Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-211

184 A nemzetgyűlés 211. ülése 1923. a kormányról, akkor minket is ott talál. Másrészt azonban meg vagyok győződve arról, hogy ő hamar fel fog ocsúdni az ő illúzióiból és akkor közöttünk fog közösen küzdeni«. Boldogemlékü Giesswein Sándor képviselőtársunknak igaza van. Illúziómból, amit akkor tápláltam, felocsúdtam. (Zaj jobbfelöl.) Őszintén mondhatom, hosszú hónapokon keresztül nehéz lelki tusákat vivtam magammal, hogy nyiltan szembeforduljak-e azzal a kormányzattal, amelyet egyideig őszinte, becsületes meggyőződésből vagy jobban mondva, reménységből támogattam. Sokáig gondolkoztam és töprengtem ezen egyrészt azért, mert vezérem, akit 1910 óta ennek vallok és ma is az, nagyatádi Szabó István is, sajnos, helyet foglal a kormányzatban, másrészt pedig méer mindig reménykedtem, hogy talán a kormányzat rátér arra az útra. amelyet én helyesnek hiszek. Sajnos, az az eset, ami most a földreformnovella tárgyalásával történt, csordultig töltötte a kiábrándulás keserű poharát. Jói tudom és meg is vagyok róla győződve, hogy a kormánynak a mai helyzetben, amikor a külföldi kölcsönre való tekintettel kifelé mutatni akarja a konszolidáció képét, sürgős az indemnitás. De hát nem tárgyalhattuk volna mi az indemnitással párhuzamosan a földreformnovellátl Ma szavaztunk a sürgősség felett és talán holnap megszavazza a nemzetgyűlés a nyolcórás üléseket, amelyek a legjobb esetben csütörtökön kezdődnek. Tehát három napig tárgyalunk naponként négy órát, holott tárgyalhattunk volna nyolc órát. (Erdélyi Aladár: Akik itt vannak!) Szilárd meggyőződésem, hogy ez alatt a három nap alatt napi négy órában letárgyaltuk volna a a földbirtokreformnovellát. . . (Erdélyi Aladár : Akik itt vannak!) és amellett az indemnitási vita se lett volna hosszabb, sőt, határozott meggyőződésem szerint feltétlenül rövidebb lett volna, ha a földbirtokreformnovellának a napirendről való levételével nem fokozták volna azt a jogos elkeseredést, amely bennünk honol, akik a földreformot komolyan és minél sürgősebben dűlőre akarjuk vinni. Ebből azt kell feltételeznem, hogy a földreformnovellával csúnya játék folyik. (Erdélyi Aladár : Ne gyanusitsa Nagyatádit ! — ürbanics Kálmán: Saját vezérét gyanusitja! — Szakács Andor: Nem Nagyatádi, hanem a kormány csinálta! - Zaj.) Minden elképzelhető és elképzelhetetlen okkal húzták-halasztották —

nein nagyatádi Szabó István, nagyon jól tudom, majd erre is rá fogok térni — a földreformnovella tárgyalását és különösen hónapokon át — a külföldi kölcsönre való hivatkozással, parlamenti szünet lévén, — elodázták ennek benyújtását. A külföldi kölcsön jó élet-elixir, de azt hiszem, belőle esak.a kormány élete nyujtódik, és sajnos, attól félek, az ország érdeke nem nyer vele. (Ürbanics Kálmán: így itéli meg a helyzetet!) Elmúlik majd ez az esztendő is anélkül, hogy a földreformnovella tető alá kerülne, elkövetkezik az ünnepek alatt a parlamenti szünet, és beletelhetik legalább még pár hét, sőt attól félek, egy hónap is, amig a földreformnovella tető alá kerül. De akkor még mindig tartani kell attól, hogy hosszú hónapok, talán csak félév múlva fog megjelenni hozzá a végrehajtási utasitás, mert arra is sok példa volt, megint nem nagyatádi Szabó István akaratából, hanem ellenkezőleg, akarata ellenére, hogy elhúzták a végrehajtási utasitás kiadását. (Zaj.) Azokkal a képviselő urakkal szemben, akik tárgyilagos jóhiszemű fejtegetéseimet állandóan zavarják, bátor vagyok hivatkozni magára nagyatádi Szabó István miniszter úrra, aki kijelentette