy a magyarországi zsidóságon nem veszem észre a nagy nyughatatlanságot, amely megállapodás nélkül üzi és kergeti őket, mert a Kárpátok medencéjén belül ez nem konstatálható. (Derültség és zaj. Elnök csenget.) Következik azonban a