Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-212
A nemzetgyűlés 212. ülése 1923. nek, bár 15 esztendőre, vagy életfogytiglani fegyházra Ítélte is, emiatt a bíróság. Igazságtalannak tartjuk azt, hogy ilyen emberek ma is ülnek, annál inkább, mert azt látjuk, hogy azokat a tiszteket, akik őket erre a cselekményre felbuzditották, felmentette a katonai biróság, azok a közemberek pedig, akik az Ítélet végrehajtásában közreműködtek, azok ma is ülnek még. Ezt lehetetlen állapotnak tartjuk. (Barthos Andor : Ha ez igy van, akkor abszurdum ! — Peidl Gyula : Pedig igy van !) De a ministerelnök ur nyilvánvalóan nem tartja ezt abszurdumnak, mert ha abszurdumnak tartaná, akkor az ilyen emberek ma, két amnesztia, revízió és mindenféle felülvizsgálat után, már szabadon lennének. Még mindig ülnek azonban és ezt végtelenül igazságtalannak tartjuk s azt követeljük elsősorban országvilág előtt, hogy ez az igazságtalanság reparáltassék. Mi nem tartjuk bűnösnek azt, aki példának okáért elment és felsőbb utasitásra összeirt valamit, vagy rekvirált valamit valakinél. Ha ilyen embereket elitéltek, ezt igazságtalannak tartjuk és ha százszor független biróság mondotta is ki ezt az ítéletet, mi a független bíróságnak ezeket az ítéleteit ellenforradalmi biróság Ítéleteinek tartjuk és azt mondjuk, hogy ezeket az Ítéleteket jogász emberek, egyetemet végzett emberek, bíróemberek hozták, de ezek az ítéletek kurzusítéletek voltak és sokkal nagyobb gazságnak tartjuk ezeket az Ítéleteket, mint a forradalmi törvényszék némely Ítéleteit. {Zaj a jobboldalon. — Halász Móric : Ez ugye, elég csinos dolog?) Ismétlem, gazságnak tartjuk ezeket az ítéleteket ! Elnök : Kénytelen vagyok kérni a t. képviselő urat, hogy kritikáját parlamenti formában méltóztassék gyakorolni és ezért a sértő kifejezéséit kénytelen vagyok a képviselő urat rendreutasítani. (Helyeslés jobb felől.) Hebelt Ede : De fogadjuk el a ministerelnök ur álláspontját, tehát a kurzus-felfogást a bűnösség kérdésében. Ebben a soproni ügyben az történt, hogy a soproni ügyészség egy olyan emberrel, egy emigránssal szemben, aki ellen több mint négy és fél esztendővel ezelőtt elfogató parancsot adtak ki, megszüntette az eljárást, hatályon kívül helyezte az elfogató parancsot. A szülők érdeklődtek az ügyészségnél s az ügyész megmondta nekik, hogy az eljárást megszüntette, az illető nyugodtan hazajöhet, az elfogató parancsot hatályon kívül helyezték, semmi kellemetlensége nem lehet. Erre a szülők elmentek a rendőrségre, és ott a bűnügyi osztály vezetője, egy rendőrkapitány, szintén megnyugtatta őket, a fiuk nyugodtan hazajöhet, semmi kellemetlensége nem lesz. Erre a fiu, aki közben Bécsben exisztenciát teremtet' magának, — érettségit tett volt, de ma préselőmunkás gyanánt a legelőkelőbb aranyműves gyárban dolgozik — négy és fél esztendei távollét után hazajött szülei látogatására Sop ronba. Alig jött azonban haza, egy ébredő feljelentésére még aznap letartóztatta a rendőrség. Én eljártam a rendőrségnél, de nem tudtam kiszabadítani a fiút. Erre feljöttem egyenesen a ministerelnökségre, a ministerelnök urat ke restem. Az ő távollétében a politikai osztály vezetőjével beszéltem és elmondtam neki ezt az ügyet. Ő teljes megértéssel fogadott, azt mondta, hogy ezt a dolgot meg kell szüntetni, mert abévi december hó 19-én, szerdán. 