előttem és többünk előtt, hogy például a évi december hó 18-án, kedd&n. mezőgazdasági munkások erejének jogosulatlan kihasználását megakadályozó törvény végrehajtási utasitását szerinte is, talán bizonyos okokból kifolyóan, még a kormányzósági irodában is huzamosabb ideig visszatartották. (Nagy zaj és ellenmondások jobbfelöl. — Erdélyi Aladár : Ilyent kár Nagyatádinak mondani ! — Cserti József : Az a kérdés, mondta, vagy nem mondta! Valószínűleg mondta!) A képviselő urnák csak azzal válaszolok, hogy nem szoktam valótlanságokat mondani, tessék ezt tudomásul venni! (Berki Gyula: Kár a minister urat ilyen inszinuációval illetni !) Nem fogja letagadni, hogy ezt mondta nekem (Erdélyi Aladár: Ha mondta is, nem illik elmondani !) Nem akartam, de ha az urak kétségbevonják jóhiszeműségemet és közbeszólásukkal engem nagyatádi Szabó István ellen akarnak hangolni, kénytelen voltam ezt leszegezni. (Peidl Gyula: Halljuk az igazságot !) A földreformnovella megvalósulása tehát megint hosszú időre kitolódott. Magam is csodálkozom afelett, hogy nagyatádi Szabó István minister ur miként engedhette magát eszközül ehhez a játékhoz felhasználni. Nem én kérdezem ezt csupán, hanem kérdezik a magyar föld lakóinak milliói, akik jogos óhajtásaik megtestesitőjét látják a minister urban (Felkiáltások balfelöl: Látták!) és akikben már csak a földreform becsületes végrehajtásába vetett reménység tartja a minister ur iránti hitet. Ma már az az egyedüli és az utolsó reménység, hogy a revizió kérdésében konciliáns eljárást fog tanusitani a minister ur, mert ha ezt sem teszi meg, igazán önkéntelenül is olyanféle feltevés fakad az ember lelkéből, hogy valami láthatatlan hatalom az, ami őt odafüzi a ministerelnök úrhoz, ugy, hogy nem akar határozottan, kifejezetten ilyen kérdésekben sarkára állani. (Éhn Kálmán: Hogy lehet igy beszélni Nagyatádiról? — Szilágyi Lajos: Sokan beszélnek igy az egységespártban, csak nem a fórumon! — Nagy Ernő: Ugy van, a folyosón sokat beszélnek ! — Gr. Hoyos Miksa: Kii — Nagy Ernő: Egyesek! — Patacsi Dénes: Csak szeretnék, ha igy beszélnének!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Eóri-Szabó Dezső: T. Nemzetgyűlés! A kormány iránti bizalmatlanságom, mint ahogyan már előbb is röviden utaltam rá, nem uj keletű. A választások szépséghibái után. — egyelőre csak ezzel az enyhe kifejezéssel élek... (Zaj és felkiáltások jobbfelöl: De akkor jó volt a támogatás! Csúnya madár!) Engem a hivatalos jelölttel szemben választottak meg és nem akarok kiterjeszkedni arrays nem akarom azt kiélezni, hogy milyen atrocitások árán. (Kassay Károly: Olyanok is voltak a választásnál!) Ennem csináltam titkot ( belőle. (Kassay Károly : Letagadták annak idején !) A legelső beszédemben is utaltam rá. (Ürbanics Kálmán: Én olyan mandátumot nem viselnék!) Én is azt mondom. (Ürbanics Kálmán: Mondjon le, régen le kellett volna mondania! — Szilágyi Lajos: De ellene voltak atrocitások! Az mondjon le, akinek érdekében atrocitásokat követtek el!) A legnagyobb mértékben osztozom ürbanics képviselőtársam e felfogásában, aki ugy látja és ugy érzi, hogy nem tisztességes eszközökkel választották meg, tartsa becsületbeli kötelességének azt, hogy lemondjon. (Élénk helyeslés és taps a balés a szélsőbaloldalon. Helyeslés jobbfelől. — Peidl Gyula: Mondjanak le!) Az atrocitásokat azonban énvelem szemben követték el. Én, t. Nemzetgyűlés, a magam részéről kijelentem, hogy ha a legcsekélyebb mértékben rám bizonyítja valaki, hogy a legkisebb tisztességtelen eszköz is közrejátszott megválasztásomnál, azonnal leteszem a