Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-211

176 A nemzetgyűlés 211. ülése 1923. many ok ára olyan magasra szökjék fel, mint amilyen magasan van a külföldről behozott sokkal értékesebb, sokkal jobb gyártmányok ara. Megtörténik és tűri a kormány mostani politikája mellett azt, hogy amikor itt a saját nyersanyagunkat dolgozzuk fel, — amely ol­csóbb, mint a külföldi nyersanyag — és azt a magyar munkaerővel dolgoztatjuk fel, amely szintén jóval olcsóbb a külföldi munkaerőnél, mert hiszen itt a munkásoknak aránylagosan még azt a bért sem fizetik, amely akár a béke­beli paritásnak, akár a külföldi viszonylatok­nak megfelelne: az itthoni nyersanyagból olcsó munkaerő mellett előállított termények ára ma­gasabb lehessen, mint a külföldieké, mert ugy állapitják meg ezek a gvárosok a gyártmányok árát, mint ahogyan külföldről be lehet hozni zuffforgalmi valutával és behozatali engedély nélkül. Ez teljesen tarthatatlan állapot, ezen seeriteni kell, mert ez nemcsak a korruneiót ne­veli ebben az országban, hanem ezeknek az iparágaknak télies tönkretételét fogja eredmé­nyezni akkor, ha itt a szabadverseny a kül­földdel szemben megkezdődhetik. "DP a kormány gazdasági politikájával kan­esolathan szóvá kell tennem még egy másik kérdést is. amely ue-vanesak a magyar koi*­mánv inkon7ekvenciá"iát bizonvitia. A tanácsköztársaság megszűnése után eb­ben az orpyáp-ban hihetetlen üldözés indult meg: mindenkivel szemben, akinek bármi része voll a tanácsrendszerben, aki a legkisebb S7P TQ-npi | s föl+ötte ott be, aki semmi egyebet nem tett. mint csak hosrv végrehajtotta vagy bo+a-Hnttn azokat a rendelkezéseket, amelyek vé^el'aitására vagy betartására az akkori ki­ado+t -rendeletek utasították, a 1 egkéri elhetet­lenebb -módon folvt az üldözés, hihetetlen bör­tön- és fegyházbüntetést mértek ezekbe az em­berekre. Enmél az eljárásnál kiindultak abból a szempontból, hopy nem ismerték el a prole­tárdíVtíitnrát törvényes uralomnak s nem is­merték el annak rendelkezéseit törvénves ren­delkezéseknek, mert ugv konstruálták meg jo°*i gondolkozásukat és Ítéleteiket. hosy egy rablóbanda garázdálkodott azon négy hónapon keresztül Ma^varorszáeron. Amikor e<ryik ol­dalról azt látjuk, hogy ennek minden kon­zekvenciáját, ami üldözés szempontjából kon­zekvencia volt, levonta a masryar kormány, ad dis;- a másik oldalról azt látiuk. hog*y a ma­gvar kormánv és annak segítségével egyes gazdasági érdekkörök az orosz szovjettel, a mostani orosz tanácsköztársaságai egészen nvuírodtan és minden skrurmlózitás nélkül kö+nek kereskedelmi szerződéseket, sőt boldo­gok akkor, ha kereskedelmi szerződéseket köt­hetnek. Ezt az illogikátlan, ezt a lehetetlen dolgot csak itt lehet Magyarországon megtenni. (Peyer Károly: A kormány tudtával! — Zeőke Antal: Anglia is köt szerződést velük! — Peyer Károly: Az nem is üldözi a munkásait, annak megvan az erkölcsi jogosultsága hozzá!) Angliának megvan az erkölcsi jogosultsága hozzá, mert Anglia nem mondja azt, hogy az egy rablótársasás:, amellyel nem kötök szer­ződést, nem igy fogta fel a dolgot és nem kel­lett levonnia a konzekvenciát abból az állás­pontból, hogy a szovjet rablógazdálkodást űzött. De méltóztassék felfogni, micsoda erköl­csi erő kell a magyar kormánynak ahhoz, hogy akkor, amikor ezt a magyar tanácsköztársasá­got rablóbandának minősítette . . . (Zaj jobb­felől. —• Erdélyi Aladár: Hát nem az volt? — évi december hó 18-án, hedden. Vanczák János : Nem ! Ha az volt, akkor az utána jött fehér társaság is közönséges gyil­kos banda volt! — Saly Endre: Ugyanazt csi­nálják, amit ők csináltak! — Elnök : Csendet kérek, képviselő urak !) ... akkor azt látjuk,... (Peyer Károly: Muníciót szállítanak az orosz szovjetnek!