Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-212
208 A nemzetgyűlés 212. ülése 1923. évi december hó 19-én, szerdán. Petrovits György jegyző : Az inditványkönyvben ujabb bejegyzés nincs. Elnök : Kérem most az interpellációs-könyv felolvasását. Petrovits György jegyző (olvassa) : Farkas Tibor — a kereskedelemügyi ministerhez — a követendő vámpolitika és a vámbevételnek a külföldi kölcsön biztosítására való lekötése tárgyában. Szakács Andor — a belügy- és igazságügyministerhez — Károlyi Mihály emlékiratainak elkobzása tárgyában ; Szabó József — a ministerelnökhöz — a hírlapok megjelenését veszélyeztető akadályok elhárítása tárgyában ; Peyer Károly — a belügyministerhez — a tatabányai munkások rendőri felügyelet alá helyezése tárgyában ; Rupert Rezső — az igazságügyministerhez — a baleset-kártéritési járadék valorizálása, illetve felemelése tárgyában ; Rupert Rezső — az igazságügyministerhez — az élet- és kái biztosítási összegek fizetése, illetve visszafizetése körül tapasztalható igazságtalanságok megszüntetése tárgyában ; Lendvai István — az összkormányhoz — egy izgató röpirat elkobzása tárgyában ; Cserti József — a vallás- és közoktatásügji ministerhez — az államsegélytől megfosztott kantor-tanitók tarthatatlan helyzete tárgyában ; Szabó István (öttevényi) — a földmivelésügyi ministerhez •— a munkabérek megállapítása tárgyában ; Esztergályos János — a belügyministerhez — Jehodek Mihály felakasztása tárgyában ; Kiss Manyiiért — a belügyministerhez — a bükkaranyosi községi jegyzői választás tárgyában ; végül Esztergályos János — a belügyministerhez — Stengl Ervin pécsi lakos kiutasítása tárgyában. Elnök : Mielőtt az interpellációk meghallgatására áttérnénk, javaslatot teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. (Halljuk 1) Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, folyó hó 20-án csötürtökön délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki : az indemnitásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen 1) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most áttérünk az interpellációk meghallgatására. Szólásra következik ? Petrovits György jegyző : Farkas Tibor ! Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy interpellációmat elhalaszthassam. (Helyeslés.) Elnök : Kérdem a t. Házat: méltóztatnak-e hozzájárulni, hogy Farkas Tibor képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpellációs napon mondhassa el ? (Igen !) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Petrovits György jegyző : Szakács Andor ! Szakáes Andor : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk 1 Halljukl a baloldalon.) Egy "könyv jelent, meg a külföldön a minap. »Egy egész világ ellen« a címe, irója pedig gróf Károlyi Mihály. (Lendvai István : Jeles szerző !) (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja el.) Akárki is a szerző, és akárhogy Ítéljük meg, kétségtelen dolog, hogy az ország" történetében rendkívül fontos és súlyos szerepe volt. (Lendvai István : Gyászos !) Volt egy fél esztendő, amikor az ország minden reménysége az ő politikája felé irányult, volt egy pár hét, amikor az ország összes illetékes tényezői egyedül az ő politikáját és az ő személyét látták alkalmasnak arra, hogy a bekövetkezendő káoszt megakadályozza, illetve az országot abból kivezesse. (Propper Sándor : És fogják még látni benne ! — Huszár Elemér : Azért jöttek be Szobig a csehek !) Az akkori többség vezére e teremben mondotta, — rámutatva, hogy sokaknak volt az a véleménye — hogy egyedül az ő pártjának és politikájának az ententenál szerzett bizonyos befolyása kísérelheti meg, hogy Magyarország számára megmentse azt, ami még menthető. Ezekben a mozzanatokban csak rá akartam mutatni arra, hogy történetünk bizonyos korszakában milyen óriási várakozás tekintett és milyen nagy feladat hárult arra a férfiura, aki most ebben a könyvben emlékiratainak első részét közrebocsátotta. Akárhogy gondolkozzunk is az ő politikai és történeti szerepéről, bármennyire megoszlanak is a vélemények, vájjon ő abban a helyzetben elkövetett-e mindent az ország megmentésére, ami rendelkezésére állt, egy egeszén bizonyos : ez a fontos szerep akkor reáhárult és mindenki megegyezett abban, (Lendvai István: Nem mindenki !) hogy ebben a pillanatban egyedül ő alkalmas arra, hogy megkísérelje az ország megmentései. Ebben egyetértett gróf Tisza Istvántól kezdve az akkori királyig mindenki, az ország egész közvéleménye. (Propper Sándor : Kivéve Lendvai Istvánt!) — Lendvai István : Kivéve! Mert én előre tiltakoztam ! Örök büszkeségem ! — Propper Sándor : Igaz, hogy a Napba az ellenkezőjét irta, de az nem baj !) Bár azután az ország bukása, összeomlása be is következett, az kétségtelen dolog, hogy nem lehet őt egyoldalú felfogással megítélni, hanem legalább is méltányos és lovagias dolog, hogy ha ő politikájának rövid történetét összefoglalja és megörökíti egy könyvben, amelyben a mai rendszerrel, az ország mai állapotával egyáltalán nem foglalkozik, csak az október végéig lefolyt politikai eseményeket és a maga szerepét ismerteti (Zaj a jobboldalon.), akkor a nemzet köztudata, gondolkozása elől ez a védelmi irat — ha igy nevezhetem — ne vonassék el, illetéktelenül és jogtalanul. (Ugy van 1 Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor : Â kormánybiztosait itt hagyta. Azok ott ülnek !) Előttem a kérdés ug> áll, hogy ha a politikai hatóságok, vagy még inkább a törvényes birói fórumok büntetendő cselekményt találnak ebben a munkában és emiatt rendes törvényes utón bűnvádi eljárást indítanak, akkor felmerülhet a szüksége és jogossága e munka elkobzásának. Ha azonban nincs benne büntetendő cselekmény — amint mindenki meggyőződhetik róla, aki átolvassa, hogy egyedül a múltra vonatkozó emlékirat, amely az irónak és pártjának a forradalmakig való szereplését tárgyalja, — akkor egyáltalán nem tudom megérteni, hog\ ki lehet feljogosítva Magyarországon arra, hogy ezt a munkát, ezt a ' politikai emlékiratot az ország közvéleménye, a
