Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-212

212 Ä nemzetgyűlés 212. ülése 1923. évi december hó 19-én, szerdán. ványát, sem azt, hogy a várőrségeket kardélre hányják, sem azt, hogy az Írókat felakasszák, mert az osztrák császárnak ebben a kérdésben az volt a véleménye, hogy ezek az irók nem megteremtői, hanem kifejezői voltak a közhangulatnak és a forradalomnak. Tehát már 1850-ben ilyen liberális álláspontra helyezkedett a Haynau— Baeh-féle reakció Magyarországon a forradalom eseményeivel szemben. Nem tudom megérteni, miért nem utánozzák ezt a tiszteletreméltó példát a mi kormányunk is és 5 évvel a lezajlott események után miért üldözi törvénytelenül, jogalap nélkül ezeket a védelmi iratokat, (Propper Sándor : Fél az igazságtól !) melyeket az akkori főszereplők helyesnek és szükségesnek véltek megírni ? (Propper Sándor : Egy évvel ezelőtt Brantingot is szidták, ma pedig pohárköszöntőt mondanak a tiszteletére !) Utóvégre még sem lehetünk dl ici kárhoztatva, hogy kizárólag Windischgrätz herceg emlékirataiból ismerjük meg ennek a kornak történetét, mely mondhatom, meglehetős egyoldalúsággal állítja be az eseményeket. A felvilágosult, okos, intelligens emberek és az intelligens társadalom számára szükséges, hogy a történeti eseményeket, amelyeknek bizonyos logikai kihatásai, tanúságai vannak a jelenre is minden oldalról megvilágítva ismerjék meg. A kormány eddig azt tette, hogy minden emlékiratot, melyet nem Windischgrätz hercegféle emberek irtak, hanem azok a politikusok, akik a forradalomban többé-kevésbé részt vettek egyszerűen, elkobzott. Még olyan higgadt elír éj ü politikus emlékiratait is, mint amilyen Garami Ernő, egész egyszerűen elkobozta és nem engedte meg, hogy Magyarországon ismertté váljanak. Ezt a módszert követi most gróf Károlyi Mihály védelmi iratával szemben is. (Propper Sándor : Ez azt jelenti, hogy igaza van neki !) Kíváncsi vagyok, hogy mivel tudja a kormány ezt az eljárását indokolni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor : Amivel a többit tudta ! — Rothenstein Mór : Máskép nem tudja a hatalmát megtartani. — Propper Sándor: Mivel menti Petőfi cenzúrázását?) Bátor vagyok ezekután a következő interpellációt intézni a belügyi és igazságügyi minister urakhoz (olvassa) : »Minő felvilágosítást tudnak adni a minister urak Károlyi Mihály »Egy egész világ ellen« cím alatt most megjelent emlékiratai tárgyában, nevezetesen : bűnvádi eljárásból folyó törvényes intézkedésből történt-e a magyar kiadás Budapestre küldött példányainak elkobzása? s ha nem, hajlandók-e a minister urak intézkedni, hogy Károlyi Mihály emlékiratai a nem törvényes hatáskörből folyó, tehát önkényes üldözés alól feloldassanak.« Elnök : Az interpelláció kiadatik a belügyi és igazságügyi minister uraknak. Szólásra következik? Csik József jegyző : Szabó József ! (Nincs itt.) Elnök : A képviselő ur nincs itt, interpellációja tehát töröltetik. Szólásra következik? Csik József jegyző : Pever Károly. (Nincs itt.) Elnök : A képviselő ur nincs itt, interpellációja tehát töröltetik. Szólásra következik? Csik József jegyző : Rupert Rezső ! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Az igazságügy minist er m' nap-nap után egyre-másra nyújtja be a különböző igazságügyi javaslatokat ; benyújtja a rendtörvénynek különféle csökevényeit. Ugy látszik, még mindig nem látja, hogy megvan, amit el akartak érni, teljes és tökéletes rend van, mindenki megrémült, mindenki terror hatása alatt érzi magát. Ugy látszik, nem tudja a minister ur, hogy mindent elértek, amit akartak, s nem elégszik meg azzal a terrorral, azzal a zsarnoksággal, mely alatt évek óta élünk, s amely miatt nem érezzük magunkat biztonságban sem az utcán, sem sehol a világon. Ezt az állapotot most kodifikálni akarja a minister ur különféle rendtörvényekkel és azzal a most benyújtott büntetőjogi novellával, mely még azt is megengedi, hogy a rendőrség házról-házra járva szaglásszon utána, vájjon nem izgatnak-e. A minister ur ugyanis megkonstruálta és tényálladéká tette meg azt a hires izgatási esetet, hogy most már házról-házra járva is el lehet követni izgatást. Méltóztassanak elképzelni, mi lesz ennek a következménye ? Az lesz, hogy házról-házra fognak betörni azok, akik ilyen izgatásokat és izgatókat keresnek és még otthonunk is, még az az egyetlen hely is, ahol még szabadoknak éreztük magunkat, is odavész, prédájává válik ennek az uralmi rendszernek. Untig elég volt már ebből a zsarnokságból, untig elég volt már abból, hogy az állam a szabad polgárokat hatalmi eszközével tartsa féken. Azt vártuk volna az igazságügyminist er úrtól, akinek személyét mégis egy kissé többre becsültük, hogy megszünteti ezt a rendszert és nem azt, hogy ilyenféle törvényjavaslatok kerüljenek ki tőle. Azt vártuk volna az igazságügyminister úrtól, hogy olyan igazságügyi alkotásokkal jön, amelyekre égető szükségünk van, amelyeket az élet kíván, a szükség parancsol. Már régebben voltam bátor felhívni a minister ur figyelmét arra, és a napokban is interpelláltam ebben a tárgyban, hogy végre törvényhozási intézkedésre volna szükség abban a tekintetben, hogy az agrár, merkantil és indusztriális nagytőke valahogy követelésükhöz juttassa azokat a szegény magánalkalmazottakat, azoknak árváit és özvegyeit, akik egy egész élet munkáját odahitelezték a nagy vagyonnak és most havi 400 korona nj^ugdíjat, vagy kegy díj at kapnak, azok a boldogabbak pedig például a bankigazgatók, akik magasabb állásból nyugdíjaztattak, havonta talán 6000 koronát kapnak, ugyanakkor, amikor a legkisebb állami tisztviselő is legalább 200.000 korona havi nyugdíjat kap. Az igazságügyminister urnák olyan javaslattal kellett volna jönnie, mely megszüntesse ezt az anomáliát, hogy ezek az emberek legalább a mindennapi száraz kenyérfalathoz hozzájuthassanak. De ez mind nem sürgős ; sürgős csak a rendtörvény, sürgős csak az, hogy házról-házra is lehet izgatást elkövetni, (Peidl Gyula : Súgva !) súgva, hogy ezeket is hadd helyezzék felügyelet alá, hogy már otthonunkba is betörjenek. Most ismét az agrár merkantil és indusztriális tőke nyomorgó hitelezőiről fogok beszélni, azokról, akik egyikének lábát, másikának szemét vette el a nagytőke sokszor a gyermektől az apát, az asszonytól a férjet vette el és ezek a szegény szerencsétlen hitelezők, akik Dárius kincsei tulaj-