197 szurdum. Jelenlétemben rögtön át telefonált a belügyministeriumba, Baksa főtanácsos urnák, aki az internálási osztály egyik vezető embere és jelenlétemben telefonon felszólította, hogy azonnal érdeklődjék telefonon Sopronban, kérjen információt és azonnal intézkedjék, hogy ezt az embert szabadonbocsássák. Erre Baksa főtanácsos ur, ahelyett, hogy azonnal igy intézkedett volna, egészen máskép intézkedett. Mikor két hét múlva lementem Sopronba és érdeklődtem, hogyan áll az ügy, megtudtam, hogy közben a soproni rendőrség a szombathelyi kerületi kapitányság elé vitte a dolgot és a szombathelyi kerületi kapitányság a soproni rendőrség intézkedését megerősítve, az internálást elrendelte ebben az ügyben. Baksa főtanácsos ur tehát, ahelyett, hogy sürgősen információt kért volna, ahelyett, hogy sürgősen intézkedett volna az illető szabadonbocsátására, arra törekedett, hogy a soproni rendőrség törvénytelen, jogtalan intézkedését Szombathely sürgősen helybenhagyja, hogyha soproni rendőrség tekintélye megmentessék. Én felmentem ekkor a főispán úrhoz és a főispán urnái olyasmit hallottam, amin a legnagyobb mértékben csodálkoztam. Azt a választ kaptam : Kérem, nagyon nehéz ebben az ügyben valamit kieszközölni, mert mindenki azt mondaná, hogy a soproni szocialista képviselő szabadította ki az illetőt. Erre újra feljöttem a belügyministeriumba és sikerült elintéztetnem a dolgot. Mégis csak meg kell azonban említenem, hogy a büntetőtörvénykönyv bizonyos • kötelezettségeket ró a felsőbb -, hatóságokra. Baksa, főtanácsos ur, amikor nem intézkedett azonnal, sőt amikor még két hét múlva is azt mondta nekem : kérem, én Írások nélkül nem akarok intézkedni és nem is tudok, de felkérettem az iratokat és azután fogok intézkedni, -— akkor természetesen nem vett tudomást arról, hogy a büntetőtörvénykönyv 197. §-a személyes szabadság elleni bűncselekménynek minősiti azt, ha valamely felsőbb hatóság feljelentés folytán, vagy más módon tudomására jutott törvényellenes letartóztatás tényének megvizsgálását és a kellő intézkedést 48 óránál tovább halasztja. Ebben az ügyben igenis kötelessége lett volna 48 óra alatt felvilágositást kérni Sopronból és 48 óra alatt intézkedni, hogy ez az ember kiszabaduljon és hogy ne üljön 48 óra heÎ3'ett, négy hétnél hosszabb ideig. A soproni rendőrség részéről ez az őrizetbevétel annál is inkább törvénytelen volt, mert a m. kir. belügyministeriumnak van egy 3000. számú rendelete, amely 1922 február havában, tehát majdnem két évvel ezelőtt adatott ki. Ezt a rendeletet épen a mi pártunk sürgetésére adták ki. Annyira tűrhetetlenek voltak t. i. az állapotok, annyi panasz jött hozzánk, hogy ismételten ostromoltuk a belügyministeriumot, hogy tegyen már valamit ebben az ügyben. Akkor a belügy ministerium megalkotta ezt a rendeletet, amelynek 1. §-ában egészen világosan kimondotta azt, hogy őrizetbevételt, a 2. §-ban felsorolt kivételektől eltekintve, csakis a belügyministerium rende het el. A soproni rendőrség egyszerűen nem vette figyelembe ezt a 3000. számú rendeletet. Kérdem tehát, miért adnak ki rendeletet, ha az alsóbb hatóságok ezeket a rendeleteket nem veszik figyelembe. NAPLÓ xvin •j\)
