Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-211

A nemzetgyűlés 211. ülése 1923. évi december hó 18-án, kedden. 175 lernügyi minister ur tárcája körébe tartozó dolgokkal is foglalkozni kívánok. T. Nemzetgyűlés! E részben bizonyos mér­tékig elégtételt akarok szolgáltatni e helyről is Hegyeshalmy Lajos volt kereskedelemügyi mi­nister urnák. Elégtételt azért, mert, ha méltóz­tatnak emlékezni, ő volt az, aki ministers ége idején bedobta a közvéleménybe azt a szálló­igévé vált mondást, hogy ő, mint kereskedelem­ügyi minister, nem ellensége a kereskedelem­nek. (Barthos Andor: Már megcáfolta! Fel­forgatták beszédét! — Peidl Gyula: Halljuk! Elismerését fejezi ki Hegyeshalmynak. Ezt csak nem kifogásolja? — Barthos Andor: Nem, de bocsánatot kérek, ebben az alakban nem áll az, amit mond!) Mondom, kénytelen vagyok elismerésemet kifejezni iránta, mert, ha ezzel a kijelentésével szemben — mint ahogy a magyar kormány ré­széről egyébként is megszoktuk, hogy a kije­lentések és a cselekedetek között ellentétek mutatkoznak (Mozgás jobbfelől.) — cselekede­teit nézzük, azt látjuk, hogy az ellentét itt is fenforog s ha ő, mint kereskedelemügyi minis­ter, tartotta is magát ahhoz, hogy nem ellen­sége a magyar kereskedelemnek és iparnak és ehhez mérten intézkedett is, közéleti tevékeny­ségében a Schneller Móricokkal való tárgya­lások révén bőséges tanújelét adta annak, hogy ő igenis pártolja a magyar ipart és kereske­delmet. De nem is ezért akarok elégtételt szol­gáltatni Hegyeshalmy Lajos volt kereskede­lemügyi minister urnák, hanem azért, hogy párhuzamot vonjak az ő működése és a mos­tani kereskedelemügyi minister ur működése között. Ő legalább megállapította és leszögezte az iparral és kereskedelemmel szemben a maga álláspontját ezen szállóige hangoztatásával, ellenben a mostani kereskedelemügyi minister ur nemcsak kijelentéseiben, hanem tetteiben is ipar- és kereskedelemellenes, amennyiben min­den ténykedésével bizonyítja, hogy a nagytőke exponense és annak szolgálatában áll. Alig van még példa arra Magyarország parlamenti életében, hogy egy minister ennyire odaadta volna magát a nasrytőke szolgálatára, mint azt a mostani kereskedelemügyi minis­ter ur teszi. De ez érthető mindenki előtt, aki tisztában van azzal, hogy ő milyen érdekkör­ből került ki, aki tudja, hogy a minister ur előretolt harcosa, exponense a kereskedelmi banknak. (Zaj jobbfelől.) Tehát nem a kisexisz­tenciáknak és nem az iparnak érdekeit akarja védelmezni, hanem ellenkezőleg minden tekin­tetben a nagvtőkének igyekszik kedvezménye­ket biztositan i. Amikor "Walko Lajos kereskedelemügyi mi­nister ur átvette a kereskedeleműarvi tárcát, joggal várhatta mindenki, hogy az állami üze­mek kérdésében rendet teremt, hogy reorgani­zálj postát és a telefont, hogy a maaryar államvasutakat teljesen ui alapokra fekteti, hogy olyan gazdasági politikát kezdeményez ebben az országban, amely e leromlott gazda­ságú ország érdekeinek teljesen megfelel. Ez­zel szemben azt látjuk, hogy minden történik ebben az országban, csak semmi kezdeménye­zés nem abban az irányban, hogy ezeket a. ba­jokat gyökeresen orvosolják. A Máv., a posta, távírda nemhogy javult volna az ő ministersé­gének ideíe alatt, hanem erősebben leromlott, a deficit fokozatosan növekedett és ma már tel­jesen a csőd szélén áll nsrv az államvasutak­nak, mint a postának, távirdának és telefon­nak intézménye. De más tekintetben is szóvá kell