Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-212

•  nemzetgyűlés 212. ülése 1923. évi december hó 19-én, szerdán. 20S kérte, hogy azt kiadmányozzák neki. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Ez sem igaz Î) Hogy a kiadmány a minister ur kezébe került-e vagy se, ezt nem tudom megállapítani, mert lehetséges, hogy erre vonatkozólag a kézbesitési iv időközben elkallódott. (Propper Sándor : Ki kell hallgatni Kunfi Zsigmondot !) De nem ez a kérdés. A minister ur nem azt mondta, hogy nem kapta meg a kinevezési okiratot, hanem azt mondta, hogy nem tud róla — ezt ismétel­ten hétszer mondta és azt mondta, hogy nem kérte és nem kapta meg a kinevezését. Én meg­értem a minister urat, hogy ugy érezte — és szörnyű szerencsétlenség, hogy a minister ur ezt igy érzi — hogy ez a dolog ránézve valami kompromittáló. Mi nem tartjuk annak, csak az ellen tiltakozunk, hogy a minister ur kapott ilyen kinevezést és neki semmi kellemetlensége nem volt, ellenben tanárokat, tanítókat és kis­embereket az ilyen dolgok miatt elmozditottak állásukból, s az ellen tiltakozunk, hogy hasonló dolgok miatt fegyelmi eljárás folyik még ma is sok kisember ellen és ellenem is. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Nem igaz ! Ilyen dolog miatt senki ellen nincs folyamatban fegyelmi eljárás !) Legyen szabad pár szót szólnom a A Nép című lap tegnapi kirohanásáról velem szemben. Ezt azért hozom fel, mert a A Népben az én fegyelmim­ről is szó van. A Nép azt mondja, hogy én elcsa­pott tanár vagyok. A Nép téved, illetőleg nem is téved, ez nem tévedés. (Zaj a szélsőbaloldalon.). Ellenem folyt és folyik egy fegyelmi, de a leg­felsőbb fegyelmi hatóság a két alsófoku hatóság­nak az elbocsátásra vonatkozó határozatát meg­változtatta, illetőleg feloldotta és teljesen uj el­járást rendelt el. Meg vagyok szentül győződve róla, hogy ez az uj eljárás engem teljes mértékben rehabilitálni fog azért, mert igazam van. Egyik vádpont az, hogy én egyetemi tanári kinevezést akartam kieszközölni magamnak a Károlyi­rezsimtől, ami valótlan. A Nép című lap — itt van a kezemben — azt is mondja, hogy a szociáldemokraták engem kommunista felfogásom miatt ki akartak közösi­teni maguk közül. Ez egyenesen nevetséges. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ilyen ellentét köztem és a párt többi tagjai között abszolúte nincs és nem is volt soha. (Vass József munkaügyi éí népjóléti minister : Gratulálok a pártnak ! — Peidl Gyula : Köszönettel tudomásul vesszük a gratulációt S — Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Jellemző ! — Peidl Gyula : Ha körülnéz, sokkal jellemzőbb dolgot lát a saját pártjában ! — Zaj.) .A Nép ezt a nyilatkozatot azzal kapcsolatban teszi meg, hog}?- a III. biráló-bizottság Lendvai István képviselő ur ügyében az előadói tisztet reám ruházta. Egész nyugodt lehet Lendvai kép­viselő ur és a többiek is, hogy legobjektivebben és legpártatlanabbul fogom ezt az ügyet elbí­rálni. (Zaj.) Elnök (csenget) ;, Csendet kérek ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Érzik, hogy ők nem tudnának azok lenni! — Kassay Károly: Tudjuk, hogy miért ment Petrovácz Tarpára ! — Egy hang középen : Mert ő is Usetty utódja ! — Pikler Emil : Usetty derék ember volt ! — Zaj. Elnök menget) Hebelt Ede: És egészen nyugodt lehet Lendvai képviselő ur, hogy ha ő hasonló vádakat fog velem szemben hangoztatni, mint amilyeneket most Vass József minister úrral szemben fölhoz­tam, én nem fogok olyan elfogultan nyilatkozni Lendvai képviselő úrral szemben, mint ahogyan Vass minister ur tette, aki azt mondta : »A pártnak gratulálok Ϋ Vass minister ur rögtön kifejezést'adott annak, hogy kellemetlenül érin­tette, hogy én bizonyos tényekre bátor voltam rámutatnia (Propper Sándor : Hátha őszintén gratulált? — Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Szegény "emberek, az ötödik karácsonyt töltik a fogságban semmiségekért ! — Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Egy hang jobbjelöl: A bíróság mondja ki! — Propper Sándor : Biróság? Vérbiróság, forradalmi biróság S — Zaj.) Elnök : Propper képviselő urat rendreuta­sítom. (Reisinger Ferenc : Megtörtént, hogy megdolgozták a tanukat, hogy vonják vissza a vallomásukat és tiz évet kapott az illető !) Kérem Reisinger képviselő urat, tessék csendben ma­radni. (Propper Sándor : Szégyen, gyalázat, az ember pirul ! — Zaj.) Hebelt Ede : Minthogy alkalmat akarok adni, hogy a minister ur rögtön nyilatkozhassék az általam felhozott tényekre, ennélfogva befeje­zem beszédemet. Csak azt vagyok kénytelen hangoztatni, hogy azzal a kormánnyal szemben, amely nem látja be azt, hogy a mai idők leg­elemibb követelménye, hogy az általános, titkos, nőkre is kiterjeszkedő választójogról végre vala­hára tisztességes törvényjavaslatot terjesszen a Ház elé, (Farkas István : Sikkasztják már !) ; amely Budapest székesfőváros törvényhatósági választójogának azt a középkori törvényjavasla­tát terjesztette be, mint amelyet a belügyminister ur beterjesztett, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Nagy Ernő : Mándy Samu ezt neveti î — Far­kas István : Majd nem nevet a következményén ! — Propper Sándor : Közben a mmisterelnök Brantingnak udvarolt, mert középkori politikát csinált !) ; amely az ellenforradalmi birói taná­csoknak, — nem tudok más kifejezést találni, mert megint olyan kifejezés tolul a nyelvemre, amelyért az elnök egyenesen rendreutasítana ­amely az ellenforradalmi bíróságok hallatlan Íté­leteinek reparálására még ma sem szánja rá ma­gát, hanem tűri, hogy ártatlan emberek már az ötödik karácsonyt töltsék a börtönökben ; amely az egyesülési, a gyülekezési és a sajtószabadságot igy kezeli : ezzel a bornírt kormánnyal szemben a * legnagyobb bizalmatlansággal vagyok és az indemnitást nem adom meg. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj és felkiáltások jobb felől : Gyönyörű szép ! — Propper Sándor : Ez volt a leghelyesebb kifejezés, eltalálta ! Timkó, a fő­ébredő az igazságügyben, nem engedi, hogy amnesztia legyen !) Elnök : Propper képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni ! (Propper Sándor : Timkó ur nem engedi !) Ha Propper képviselő ur igy folytatja, kénytelen leszek rendreutasí­tani, mert állandóan nem veszi tekintetbe az elnöki figyelmeztetést. A képviselő urak érzéke­nyek a másfelől jövő közbeszólások iránt, viszont állandóan közbeszólnak ! Méltóztassanak tehát a szólásszabadságot a maguk részéről is respek­tálni ! (Propper Sándor : Majd az amnesztia után!) Szólásra következik ?

Next

/
Thumbnails
Contents