Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-212

206 A nemzetgyűlés 212. ülése 1923, egy év alatt vagy engedéllyel másfél év alatt be kell terjeszteni a parlamenteknek. Ez eddig nem történt meg, pedig már szeptemberben lejárt az idő. Ugy látom, a kereskedelemügyi minister ur foglalkozik a kérdéssel, mert az érdekelteknek már megküldte az egyezménytervezeteket és ajánlásokat magyar forditásban, ami azt bizonyltja, hogy akar vele foglalkozni. Ugyanis ha az ország nem foglalkozik velük, kiteszi magát annak — ez benne van a békefeltételekben — hogy gazdasági szankciókat alkalmaznak az ellen az ország ellen, amely ezeket nem terjeszti elő. Ez a nemzetközi munkaügyi hivatal már négy ülést tartott, amelyeken igen számos egyezménytervezetet hozott. Az elsőt Washingtonban hozták a nyolc órai munkaidőről, illetőleg a 48 órás heti munkaidőről. Ami bennünket, illetőleg a túloldalt talán jobban érdekli, hoztak olyan törvénytervezetet, amely szerint a földmunkások balesetbiztosítása kötelező legyen, hoztak továbbá olyan egyezménytervezetet, hogy a földmunkasoknak ugyanolyan egyesülési jog adandó, mint az ipari munkásoknak, t. L feltételezték, hogy az ipari munkásoknak már mindenütt van egyesülési szabadságuk, csak a földmunkások nak nincs. (Propper Sándor : Azt nem tudták, hogy itt az ipari munkásoknak sincs !) Azt ők nem tudhatták, hogy Magyarországon még az ipaii munkásoknak sincs egyesülési szabadságuk. Hoztak tehát egy ilyen egyezménytervezetet, amely, azt hiszem nemsokára ide kerül a Ház elé, mert hiszen a kereskedelemügyi minister ur kötelezve van arra, hogy ezl beterjessze ; akár elfogadja a Ház, akár nem fogadja el, köteles beterjeszteni. Ezenkivül akadályozták a földmivelésben alkalmazott gyermekek éjjeli munkaidejét, szabályozták a nők éjjeli munkáját ; ezeknek a törvénytervezeteknek egész sorozata van itt és ugy látom, Magyarországon még alig tudnak róluk. A kereskedelemügyi minister ur megküldötte ezeket az érdekelt szervezeteknek és véleményüket kérte. Megküldötte a munkaadóknak, megküldötte a munkásoknak is. Természetes, hogy az érdekelt munkaadók ellenezni fogják ezeket, mert hiszen minden szociálpolitikai alkotást eddig is elleneztek. Csak arra hivatkozom hogy amidőn először vetették fel a gyermekek, védelmének eszméjét Angliában, amikor először akartak törvényt hozni arról, hogy a gyermekek, az inasok munkaidejét 12 órában állapítják meg, a munkaadók azt mondották Angliában, hogy ez lehetetlen, mert ez tönkretenné az angol ipart. Ez 1802-ben történt. És amint látjuk, mindamellett, hogy a törvényt megcsinálták, az angol nagyipar mégis uralta az egész világot, a szociálpolitikai törvények ellenére"is. (Sándor Pál : Konzervatív ember csinálta meg !) A munkásvédelem, a szociálpolitika nem árt az iparnak ; ezt bebizonyították azok az országok, amelyekben már régen jól kifejlett szociálpolitika van. Rámutatok arra, hogy a svájci kormány már a 80-as években összehivott értekezleteket "azért, hogy lehetőleg egységessé tegyék a munkásvédelmet a különböző országokban. Ez a törekvés azonban sikertelen maradt, mig végre nem kisebb ember, mint II. Vilmos császár 1890-ben összehivott egy diplomáciai értekezletet, amelyen Magyarország is képviselve volt. Tizenhárom állam volt ott jelen ; ott is, az akkori császár javaslatára, szoeiálpoliévi december hó 19-én, szerdán. tikai törvényalkotásokkal foglalkoztak, itt is azt akarták elérni, — miután a vállalkozók mindig azt mondták, hogy az egyes országok félnek a versenytől és ez a verseny természetesen megszűnik, ha minden országban egyforma szociálpolitikai törvényeket hoznak, — hogy nemzetközileg csinálják meg a munkásvedelmet. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Jászai Samu : Ennek a berlini értekezletnek köszönhetjük azt, hogy Baross Gábor 1892-ben megalkotta a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényt. Igaz, hogy amikor ezt a törvényt az akkori parlament megalkotta, még nagyon hiányos volt a törvény, de mégis ennek a császári értekezletnek hatása alatt történt az, hogy a különböző országokban kezdtek foglalkozni szociálpolitikával. Nem árt, ha foglalkozunk azzal, hogy milyen tapasztalatokra jutottak a németek az ő kivételes rendelkezéseikkel, mert épen az az érdekes, hogy a német császár volt kénytelen szociálpolitikával foglalkozni egy olyan országban, amelyben 12 évig állott fenn a kivételes törvény. Ott tanultak. Azt tanulták, hogy a kivételes törvény, a munkások üldözése nem használ semmit, a szociáldemokrata párt a 12 év alatt erősebb lett. Ekkor jött a német császár azzal, hogy szociális olaj cseppekkel kell a szociáldemokrácia ellen küzdeni. Mi a szociális olaj cseppektől nem félünk, mert hiszen mi követeljük, mi kérjük, méltóztassék már munkásvédelmi törvényeket alkotni és ne történhessék az, hog}

r itt Budapesten éjjeli üzemekben gyermekek dolgoznak. (Propper Sándor : Gyerünk azzal az olajos korsóval !) Méltóztassanak betiltani azt, hogy épen a húsipar-üzemekben, mig a husipari munkások óriási része munka nélkül van s mig azok az utcán sétálni kénytelenek, a kolbászgyárakban egész éjjel gyermekek dolgoznak. Ezeket az állapotokat kérjük megszüntetni. (Saly Endre : Ez olcsóbb! — Propper Sándor : Gyermekekkel töltik a kolbászt!) Sajnos, ha szociálpolitikai kérdésekkel, szociálpolitikai alkotásokkal akarunk foglalkozni, akkor statisztika kellene ehhez. Pl. az kellene, hogy hány munkásnő, hány gyermek dolgozik az üzemekben. A magyar államnak erre nincs pénze. (Propper Sándor : És érzék kellene !) Valahogyan csak az országos pénztár jelentéseiből veszem ki azt hogy körülbelül mennyi s női munkás Magyarországon, így pl. az első napibéres osztályba — t. i. a kiskeresetüeket veszem alapul, aki 150 koronát keres naponta, az tartozik ebbe az első osztályba ; gyermekek és nők vannak köztük — 1922-ben 102.000-en tartoztak az országban. De alapul lehet venni a második osztályt, mely körülbelül 200 korona napi keresetet jelent. 117.000-en vannak a második napibéres osztályban. Bátran azt lehet mondani tehát, hogy több mint 200.000 nő és gyermek van alkalmazva az iparban és ezek teljesen védtelenül állanak, teljesen ki vannak szolgáltatva a kizsákmányolásnak, senki sem törődik velük. A munkabér is olyan, hogy nem tudnak belőle megélni. így áll most Magyarországon a helyzet. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, nem volna-e szükség arra, hogy ezeket megvédjék, hogy ezek érdekében törvényeket hozzanak? Ha azt nézzük, hogy milyen volt a halandóság, a megbetegedések aránya, azt látjuk, hogy 1922-ben az országos pénztárnál ezer