Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-212

A nemzetgyűlés 212. ülése 1923 {

jolitikusok, az irók a publicisták és az érdeklődök igyelme elől erőszakos úton-módon elvonja és elrejtse. Ez beleillik a mi rendszerünkbe. Mert ugyebár köztudomású dolgot mondok el azzal, (Propper Sándor : Bach ! Prottmann !) ha felemlítem, hogy bűnvádi eljárás e könyv miatt senki ellen nem indult meg, ennek a könyvnek tartalmát a büntető hatóságok nem kifogásolták, mégis megtörtént az, hogy a külföldi kiadó által ide Magyarországra küldött példányokat bizonyos hatóságok zsákszámra elkobozták és beszállították a belügyministerium épületébe. (Zaj a szélsőbaloldalon. (Propper Sándor : És eladták !) Jogilag teljesen tarthatatlan ez az eljárás, mert — mondom — törvényes üldözés e könyv és annak tartalma miatt senki ellen nem indult meg. Az elkobzás tehát nyilvánvalóan jogtalan. Ezenkivül végtére magántulajdon is van a világon. Hiszen ezt nagyon szeretik emlegetni, épen a túlsó oldalról ennek a nemzetgyűlésnek kormányt támogató tényezői. Ezek a könyvek tehát, amelyeket azokba a zsákokba összegyűjtöttek — a mai drága világban — nyilvánvalóan valakinek vagy valakiknek tulajdonába tartoznak. Akkor azonban hogyan lehet az, hogy bizonyos hatóságok ezt a munkát teljesen önkényesen és törvényes alap nélkül egész egyszerűen elkobozzák, a könyveket jogos tulajdonosuktól százszámra elveszik és beszállítják a belügyministerium épületébe ? Ne méltóztassék azt gondolni, hogy ennek a szerény felszólalásomnak bármily tekintetben is olyan tendenciája van, mitnha én itt gróf Károlyi Mihály védelmére akarnék vállalkozni. Erre semmiféle okom nincs. Annál is kevésbé vállalkozhatnáin erre, mert hiszen ennek a könyvnek pár sorában a szerző az én szereplésemről az ellenforradalomtól kezdve szintén rendkívül súlyos kritikát gyakorol. (Mozgás a balközépen.) Engem tehát semmiféle magánszempont nem ösztönöz arra, hogy bármiképen is ennek a könyvnek védelmezőjévé igyekezzem magamat feltolni. De nem is szorulna rá ez a könyv a védelemre. Ezek az események ma már a történelem előtt vannak, öt esztendő távlatában láthatók, azóta megvilágosították az összeomlás körülményeit. (Lendvai István : A hamisított Wilson-táviratokról is kitűnt, hogy nem voltak igazak !) a különböző azóta megjelent emlékiratok. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Conrad !) Előttünk vannak a német hadvezérek, az osztrák tábornokok emlékiratai. (Propper Sándor : Conrad ! Vágóhíd volt, nem háború !) Ezek megdöbbentő őszinteséggel tárják fel, hogy a világháború a központi hatalmak részéről már régen végérvényesen el volt vesztve, (Propper Sándor : 1914. év őszén elveszett a háború ! A marnei csatában ! — Zaj.) mielőtt a vérző és szenvedő népet felvilágosították volna erről a helyzetről. Nagyon jól tudjuk Hindenburgnak, Ludendorfnak emlékirataiból, hogy az óriási győzelemre törő német hadsereg már 1918 nyarán, augusztus elején olyan megsemmisítő vereséget szenvedett a francia-német főhadszintéren, hogy maga Hindenburg tábornagy táviratban azzal a kéréssel fordult a császárhoz, a német törvényhozáshoz és az illetékes politikusokhoz, hogy kössenek azonnal fegyverszünetet, mert a háévi december hó 19-én, szerdán. 209 ború minden órával való meghosszabbítása a német emberek vérének hiábavaló kiontásánál egyebet nem eredményezhet. (Zaj. — Propper Sándor : A többit végezték a paralitikus osztrák generálisok !) Nagyon jól tudjuk, hogy a bolgár front megszűnése és megnyitása következtében a nyugati hatalmak győzelmes hadseregei előtt megnyílt Magyarország, Ausztria, sőt Németország is. Franchet D'Esperay tábornoknak egyenesen az volt a terve, hogy Ausztria-Magyarországon keresztül Berlinbe nyomul előre és azt megszállja a működő német hadseregek háta mögött. (Lendvai István : Ki ment hozzá eladni a Diaz-féle fegyverszünetet ?— Zaj a szélsőbaloldalon.) Nagyon jól tudjuk, hogy semmitérő gyermekes beszéd és üres fecsegés az, hogy a mi frontunkat az olasz repülők . . . (Lendvai István közbeszól.) Kérem, én a képviselő urat nem szoktam háborgatni a felszólalásaiban, — teljes mértékben élvezem, amennyi élvezetet azok nyújtani képesek. Legyen szives tehát szintén türelmesen meghallgatni. Tudjuk, hogy gyermekes fecsegés az, hogy az olasz repülők által leszórt magyar hírlapok okozták a mi katonáink ellenállásának megrendülését, mert ha még meg is engedném, hogy ezeknek a lapoknak, ezeknek a közleményeknek a front szellemére bizonyos befolyása, — mondjuk, hátrányos befolyása — volt, amit pedig nem ismerek el, akkor is azt a kérdést vetem fel, hogy hiszen ezek az újságok itt Budapesten a háborús kivételes hatalom cenzúrájának ellenőrzése alatt állottak, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) ezek az újságok egyetlenegy betűt sem tudtak a kormány hozzájárulása és engedélye nélkül megírni és kinyomatni. Ha tehát azt állítják, hogy bizonyos sajtóorgánumok lázitó cikkeket közöltek, — amit én nem állítok, mert ez nem is igaz, ez csak gyermekes beszéd és ráfogás, — akkor ezért nem azokat a lapokat terheli a felelősség, hanem azt a kormányhatalmat, amely a háborút kiszolgálta, a cenzúrát gyakorolta, és ezeknek a cikkeknek megjelenését lehetővé tette és engedélyezte. (Propper Sándor : És a 60 filléres hadisegély 1) Mondom, azok az állitások, hogy frontunk megingását újságcikkek idézték elő, teljesen elenyésznek, semmivé f oszlanak. Itt van egy nagyon értékes katonának, Rubin Dezső tábornoknak tanulmánya, amely Carl Nóvák könyvére válaszképen jelent meg s amely megjelent a magyar sajtóban is. Ebben részletes kimutatások vannak, egészen tüzetes katonai jelentések és hivatalos okmányok alapján készült kimutatások arról, hogy a fronton az egyes csapattestek és kötelékek már október közepétől kezdve, amikor Pesten a forradalmi mozgalom még csirájában sem volt, a legnagyobb megingás, zavarodottság és engedetlenség képét mutatták. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor : Október 17-én itt a teremben hangzott el, hogy vége a háborúnak. — Rupert Rezső : Népcsalás volt ! A szegény buta népet lehet vele ámitani ! — Nagy Ernő : A népnek több esze van, mint száz urnák Î — Zaj. Elnök csenget.) De itt van az a kimutatás is, amely az osztrákmagyar hadsereg hivatalos okmánytára alapján készült ; itt vannak a részletes kimutatások, csapatiestről-csapattestre, hogy melyek voltak