Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-211

184 A nemzetgyűlés 211. ülése 1923. a kormányról, akkor minket is ott talál. Más­részt azonban meg vagyok győződve arról, hogy ő hamar fel fog ocsúdni az ő illúzióiból és akkor közöttünk fog közösen küzdeni«. Boldogemlékü Giesswein Sándor képviselő­társunknak igaza van. Illúziómból, amit akkor tápláltam, felocsúdtam. (Zaj jobbfelöl.) Őszintén mondhatom, hosszú hónapokon keresztül nehéz lelki tusákat vivtam magammal, hogy nyiltan szembeforduljak-e azzal a kormányzattal, amelyet egyideig őszinte, becsületes meggyőződésből vagy jobban mondva, reménységből támogattam. Sokáig gondolkoztam és töprengtem ezen egy­részt azért, mert vezérem, akit 1910 óta ennek vallok és ma is az, nagyatádi Szabó István is, sajnos, helyet foglal a kormányzatban, másrészt pedig méer mindig reménykedtem, hogy talán a kormányzat rátér arra az útra. amelyet én helyes­nek hiszek. Sajnos, az az eset, ami most a föld­reformnovella tárgyalásával történt, csordultig töltötte a kiábrándulás keserű poharát. Jói tudom és meg is vagyok róla győződve, hogy a kormánynak a mai helyzetben, amikor a külföldi kölcsönre való tekintettel kifelé mutatni akarja a konszolidáció képét, sürgős az indemni­tás. De hát nem tárgyalhattuk volna mi az indemnitással párhuzamosan a földreformnovel­látl Ma szavaztunk a sürgősség felett és talán holnap megszavazza a nemzetgyűlés a nyolcórás üléseket, amelyek a legjobb esetben csütörtökön kezdődnek. Tehát három napig tárgyalunk na­ponként négy órát, holott tárgyalhattunk volna nyolc órát. (Erdélyi Aladár: Akik itt vannak!) Szilárd meggyőződésem, hogy ez alatt a három nap alatt napi négy órában letárgyaltuk volna a a földbirtokreformnovellát. . . (Erdélyi Aladár : Akik itt vannak!) és amellett az indemnitási vita se lett volna hosszabb, sőt, határozott meggyőző­désem szerint feltétlenül rövidebb lett volna, ha a földbirtokreformnovellának a napirendről való levételével nem fokozták volna azt a jogos elkesere­dést, amely bennünk honol, akik a földreformot komolyan és minél sürgősebben dűlőre akarjuk vinni. Ebből azt kell feltételeznem, hogy a földreform­novellával csúnya játék folyik. (Erdélyi Aladár : Ne gyanusitsa Nagyatádit ! — ürbanics Kálmán: Saját vezérét gyanusitja! — Szakács Andor: Nem Nagyatádi, hanem a kormány csinálta! - Zaj.) Minden elképzelhető és elképzelhetetlen okkal húzták-halasztották — nein nagyatádi Szabó István, nagyon jól tudom, majd erre is rá fogok térni — a földreformnovella tárgyalását és különösen hónapokon át — a külföldi kölcsönre való hivat­kozással, parlamenti szünet lévén, — elodázták ennek benyújtását. A külföldi kölcsön jó élet-elixir, de azt hiszem, belőle esak.a kormány élete nyujtó­dik, és sajnos, attól félek, az ország érdeke nem nyer vele. (Ürbanics Kálmán: így itéli meg a helyzetet!) Elmúlik majd ez az esztendő is anélkül, hogy a földreformnovella tető alá kerülne, elkö­vetkezik az ünnepek alatt a parlamenti szünet, és beletelhetik legalább még pár hét, sőt attól félek, egy hónap is, amig a földreformnovella tető alá kerül. De akkor még mindig tartani kell attól, hogy hosszú hónapok, talán csak félév múlva fog megjelenni hozzá a végrehajtási utasitás, mert arra is sok példa volt, megint nem nagy­atádi Szabó István akaratából, hanem ellenkező­leg, akarata ellenére, hogy elhúzták a végrehaj­tási utasitás kiadását. (Zaj.) Azokkal a képviselő urakkal szemben, akik tárgyilagos jóhiszemű fejtegetéseimet állandóan zavarják, bátor vagyok hivatkozni magára nagy­atádi Szabó István miniszter úrra, aki kijelen­tette előttem és többünk