Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-212

À nemzetgyűlés 212. ülése 1923. évi december hó 19-én, szerdán. 201 Nagyatádi közt. — Felkiáltások a jobboldalon : Nagy különbség van !) — Peidl Gyula : Az egyik kurzista lett, a másik hú maradt a meggyőződéséhez ! Ez a különbség ! — Propper Sándor : Az egyik jó birtokreformot akart csinálni ! — Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni és az állandó közbeszólásoktól tartózkodni l (Szijj Bálint közbeszól.) Szijj Bálint képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Peidl Gyula : Ezzel a kérdés még nincs elintézve ! — Propper Sándor : Ez a kormányprogramra !) Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Méltóztassanak már a szónokot is szóhoz engedni. Hebelt Ede : A sajtótörvény 10. §-ának utolsó bekezdése kimondja, hogy a magyar szent korona országainak területén kivül kiadott, vagy nyomtatott sajtótermékek terjesztését a ministerium közérdekből eltilthatja. Tegyük fel, hogy Károlyi könyvét is kitiltja majd közérdekből a kormány ; (Zaj a szélsőbaloldalon. — Peidl Gyula : Minden szabad gondolatot kitilt a közérdek címén !) addig azonban, amig a kormány ezt a kitiltást nem rendeli el, — mert egyelőre még nem rendelte el — (Propper Sándor : Csak Pékár Dantonját szabad olvasni !) kérdem, joga van-e bárkinek is Károlyi könyvét utasoktól, vagy bárki mástól is elkobozni. Mi megrendeltünk Károlyi könyvéből egy csomót, ezeket a könyveket el is küldték nekünk Magyarországba, és a kormány a könyveket egyszerűen elkobozta. (Halász Móric : Nagyon helyesen tette ! •— Kassay Károly : De valami jogalapnak mégis kell lennie !) (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha a képviselő ur helyesli ezt a lopást, tessék helyeselni azokat a lopásokat is, amelyeket a kommunisták követtek el. Még ma is ülnek fogságban emberek jelentéktelen kis u. n. lopások miatt, a kormány pedig támogat ugyanilyen természetű lopásokat, amikor megengedi, tűri, hogy az alsóbb hatóságok ilyen lopásokat végrehajtsanak. És van képviselő, aki ezt helyesli. Nincs joga a kormánynak ezeket a könyveket elkobozni mindaddig, amig azokat ki nem tiltotta. (Halász Móric : Ha ki van tiltva az ország területéről, ne tessék behozatni ! — Kassay Károly : Nincs még kitiltva ! — Halász Móric : Akkor ki kell tiltani !) (Zaj a szélsőbaloldalon.) Majd megmondom én, miért kobozzák el ezeket a könyveket. (Propper Sándor : Azért olvassák őket ! Kézről-kézre jár odaát!) Ennek a könyvnek az ára 31.000 magyar korona lett volna. Én kaptam ajánlatot, hogy kaphatok az elkobzott könyvekből, de példányonként 100.000 magyar koronáért. Ezért kobozzák el a könyveket. Megköveteljük a kormánytól, nézze meg, hány példány van még meg az elkobzott könyvekből és ki foglalkozik azoknak elárusitásával. (Zaj.) Ezek a könyvek úgyis bejönnek Magyarországba, mert igenis vannak emberek, akik el akarják olvasni és minden ember meg fogja találni a módját annak, hogy megszerezze. Kijelentem, hogy én magam is be fogom hozni és ha nem lehet rendes utón behozni, igenis becsempészem ezt a könyvet, mert el akarom olvasni, mert jogom van ahhoz, hogy elolvassam még akkor is, ha a kormány nem engedi meg. Ennek az elkobzásnak az eredménye csak az, hogy ezt a könyvet nem rendes, hanem uzsoraáron lehet csak megkapni. (Propper Sándor : Tisztes kurzus-felárral meg lehet vásárolni S — Pctrovácz Gyula : Maga sem hiszi el ! — Saly Endre : Maguk mindent letagadnak, még azt is, hogy élnek a világon I — Propper Sándor : Ez a kormányprogramra ! Mindent letagadni, ami igaz !) Elnök : Csendet kérek ! Hebelt Ede : Abból indultam ki, hogy a kormány nem tart be Ígéreteket, hogy bizonyos kérdésekben a ministerek Ígéreteket tesznek, amelyeket azután nem tartanak be és olyan nyilatkozatokat is tesznek, amelyek nem egészen fedik a tényeket. (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk 1 a szélsőbaloldalon.) Egy példát akarok erre nézve felhozni, Vass minister urnák december 15-iki felszólalásával kapcsolatban. A minister ur akkor egy el nem mondott interpellációra előre megadta a választ. Nem tudom, hány interpelláció van válasz nélkül, de a minister urnák sürgős volt, hogy pont erre az el nem mondott interpellációra sürgősen megadja a választ. A minister ur a következőket válaszolta (olvassa) : »Azt, hogy engem Kunfi népbiztos, vagy bárki — akár a forradalmi kormány, akár a tanácskormány — tényleg kinevezett volna, úgyhogy én arról tudnék, azt kénytelen vagyok itt a legnagyobb nyilvánosság előtt tagadásba venni.« Számolni fogom, hogy hányszor veszi tagadásba a minister ur. Ez az első tagadásba vétel. Erre Erődi-Harrach Tihamér képviselő ur azt a közbeszólást tette : »Ez a megszokott rágalmazás.« Majd a minister ur igy folytatta (olvassa) : »Az nem lehetetlen, hogy a Károlyi-korszak utolsó kormánya ezt a kérdést talán tárgyalta ; valamit élfüllel magam is hallottam arról, hogy szerette volna likvidálni ezeket a kérdéseket. Hogy ezt azután befejezték-e vagy sem, azt nem tudom.« íme itt a második nem tudás, a második tagadás. Most jön a harmadik tagadás (folytatólag olvassa) : »Szóval, én nem tudok róla. Azzal megvádolni akarni, hogy engem a tanácsköztársaság kormánya, vagy pedig a Károlyi elnöklete alatt volt legutolsó kormány tényleg ki akart nevezni egyetemi tanárrá, amiről én nem tudok. . ,« Negyedik nemtudás, negyedik tagadás. ». . . ez a személyi piszkolódás szintetére tartozó kérdés. Összefoglalom most már a dolgokat. Nem igaz, hogy én akar a Károlyi-féle forradalmi kormánytól, akár a tanácsköztársaság kormányától egyetemi tanári kinevezést kértem, kaptam vagy elfogadtam volna.« Ötödik tagadás (folytatólag olvassa) : »Ez egyszerűen nem igaz.« Hatodik tagadás (folytatólag olvassa) : »Az el nem mondott interpellációra tehát ilyen módon adom meg a választ, hogy : nem igaz.« Hetedik tagadás. (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben legyen szabad itt a legnagyobb nyilvánosság előtt megállapítanom, hogy igaz az, hogy Vass József minister ur az előkészités stádiumában nem kérelmezte dr. Vass János akkori vallásügyi ministertől egyetemi tanári kineveztetését, de való az is, hogy az egyik héten dr. Vass József ajánlotta a ministernek Túri Bélát esztergomi kanonoknak, a másik héten pedig Túri Béla Vass Józsefet egyetemi tanárnak. Olyan irányban gyakorolták befolyásukat, hogy a kinevezés az egyházi hatóság, illetve az egyetemi tanács előterjesztésének bevárása nélkül kormányzati jogkörben történjék meg. A vallásügyi minister 1919 március első napjaiban a,