tennem a kereskedelemügyi minister ur intézkedéseit. Szóvá kell tennem, hogy a kisipart és a kis­kereskedelmet teljesen tönkreteszi az a poli­tika, amelyet a minister ur eltűr s amelyet a pénzügyminister ur is megteremtett ebben az országban. Szóvá kell tennem a behozatali en­gedélyekkel kapcsolatos kérdéseket, nevezete­sen, hogy ebben a kérdésben olyan korrupció uralkodik, amelyhez foghatót elképzelni nem tudtunk, hogy ma már köztudomású tény, hogy ugy a behozatali, mint a kiviteli engedélyeket pénzért árusítják. De ha még pénzért meg is vásárolná a legális kereskedelem az ilyen be­hozatali engedélyt, akkor is a továbbiakban az történik, hogy amikor kereskedőinknek, iparo­sainknak ki kell fizetniük a külföldről beho­zott árukat, akkor ehhez már nem kapják meg a szükséges idegen valutát és azt megszerezni nem tudják a kormány rossz, helytelen pénz­ügyi politikája folytán. Erre mit tettek keres­kedőink és iparosaink? Megtették azt, amit a magyar ministerel­nöki székből a ministerelnök ur hangoztatott akkor, amikor a kedvezményes részvényekkel kapcsolatosan a belügyminister ur védelmére kelt és amikor azt mondotta, hogy nem vehető rossz néven a belügyminister úrtól sem, ha he­verő tőkéjét értékpapírokba fektette, mert így próbálta valorizálni meglévő pénzkészletét. Ke­reskedőink is józan okossággal a minister úr­tól kapott útbaigazítás alapján így jártak el s minthogy a külföldről engedéllyel behozott árucikkeket nem tudták kifizetni, mert devizát nem kaptak, meglévő pénzüket értékpapírba fektették azzal, hogy ha majd a Devizaközpont idők folyamán ki fogja utalni a külföldi vá­sárlóeszközöket, a papírokat eladják és kifize­tik külföldi adósságaikat. Mi történt azonban? Az történt, ami köztudomású és ami ben­nünket ugyan kevéssé érdekel, talán az egysé­gespárt tagjait sokkal inkább, hogy egv tőzsdei krach következett be, amelynek következtében ezek a kereskedők, akik teljesen jóbiszemüen vásároltak értékpapírokat, — ismételten han­goztatom hogy, a ministerelnök által adott •útbaigazítás alapján — elvesztették tőkéjük te­kintélyes részét, akkor viszont jön a pénzügy­minister urnák eery másik szerve, a Deviza ­központ és értesiti a kereskedőket, hogy: »Azt a devizát, amelvet egy év óta igényeltetek, amelyet nnosuntalan kértetek s amelynek kifi­zetéséért harcoltatok, most rendelkezésetekre bocsátom«. Rendelkezésre bocsátotta a Deviza ­központ azokat az értékeket a kereskedőknek é« iparosoknak olyan időben, amikor nem tud­ják felhasználni, mert értékpapírjaikat nem tudják értékesíteni. Ide vezetett a kormány pénzügyi nolitikáia. De látjuk még a kormány helytelen gazda­sági politikáját a vámvédelem ügyében is és abban a játékban, amelyet ebben a kérdésben üz. Látjuk azt, amit mindenkinek örömmel kell foe-adni. hoe^ talán azóta, mióta az orszát?" így zárt gazdasági területet képez, egészen uj ioarágak keletkeztek. Ezek az iparágak örven­detesek minden szeniDontból, mert a nyers­anyagot itt dolgozzák fel. uasrvlétszánru mun­kásokat foglalkoztatnak. Mondom, e tekintet­ben nincsen közöttünk eltérés, mert minrlany­nvian örömmel fogadunk, ha uj iparágak ke­letkeznek. Ellenben a konzekvencia további le­vonásában már nem szabad- hogy ee-vetért­siink és a legteljesebb mertekben el kell ítél­nünk azt a 9"az<lasá<n r>olitikát, amelvet a kor­mány folvtat. el kell ítélnünk azt, Vmo-v a kor­mány megengedi, hogy az ilyen belföldi gyárt-

Next

/
Thumbnails
Contents