Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-212

'204- A. nemzetgyűlés 212. ülése 192 Petrovits György jegyző : Jászai Samu ! Jászai Samu : T. ' Nemzetgyűlés ! Mióta mi szociáldemokraták itt ülünk ebben a Házban, minden törekvésünk oda irányul, hogy Magyarország is a kulturállamok kulturális és gazdasági nívójára emelkedjék. Hadakoztunk a közszabadságokért, kértünk munkásvédtörvényeket, de nem kaptunk semmit. Ez év február 18-án történt, hogy a nemzetgyűlés egy határozati javaslatot fogadott el, amely kötelezte a kereskedelemügyi minister urat arra, hogy három hónapon belül (Halljuk 1 a szélsőbaloldalon.) nyújtson be törvényjavaslatot a nők és a gyermekek éjjeli munkájáról. Ugyanakkor egy törvényjavaslatot fogadott el a Ház, amely felhatalmazta a minister urat, hogy egyes üzemekben szüntesse be az éjjeli munkát. Kilenc hónapja ennek és még nem történt semmi ; törvényjavaslatot még nem nyújtottak be és bizonyos üzemekben nem szüntették meg az éjjeli munkát. (Propper Sándor : Az éjjeli igazoltatásokat sem szüntették meg !) Mikor munkás-védtörvényekről beszélek, hivatkoznom kell a békefeltételekre. Mi, t. Nemzetgyűlés, ezen az oldalon épen ugy elitéljük, mint ahogyan önök elitélik a békeszerződéseket ; de nemcsak mi, hanem a világ összes szociáldemokratái elitélik ezeket az erőszakos békeszerződéseket. Mégis van a békeszerződéseknek egy pontja, amely az én felfogásom szerint az ország érdekét szolgálja, még pedig a munkáról, a munkajogról szóló XIII. Rész egyik pontja. Felolvasom ; rövid az egész. Ez a pont, a 355. cikk, igy szól (olvassa) : »A Magas Szerződő Felek elismervén azt, hogy a bérmunkások testi, erkölcsi és szellemi jóléte nemzetközi szempontból a legnagyobb jelentőségű, ennek a magasztos célnak az előmozdítása érdekében az I. címben megállapított és a Nemzetek Szövetségével kapcsolatban hozott állandó szervezetet létesítették. Elismerik, hogy az éghajlatnak, az erkölcsöknek és szokásoknak, valamint a gazdasági célszerűségnek és az ipari hagyományoknak különbözősége megnehezítik a munkaviszonyok teljes egyöntetűségének közvetlen megvalósítását. De abban a meggyőződésben, hogy a munka nem tekinthető csupán árucikknek, azt tartják, hogy vannak a munkaviszonyok szabályozásának oly módszerei és elvei, amelyeknek alkalmazására minden ipari szervezetnek törekednie kellene, amennyire azt sajátos körülményeik megengedik. Ezek közül a módszerek és elvek közül a Magas Szerződő Felek előtt kiváltképen a következők látszanak különösen és sürgősen fontosaknak : 1. A fentemiitett vezérelv, hogy a munka nem tekinthető csupán árunak vagy kereskedelmi cikknek. 2. A szabadszervezkedés joga minden törvényes célra ugy a munkások, mint a munkaadók részéről. 3. A munkások díjazása olyan munkabérrel, amely abban az időben és abban az országban, amelyben élnek, számukra tisztességes életmódot biztosit. 4. A 8 órás munkanap vagy 48 órás munkahét elfogadása, mint elérendő zsinórmérték mindenütt, ahol még nincs elérve. . évi december hó 19-én, szerdán, 5. Hetenkint legalább 24 órás munkaszünet, amely, amennyire csak lehetséges, a vasárnapot magában foglalja.« T. Nemzetgyűlés Î Ebben az van, hogy a szabadszervezkedés joga biztositandó, ezt egyik legfontosabb és legsürgősebb teendőnek mondják a szövetséges hatalmak. Azt mondhatjuk, hogy nincs Európában ország, ahol nem volna a munkásoknak szabad szervezkedési joga, —csak Magyarország a kivétel. (Propper Sándor : És Arizona !) Itt az egyesülési szabadság a ministernek, a belügyminister urnák szeszélyétől függ, amelyik szakmának akarja, annak engedélyezi az egyesülést, viszont amelyiknek nem szabad, az nem szervezkedhetik. Rá kell mutatnem arra, hogy a vasutasok már évek óta akarnak szervezkedni, évek óta mindig kísérleteket tesznek, hogy alapszabályokat nyújtsanak be, de ezek mindig visszautasittatnak. Megtették azt, hogy lapot adtak ki, és ez által akarták a munkásokat felvilágosítani, de ezt a lapot is betiltotta a belüg3miinister ur. —• Ugyanez áll a villamos-alkalmazottakra. A villamos-alkalmazottaknak a ministerelnök ur megígérte, hogy alapszabályokat kapnak ; az Ígéret olyképen lett beváltva, hogy kaptak ugyan alapszabályt, de abban igazán nem volt köszönet, mert ez nem volt szakszervezeti alapszabály, hanem olyan (Propper Sándor : Asztaltársasági !) veteránegyesület-féle alapszabály. (Propper Sándor : Gombozókör alapszabálya ! — Peidl Gyula : A földmunkásoknak se adiiak lapot !) Meggyőződésem, hogy a belügyminister ur, amikor igy kezeli az egyesülési szabadságot, árt az ország tekintélyének. Amikor Genfben volt a nemzetközi munkaügyi hivatal értekezlete, alkalmam volt látni, hogy a nemzetközi szállítómunkások szövetsége francia, angol és németnyelvű röpiratot adott ki, amelyben leírta, hogy Magyarországon atrocitások vannak, a vasutasokat és a villamos alkalmazottakat nem engedik szervezkedni. Mindez a legnagyobb részletességgel volt leirva. Ezt a körlevelet szétosztották és a kiküldöttek között nagy megbotránkozást keltett. A mi küldötteinknek azonban nem volt módjukban a körlevél tartalmát megcáfolni, mert kénytelenek voltak elismerni, hogy mindaz, ami benne van, igazság. Egy ilyen körlevelet a küldöttség magával hozott és átadta a ministerelnök urnák, de mindamellett máig^se történt semmi. Ugylátszik, nem szégyelik magukat az urak, hogy itt az egyesülési és gyülekezési szabadság terén mindig az történikj ami régebben történt. Nekem az a felfogásom, hogy a kormánynak és talán a t. túloldalnak is, több figyelmet kellene fordítania arra, mi történik a külföldön. (Propper Sándor : Nem tudnak németül ! — Peidl Gyula : Tiszteltetik a nyugatot ! — Propper Sándor : Legalább ne koccintanának Brantinggal !) Az Amszterdamhoz tartozó nemzetközi szövetségnek 20 millió tagja van tehát több, mint kétszerannyi, mint Magyarország egész lakossága. Ennek a hatalmas szervezetnek beíolyása következtében (Propper Sándor : Most majd Macdonaiddal is fognak koccintani !) kénytelen volt az entente foglalkozni a munkáskérdéssel és a békeföltételekbe is bizonyos pontokat bevenni. Kénytelen volt erre azért, mert ezt a franciák, a németek és az angolok — valamennyien munkások — 1 egyetértve követelték. Ha a kormány figyelte