Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-211

'A nemzetgyűlés 211. ülése 1923. évi december hó 18-án, hedden. 183 bályok 250. §-ára való hivatkozással 50-nél több képviselő az indemnitásról szóló törvényjavaslat tárgyalásának tartamára az ülések időtartamát napi 8 órában kéri megállapítani. (Helyeslés jobbfelől.) A házszabályok 250. §-a értelmében kötelességem meggyőződni arról, hogy azok közül, akik az ezen inditványt tartalmazó ivet aláirtak, legalább ötvenen jelen vannak-e. Kérem ezért a jegyző urat, szíveskedjék az aláirók névsorát felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa az inditványt aláírók névsorát). Elnök : Miután az aláiró képviselő urak közül ötvennél többen jelen vannak, az inditvány feiettt a házszabályok 250. §-a értelmében a legközelebbi ülésünk kezdetén fogunk határozni. Áttérünk a napirenden levő törvényjavaslat tárgyalására. Szólásra következikl Forgács Miklós jegyző: Eőri-Szabó Dezső! r Eőri-Szabó Dezső: T. Nemzetgyűlés! Vasárnap este, amikor rengeteg magán- és egyéb hivatalos dolgaimat félbeszakítva vonatra ültem, hogy siessek a földreformnovella részletes tárgyalására — mert nekem is az volt minden intencióm, hogy ezt a novellát, amennyire lehet, megjavítva és kiszépitve karácsonyi ajándék gyanánt adhassuk a magyar föld becsületes, dolgos, szegény rétegeinek — a vonatban azután újságot véve a kezembe, végtelen fájó megdöbbenéssel értesültem arról, hogy a földreformnovellát levették a napirendről és helyette az indemnités tárgyalását tűzték ki. E szomorú esemény, amely mondhatom, kimondhatatlan fájó érzéseket fog kiváltani a magyar falvak lakosságának millióiból (Mozgás a jobboldalon.) ezt egészen határozottan tudom, — bennem is igen-igen nagy mértékben megingatta azt a bizalmat, amely őszintén szólva egy idő óta amúgy sem igen nagy mértékben volt meg a t. kormány iránt. (Mozgás a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! Bármivel vádoljanak meg bizonyos felületes urak, szándékaim tisztaságát, becsületes magyar lelkem érzéseinek őszinteségét nem vonhatja kétségbe senki, aki engem közelebbről és igazán ismer. Soha egyéni érvényesülési szándék nem vezetett; ennek ellenkezőjével csak az vádolhat meg, aki nem képes feltételezni azt, hogy a magyar politikai életben valaki ideális célokat önzetlenül szolgálhasson. (Ugy van! balf elől.) És itt rámutatok Gaal Gaston igen t. képviselő ur vádjára, amellyel engem legutóbb a földreformnovella tárgyalása alkalmával illetett, oda állitván engem, mint közönséges demagógot, mert ő szerinte az egyke kérdésében, ennek a nemzetpusztitó bűnnek kérdésében olyan magatartást tanúsítottam, olyan felfogást vallottam, amely méltó arra, hogy közönséges demagógiának bélyegeztessék. Jellemző a mélyen t. képviselő ur felfogására, hogy olyan szavakat ad a számba, és olyan szavak alapján vág rajtam, amelyeket én nem is mondottam. A t. képviselő ur többek között azt mondta, hogy én az egyke »kizárólagos« okának a nagybirtok túltengését mondtam volna. Itt van beszédem hiteles szövege, amely szerint azt mondottam: »az egykének nem utolsó sorban a nagybirtok túltengése az oka.« Azt hiszem, hogy objektíve gondolkodó ember meg tugja állapi tani, hogy milyen nagy különbség van a között, ha valaki azt mondja, hogy ennek kizárólagos oka a nagybirtok. (Ugy van! a baloldalon.) Azt is a számba adta a t. képviselő ur, hogy én azt mondtam volna, hogy én az egykére vonatkozó minden irást elolvastam és talán a kisujjaniban van az egész ügyre vonatkozó minden dolog. így tüntetett fel engem. Ezzel szemben én azt mondtam; én, aki foglalkoztam ennek a kérdésnek minden egyes I ágával.. ..