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Györki Imre: . . . hogy ugyanez a magyar kormány a másik rablótársasággal — mert hiszen az önök logikája szerint ezt is annak kell minősíteni — nyugodtan leül a tárgyaló asztalhoz^ és köt vele kereskedelmi szerződést. Ha fennáll az, hogy itt mindenki, aki néhány korona összeget felvett a proletárdiktatúra alatt betöltött állásért és aki akkor itt bármit véghezvitt, annak eljárását büntetendő cselek­ménynek minősítették, (Erdélyi Aladár: így nem lehet általánosítani!), akkor ugyanezzel a logikával büntetendő cselekménynek kell mi­nősítenem a magyar kormánynak azt az intéz­kedését, . . . (Saly Endre: Többet gyilkoltak le, mint azok!), amikor az orosz tanácsköztár­sasággal köt szerződést. Tessék egyenlő mér­tékkel mérni és ha a magyar kormány idővei rájött arra,^ hogy Oroszországban ez ma már a legális államforma és vele kereskedelmi szerződést köt, akkor lássa be, hogy itt is be­töltött négyhónapos idő volt az, amelyben az uralmat ezek gyakorolták. Abban a tekintet­ben lehet eltérés közöttük, hogy mikép gyako­rolták, de tessék a konzekvenciát levonni és azokat az embereket, akik még ma is börtön­ben sínylődnek, mert ennek az uralomnak I exponensei, esetleg csak kis részesei yoltak, tessék most már kiengedni a börtönből és őket szabad emberekké tenni. (Erdélyi Aladár: Böhm Vilmosnak nem ez a véleménye róluk ! — Peyer Károly: A Duna feneke vagy Orgo­ványf — Esztergályos János: Kevés volt még a legyilkoltak tömegei — Saly Endre: Azono­sítja magát a gyilkosokkal? Szésryelie magát! — Peyer Károly: Vácott tucatjával dobtak embereket a Dunába! — Nagy zaj.) Elnök: Kérem Peyer képviselő urat, mél­tóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni! Györki Imre: De nemcsak gazdasági téren látjuk a kormánynak hihetetlen erőtlenségét, amelyet ezekben a kérdésekben mutatott és azt a tarthatatlan helyzetet . . . (Erdélyi Ala­dár: Önök támogatták Beniczkyt! — Saly Endre: Azt az államtitkár csinálta, nem Be­niczky! — Peyer Károly: Beniczky csinálta! Mondja ezt a képviselő ur a szeméhe! — Berki Gynla: A rendeletet ő adta ki! — Zai.) Elnök: Kérem Berki képviselő urat mél­tóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni! Györki Imre: . . . hanem látjuk azokban a kérdésekben is, amelyek a belügyminister hatáskörébe tartoznak. Lépten-nyomon tapasz­talhatjuk, hogy a belügyminister ur nem ura a helyzetnek, tapasztalhatjuk, hogy minden főszolgabíró, aki a maga szolgabírói kerületé­ben azt teszi, amit akar és a belügyminister­nek nincs ereje őket megfékezni és nincs ereje olyan központi hatalmat megteremteni, amely nyugodt megoldást tudna teremteni az országban és biztosítani tudná annak a hata­lomnak érvényesitését, amelyet ő képvisel eb­ben az országban. Látjuk, hogy amig a belügyminister ur itt fent Budapesten intézkedik, addig lenn az egyes kerületekben a rendőrkapitányságok, a főszolarabirák teljesen önállóan rendelkeznek, j fütyülnek a fennálló törvényekre és rendele­' tekre. Ha e tekintetben panasszal fordulunk

Next

/
Thumbnails
Contents