Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-212

214 A nemzetgyűlés 212. ülése 1923. lett összhangba hozva egész magánjogi rendünk a változott viszonyokkal. Nem büntetőjogi intézkedéseket kell foganatosítani. A büntetőjogi intézkedéseket meg kell előzni a szociális intézkedéseknek, hisz nagyon jól tudjuk, hogy szociális jelenség a bűn, és ha a szociális rendet megjavítottuk és meggyógyítottuk, akkor azután lehet a gonosztevők ellen fordulni, azok ellen, akik ellen különben ma is van törvény, mert hiszen anélkül, hogy az igazságügyin inister ur bármit változtatna a régi jó törvényeken, amelyeket lehiggadt, nyugodt, bölcs időkben bölcs emberek hoztak, mindenféle bűnt meg lehet torolni. Csak például emlitem fel, hogy az igazoltatás most külön büntetendő cselekménynek deklaráltatik a novellában. Minek akkor a Btk.-ben a magánosok elleni erőszakról szóló szakaszok? Van a régi törvényben mindenféle szakasz elég, csak alkalmazni kellene, nincs szükség uj törvényre. Csakhogy nem alkalmazzák a régi törvényt, vagy alkalmazzák olyan helyen, amikor a mai rend mentalitásának megfelelően kell ítélkezni, midőn alkalmazni kell az Ulainék esetében. Jönni kellett ellene a Btk. 156. §-ával, hogy jaj, csak egy hajszála meg ne görbüljön valahogy. Most uj törvényeket hoznak akkor, mikor bőven van olyan szigorú törvényünk, amelyet nem mernek alkalmazni. (Nagy Emil igazságügyminister közbeszól.) Minden jogász nevet, hogy Ulain ellen a Btk. 156. §-át akarják alkalmazni, mindenki tudja, hogy az 1921 : III. te. 1. §-a a társadalmi rend felforgatására irányuló mozgalom kezdeményezése tekintetében sokkal kevesebbel elégszik meg, mint a Btk. 156. §. és azt börtönnel bünteti. Nem tudják alkalmazni szigorú törvényeinket, és hoznak uj törvényeket ahelyett, hogy az élet követeléseivel, az igazság parancsaival és érdekeivel törődnének. Az igazságügyminister urnák módot akarok adni, egy becsületes, hézagpótló igazságügyi törvénynek az idehozatalára. Ezért azon interpellációm után, — amelyet már az előző interpellációs napon terjesztettem elő — a magánalkalmazottak nyugd'jának rendezése kérdésében, melyet az igazságügyminister ur sürgősnek tart, ujabb interpellációt terjesztek, mert az igazságügyminister ur ugylátszik, rendkívül tetterős, erélyes ember, csakhogy nem jutottak valahogy ezek a témák az eszébe, én tehát eszébe juttatom, hogy vannak fontosabb dolgok is, mint a házról-házra járva való izgatás, mint a sajtó megfőjtása és az a szolgálat, amelyet talán nem is egészen tudatosan, ennek a rendnek tesz, midőn erejét ennek rendelekzésére bocsátja. A következő interpellációt intézem az igazságügyminister úrhoz : (olvassa) : »1. Tud-e az igazságügyminister ur a Curia 86. számú döntvényéről? 2. Tudja-e, hogy az temérdek ártatlan, károsultat sújt végzetes következményekkel? 