előtt, hogy például a évi december hó 18-án, kedd&n. mezőgazdasági munkások erejének jogosulatlan kihasználását megakadályozó törvény végrehaj­tási utasitását szerinte is, talán bizonyos okok­ból kifolyóan, még a kormányzósági irodában is huzamosabb ideig visszatartották. (Nagy zaj és ellenmondások jobbfelöl. — Erdélyi Aladár : Ilyent kár Nagyatádinak mondani ! — Cserti József : Az a kérdés, mondta, vagy nem mondta! Valószínű­leg mondta!) A képviselő urnák csak azzal válaszolok, hogy nem szoktam valótlanságokat mondani, tessék ezt tudomásul venni! (Berki Gyula: Kár a minister urat ilyen inszinuációval illetni !) Nem fogja leta­gadni, hogy ezt mondta nekem (Erdélyi Aladár: Ha mondta is, nem illik elmondani !) Nem akar­tam, de ha az urak kétségbevonják jóhiszeműsé­gemet és közbeszólásukkal engem nagyatádi Szabó István ellen akarnak hangolni, kénytelen vol­tam ezt leszegezni. (Peidl Gyula: Halljuk az igazságot !) A földreformnovella megvalósulása tehát megint hosszú időre kitolódott. Magam is csodál­kozom afelett, hogy nagyatádi Szabó István mi­nister ur miként engedhette magát eszközül ehhez a játékhoz felhasználni. Nem én kérdezem ezt csupán, hanem kérdezik a magyar föld lakóinak milliói, akik jogos óhajtásaik megtestesitőjét lát­ják a minister urban (Felkiáltások balfelöl: Lát­ták!) és akikben már csak a földreform becsüle­tes végrehajtásába vetett reménység tartja a mi­nister ur iránti hitet. Ma már az az egyedüli és az utolsó remény­ség, hogy a revizió kérdésében konciliáns eljárást fog tanusitani a minister ur, mert ha ezt sem teszi meg, igazán önkéntelenül is olyanféle fel­tevés fakad az ember lelkéből, hogy valami lát­hatatlan hatalom az, ami őt odafüzi a minister­elnök úrhoz, ugy, hogy nem akar határozottan, kifejezetten ilyen kérdésekben sarkára állani. (Éhn Kálmán: Hogy lehet igy beszélni Nagyatádiról? — Szilágyi Lajos: Sokan beszélnek igy az egysé­gespártban, csak nem a fórumon! — Nagy Ernő: Ugy van, a folyosón sokat beszélnek ! — Gr. Hoyos Miksa: Kii — Nagy Ernő: Egyesek! — Patacsi Dénes: Csak szeretnék, ha igy beszélnének!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Eóri-Szabó Dezső: T. Nemzetgyűlés! A kor­mány iránti bizalmatlanságom, mint ahogyan már előbb is röviden utaltam rá, nem uj keletű. A választások szépséghibái után. — egyelőre csak ezzel az enyhe kifejezéssel élek... (Zaj és fel­kiáltások jobbfelöl: De akkor jó volt a támogatás! Csúnya madár!) Engem a hivatalos jelölttel szemben válasz­tottak meg és nem akarok kiterjeszkedni arrays nem akarom azt kiélezni, hogy milyen atrocitá­sok árán. (Kassay Károly: Olyanok is voltak a választásnál!) Ennem csináltam titkot ( belőle. (Kassay Károly : Letagadták annak idején !) A legelső beszédemben is utaltam rá. (Ürbanics Kálmán: Én olyan mandátumot nem viselnék!) Én is azt mondom. (Ürbanics Kálmán: Mondjon le, régen le kellett volna mondania! — Szilágyi Lajos: De ellene voltak atrocitások! Az mondjon le, akinek érdekében atrocitásokat követtek el!) A legnagyobb mértékben osztozom ürbanics kép­viselőtársam e felfogásában, aki ugy látja és ugy érzi, hogy nem tisztességes eszközökkel válasz­tották meg, tartsa becsületbeli kötelességének azt, hogy lemondjon. (Élénk helyeslés és taps a bal­és a szélsőbaloldalon. Helyeslés jobbfelől. — Peidl Gyula: Mondjanak le!) Az atrocitásokat azonban énvelem szemben követték el. Én, t. Nemzet­gyűlés, a magam részéről kijelentem, hogy ha a legcsekélyebb mértékben rám bizonyítja valaki, hogy a legkisebb tisztességtelen eszköz is közre­játszott megválasztásomnál, azonnal leteszem a

Next

/
Thumbnails
Contents