Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-212

A nemzetgyűlés 212. ülése 1923. donosainak hiteleznek, nem tudják megkapni követeléseiket, mert nincs könyörület irántuk. Sehol sem látunk az igazságügyi alkotásokban szociális intézkedéseket, melyek ezeken a bajokon segítenének, ellenben tele van egész társadalmi életünk antiszociális jelenségekkel. Méltóztatnak tudni, — különösen a nemzetgyűlés jogász tagjai tudják, — hogy a Curia nemrég döntvényt hozott, 86-ik számú teljes ülési határozat formájában és ebben a határozatban ki van mondva, amit különben már a Curia jogegységi tanács 21-ik számú jogegységi határozattal régebben is kimondott, hogy a baleseti járadékok bírói hatáskörben, kivéve a károsult személyében rejlő okokat, fel nem emelhetők és le nem szállíthatók. (Hegedüs György : Elég baj !) Ez azt jelenti, hogy ha például valakinek elvágta a vonat a lábát, és a vasút gondatlansága miatt a bíróság megállapította a vasút felelősségét, az illetőnek a régi világban, amikor még aranyvaluta volt, amikor még az arany korona volt divatban, megítéltek havi 50 korona járadékot. Méltóztatnak-e tudni, hogy a 86-ik számú döntvény szerint ez az ember, akinek akkor féllábát elvitte a vonat, még mindig csak 50 koronát kap havonkint, mert a Curia idézett határozata szerint ezt a baleseti járadékot nem lehet felemelni. Valaki például kilőtte a másiknak a szemét — itt bűnös emberről van szó — ezért a félszemért megítéltek kártérítés fejében a békében havonkint, mondjuk 30—40—50 koronát — ennyit szoktak megítélni — és az illető félszemű ember ma még mindig 30 korona járadékot kap, munkacsökkenés címén. (Gaal Gaston : Az állam nem hasonlókép fizet ?) Ha az apa, a kenyérkereső veszett oda, az asszonynak megítélnek havi járadék címén 40-—50 koronát, az apát vesztett gyermekeknek pedig 20—25—30 koronát, vagy mondjunk nagyon sokat, az utóbbi időben ÎO0—200 koronát, még későbben, amikor pénzünk romlott, 500 avagy 1000 koronát. A helyzet ma is az, hogy dacára pénzünk ilyen szörnyű módon való leromlásának a Curia döntvényénél fogva, ezek a baleseti járadékok nem emelhetők fel. Ne is vegye rossz néven az igazságügyminister ur és általában az egész kormány, ha lépten-nyomon azt a vádat hangoztatják a kormánnyal szemben, hogy a nagytőkének, a merkantil és indusztriális tőkének a kezében, markában van és hogy a kormány semmi egyéb, mint ezeknek a szolgája, mert ha nem ez volna, akkor lehetetlen elképzelni azt hogy amikor itt ezer- és ezerszámra vannak ilyen szerencsétlen és szegény páriák, mint amilyenek a baleset folytán megrokkantak, akik a nagytőke gondatlanságánál fogva elpusztultak, mondom, teljes lehetetlenség, hogy ezt a sokezer exisztenciát az állam elpusztulni engedné, mert hiszen ez mi egyéb, mint elpusztulás az, ha egy asszony rá van szorulva arra, hogy apró gyerekekkel együtt csak annyit kapjon a családfő után, hogy minden gyermekre havonkint 40—50 korona, legjobb esetben 100 koronát számítanak. Ennyit fizet a vasút, ha a vonat elgázolta a férjét, ennyit fizet a villamosvasút, ennyit fizet a gyár, ennyit fizet az a gondatlan nagyüzem, — mert hiszen mindig gondatlanság eseteiről van szó, — azokról az esetekről, midőn az illetőt a gondatlanság vagy szándékosság, a bűnösség miatt terheli a felelősség. Nem a véletlenségek folytán történő balévi december hó 19-én, szerdán. 3Ï3 esetekről van szó, amelyek külön pénztári kezelés alá esnek. Teljes lehetetlenség tovább tűrni ezt az állapotot, — hiszen családok, egész törzsek pusztulnak el csak azért, mert a kormány tisztán kényelemből, talán hanyagságból, vagy azért, mert csak magára gondol és nem arra, hogy a nép érdekeit szolgálja, nem gondoskodik megfelelő intézkedésekről. Mert hiszen régóta az a tapasztalatunk, — ne is vegye az igazságügyminister ur rossz néven — hogy itt minden kérdéssel törődnek, csak a népet érdeklő kérdésekkel, magával a közönséggel, a néppel nem törődnek. Másutt, az államfőtől lefelé, a kormány és az egész adminisztráció arra való, hogy a nép érdekeit védje, szolgálja, és vigyázzon a szociális intézkedésekre, itt pedig eltűrik, csupán elnézésből, kényelemszeretetből, — vagy nem tudom miből — vagy azért

s mert el vannak Örökké foglalva a rendtörvénnyel, ( Ugy van ! half elől. Derültség jobbfelől.) mondom, elnézik azt, hogy amikor magáneletünk szinte felbomlott, midőn szinte megszűnt a jogrend magánjogi eletünkben, ott, ahol teljesitésről, és viszontteljesités kérdéséről van szó, akkor elmúlna nak hetek, hónapok, ugy, hog) ilyen fontos kérdés megoldatlan maradjon, amelynek meg nem oldása a legnagyobb igazságtalanság, és egyúttal, mondha ni, a legnagyobb bölcsességhiány. Elmúlhatnak hetek akkor, amikor a Cuiia maga mutat ra döntvényében, hogy nem tehet mást, mint ezt a kegyetlenséget, ezt az igazságtalanságot, mert ránézve egyelőre még kötelező az a magánjogi szabály, hogy a kártérítés összege a kár bekövetkezésének pillanata sze.int ítélendő meg, tehát »én nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezen magánjogi szabályon túltegyem magamat, — mondja a Curia — bár látom az igazságtalanságot és látom az exisztenciák pusztulását«. Felhívom erre az igazságügyminister urnák a figyelmét is, hisz felhívta már előzetesen a Curia is, mielőtt ezt a döntvényt meghozta, mert fájó szívvel, vérző szívvel és szégyenkezve hozta meg a Curia a döntvényt. Rámutatott arra, hogy eddig elmaradt a törvényhozási intézkedés, ő azonban nem tehet máskép, mert neki nem feladata törvényt, jogot alkotni, hanem azt alkalmazni kötelessége. Dacára annak, hogy felhivta a kormány figyelmét erre a kérdésre, még sem történt semmi. És így történik meg az, hogy a szegény páriák, azokkal a hatalmas vállalatokkal szemben, amelyeknek gondatlansága pusztulásukat okozta, nem védettnek meg, hanem ugy lát szik, többé-kevésbé a-zért, hogy a vasutak, a vállalatok könyvei meg ne terheltessenek, hogy a vasút, a villamos vasút és más üzemek szabaduljanak költségvetéseikben ezektől a nagyobb kártételektől, mondom, hetek-hónapok multak el anélkül, hogy e szegény szerencsétlenek érdekében valami intézkedés történt volna. Épen azért elhatároztam, hogy minden alkalommal, mindennap ide fogok hozni egy-egy ilyen magánjogi kérdést a nemzetgyűlés szine elé, mert fel van dúlva, össze van kuszálva egész magánjogi életrendünk, mert hiszen itt milliókra, sőt milliárdokra menő károk történnek ; igazságtalanul sújtatnak egyesek, súlyos következményekkel, azért, mert nincs rendezve jogállapotunk, nem NAPLÓ xvin 3i