3. Hajlandó-e a legsürgősebben törvényhozási intézkedést kezdeményezni ezen következmények elhárítására? Elnök : Az igazságügyminisler ur kíván szólni. Nagy Emil igazságügyminister : Igen 1. Nemzetgyűlés ! Nem reflektálok ezúttal a l. képviselő ur beszédében foglalt kirohanásokra, amelyeket a büntetőjogi novellára nézve előadoti. Ez nem tartozik idt, lesz még elég módja a t. képviselő urnák, hogy emiatt támadjon és lesz elég módom évi december hó 19-én, szerdán. nekem is felelni erre. (Rothenstein Mór : Ha a tárgyalásra kerül a sor ! (Derültség jobbfelől. — Éhn Kálmán • Addig nem is lehet !) T. képviselő ur, a helyzetem rendkívül könnyű, mert ha a dolog nem kerül tárgyalásra, akkor én nem is leszek it- és a kérdésért nem fogok felelni. Hogy a dolog tárgyaltatik, azért én felelek politikai becsületemmel, ha pedig nem targyaltatik, elmegyek. Ez a rövid feleletem a képviselő ur megjegyzésére. (Rupert Rezső : Akkor a minister ur, ugylátszik, el akar menni, mert csak nem gondolja, hogy az tárgyalva lesz !) Lehet, politikai öngyilkosságnak mondja ezt a képviselő ur, azonban az én felfogásom az, hogy minden minister, amikor elfoglalja az állását, valami programmot ad magának és ha ezt nem tudja betartani, leköszön. A dolognak ez magától értetődő folytatása. (Létay Ernő Tessék ezt ministertársainak is megmondani !) A t. képviselő ur beszédének arra a részére nem reflektálok, amelyben összezavarta az egész magánjogi kérdést. Ez nem tartozik ide és meglehetősen megzavarja a kérdésnek helyes megítélését. (Zaj bal felől.) Tessék meghallgatni, ha már kegyeskednek választ kívánni tőlem. Ne méltóztassék ebbe mindenféle más dolgot belekeverni. Ami azt a magánjogi kérdést illeti, amelyre a képviselő ur reá mutatott, azt a legnagyobb mértékben jogosnak tartom. Hogy szabad legyen igazolnom az általa megdicsért tetterősségemet, kijelentem, hogy ezt a kérdést én már előhoztam illetékes ministertársaim előtt és szóvátettem, hogy a bajon miképen segíthetünk. Amikor azonban a kérdésről elkezdtünk vitatkozni és gondolkozni, kiderült, hogy ennek a valorizáció-kérdésnek olyan óriási nagy pénzügyi háttere van és annyiféle embert, annyiféle vonatkozásban érint, hogy egy csapással, mondjuk uno ictu egy törvénnyel megoldani nem lehet. (Peidl Gyula : A kapitalizmus utóbb sértve érezné magát !) Ne haragudjék kedves képviselő ur, (Rupert Rezső : Nagyon ért hozzá !) amikor az ukázt megkaptam, hogy jöjjek be ide, — mert telefonon kaptam az ukázt — épen nálam volt Karafiáth Jenő képviselő ur, olyan furcsa ügyben, amely épen belevág a t. képviselő ur interpellációjának tárgyába. Az történt, hogy egy nyomorult ember megvett egy birtokot árverés utján ezelőtt négy esztendővel, lefizette a vételárt, és a bíróság most négy évi herce-hurca és eljárás után kimondta, hogy az árverést nem jól tartották meg. Visszaadják tehát az illetőnek az akkori békebeli tízezer koronáját mai tizezer koronában. Nem szólok az árvákról, nem szólok azokról a kérdésekről, amelyek a gyakorlati életben akárhányszor megtörténnek, hogy valaki megvett egy kiskorutói földbirtokot, a jóváhagyás éveken keresztül húzódott és mire a vételt nem hagyták jóvá és a pénzt visszaadták, annak értéke a minimálisra szállt alá. (Barthos Andor : Mint a hadikölcsön, amelyet mi jegyeztünk !) Teljes mértékben csatlakozom t. képviselőtársamhoz abban, hogy ezek égbekiáltó igazságtalanságok, amiken segíteni kell, de a segítést olyképen gondolom, és voltam bátor illetékes helyen ministertársaim között is javasolni, hogy nincsen más megoldás, csak az, ha a kérdéseknek minden egyes kategóriáját külön-külön pár szakaszos törvényben