« Talán ez is nagy különbséget mutat fel azzal szemben, amit a t. képviselő ur az én számba adott. Ezekután, amikben azt hiszem, hogy megállapítottam a t. képviselő urnák rosszhiszeműségét, mert olyan szavakat és fontos kijelentéseket adott a számba, amelyeket én nem tettem, ezekután vagyok bátor rámutatni arra, hogyha demagógia és pedig — mint ahogy ő mondta — közönséges demagógia az egykének okául a nagybirtok túltengését is odaállítani, akkor elég jó társaságban vagyok. Itt van a kezeim között többek között dr. Baross János mélyen tisztelt képviselőtársamnak egy nagyon fontos tanulmánya, amelyben többek között ezeket mondja (olvassa): »Ha megfigyeljük, hogy miképen alakul a születési arányszám az ország egyes vidékein, a helytelen birtokmegoszlás hatását félreismerhetetlenül konstatálhatjuk, ha látjuk, hogy a kötött birtokokkal túlterhelt vidékeken főleg a Dunántúl, a születési arányszám sokkal erősebben csökkenik, mint azokon a területeken, amelyeken a birtok egészségesebb megoszlása nem zárja el a lakosság terjeszkedését.« Ugyancsak vagyok bátor egy másik illusztris tanura is hivatkozni, aki nem más, mint azt hiszem, az országszerte általában becsült és tisztelt Ravasz László püspök ur, aki egyik püspöki jelentésében az egykéről szólva a következőket mondja (olvassa) : »Az egyke-rendszer igen bonyolult társadalmi jelenség; mindenesetre van benne csomó gazdasági elem. A nagy békekorszakban a földre éhes, a nagybirtokok közé ékelt kisgazdák között lépett fel és ma is főmotiválója az osztatlanul maradó birtok.« (Ugy van a baloldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez a helyes diagnózis!) íme Gaal Gaston képviselő ur szerint Ravasz László püspök ur is közönséges demagóg. Nagyon örülök rajta, mert igy nagyon jó társaságban érzem magamat. (Felkiáltások jobb felől: Ezt nem mondta!) Azt mondta — bocsánatot kérek — a t. képviselő ur, hogy aki az egykével kapcsolatba hozza a nagybirtokot, az közönséges demagóg. Azt hallottam is s megnéztem a naplót is. Tehát az ő megállapítása szerint Ravasz László püspök ur is közönséges demagóg. (Zaj jobb felől.) Ezzel szemben rámutatok arra az egy dologra, amire még emlékezhetünk, hogy amikor — a nyáron múlt egy esztendeje — tárgyaltuk a földadójavaslatot, amelyet súlyosnak és terhesnek tartottam ugyan, de azért én, a Gaal Gaston képviselő ur által közönséges demagógnak bélyegzett ember, megszavaztam, ő többek között azt mondta, hogy a kisgazdatársadalom, ha ezt az adót megszavazzuk, kapát-kaszát fog ragadni az urak ellen. Azt, amit én az egykével kapcsolatban mondtam, tessék szembeállítani Gaal Gaston képviselő urnák ezzel a mondásával, és az összes objektíven gondolkodó körökre rábízom annak megítélését, hogy melyikben van több közönséges demagógia. Azt hiszem, ezek után feloldva érezhetem magamat az alól, hogy Gaal Gaston képviselő úrral ehhez hasonló kérdésekben vitába bocsátkozzam. (Erdélyi Aladár: Hogy meg lesz ezért mosdatva \—Derültség jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés! Első parlamenti bemutatkozásom alkalmával felszólalt utánam boldogemlékű Giesswein Sándor képviselőtársunk, akitől, ha politikai felfogás dolgában választottak is el különbségek, de az ő lelkének nemes krisztusi nagyságát még ellenfelei se vonhatják kétségbe. Utánam szólván, többek között a következőket mondotta (olvassa): »Örömmel üdvözlöm őt, bár a túloldalról hangzottak el szavai, de azt mondom, ha teljesednek azok, amiket ő, azt hiszem, I egyelőre bizonyos politikai naivitásból feltételez