Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-207

A nemzetgyűlés 207. ülése 1923. évi december 13-án, csütörtökön. őrületes cselédfizetést állapítottak meg, amely már magában hordozta az összeomlás csiráit, mert akkora fizetést semmiféle földbirtok el nem bírt, azután pedig el kezdtek izgatni, hogy a cselédség szocializálja az uradalmakat, szövetkezeti alapon maga vegye kezelésbe. Természetesen ugy gondolták és a végrehajtás azután ugy is sült el, hogy azután szövetkezeti direktóriumképen az uradalmak tulajdonképeni fő vezetői azok a szocialista vezérek voltak, akik legnagyobb tömegükben rendezett vallásfelekezetűeknek nem voltak nevezhetők. (Derültség a .jobboldalon.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Mit láttunk? Azt láttuk, hogy a szocializmus — quapárt és quafogalom — határozottan ellene van minden olyan birtokmegoszlásnak, amely a nemzet gerincét képező kisgazdaosztálvt erősítené. (Van van! Van van! jobbfelől.) Be is vallották ezt röviden azzal a jelszóval: »Nem vagyunk hajlandók parasztokat tenyészteni.« Láttuk, hogy ugyanez a szocialistapárt, amikor hatalomra került, amikor diktátorként működött az országban, a tulajdonjog kérdésében, az egyéni szabadságok kérdésében, a gyülekezési jog kérdésében s általában mindabban, ami közszabadság — meg az internálások kérdésében is — micsoda álláspontot foglalt el; azzal azonban én itt most nem kivan ok foglalkozni, mert az nem tartozik ennek a törvény javaslatnak a keretébe. Kizárólag csak azzal kivánok foglalkozni, hogy eg3' kissé különösnek találom, hogy ugyanaz a párt. amely már egy földreformot elsikkasztott, amely egy földreformot már megbuktatott, ... Drozdy Győző: Legyenek hálásak! G

aal Gaston:... amely pedig akkor is a legszélső földosztást hirdette, mig a hatalomhoz nem került, illetve ugyanannak a pártnak általam különben' nagyon respektált, naivon tisztelt képviselői, akik ebben a Házban jelen vannak, ugyancsak megint ugyanazokkal a taktikai fegyverekkel akariák, ueylátszik, lehetetlenné tenni ezt mert túl akarják licitálni azt a szerintem túlságosan radikális novellát is, amelyet a mélyen t. minister ur ide benyújtott. Hogy fel fog-e ennek a játéknak ülni még esryszer az ország, azt nem tudom, mert jövendőmondó nem vagyok. Egy bizonyos: én nem ülök fel neki: én már láttam egyszer ezt a játékot lejátszódni, engem többé ezekkel a jelszavakkal nem fognak meggyőzni a t. képviselő urak. Propper Sándor: Miért védi a nagybirtokot, a nagybirtokrendszert? Esztergályos János: Fel fogja még ön is ajánlani a nincsteleneknek! Gaal Gaston: Én nem a nagybirtokrendszert védem — azt soha sem védtem — hanem méltóztassék csak egy kissé dedukció utján végigmenni mindazokon a lehetőségeken, amelyeket álláspont, amelyet önök képviselnek, involvál. Önök azt mondják — és bizonyos, hogy ez tetszetős argumentumnak látszik — azé legyen a föld, aki dolgozik ^ benne, azé legyen a föld, aki megmunkálja és mindenkinek joga van földhöz, aki él. Ha én ma Magyarország nyolcmillió egynéhány százezer lakosa közül mindazokat, akik 16 éven felül vannak, megkérdezném, hogy akar-e földet, akar-e földben dola-ozni, megállapíthatnám, hogy ma kivétel nélkül mindenki akar földet. Minthogy szántóföldje ennek az országnak — egyéb művelési ágakkal nem foglalkozom — legfeljebb cirka 12 millió hold van, a lakosság száma pedig 8 millió, ha tehát igazságosan, az önök elvei szerint akarunk földet osztani, akkor feltétlenül mindenkinek legalább annyit kell kapnia, amennyi a lélekszám szerint reá esik. Mondjuk felosztjuk ugy, hogy mindenkinek jut két hold, a két holdját mindenki megkapja, és a szocialista világnézet ezzel beteljesül. Peyer Károly: Rotschild olcsóbban elintézte forinttal! (Zaj.) Rotschild egy forinttal megoldotta a kérdést! Drozdy Győző : Ez talán anekdota ? Gaal Gaston : Ez nem anekdota ! Rothenstein Mór: Ehhez nem kell annyit olvasni! , Gaal Gaston: Ehhez elég, ha az embert Móricnak hívjákf (Derültség.) Peyer Károly: Ez azután nem demagógia! Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Gaal Gaston: Engem a t. képviselő urak ismerhetnek arról a tulajdonságomról, hogy vissza szoktam ütni. Nagyon tárgyilagos tudok lenni... Propper Sándor: De ízléstelen is tud lenni! Gaal Gaston: Mindig az adjon Istenhez alkalmazom a fogadj Istent! Peyer Károly: Ez a megjegyzés nem arra vall! (Zaj a jobboldalon.) Berki Gyula: Itt a kiváló államférfi, a jóízlés nagymestere! Propper Sándor: Ha dabasi Halász Móric, az nem bűn, vagy pedig ha Putnoki a Móric, az sem bűn? Gaal Gaston: Én nem bántok senkit, de ha valaki hepeiáskodik, visszaütök. Propper Sándor: Jó ízlésre vall! Elnök: Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Berki Gyula: Propner akar jóizlésre tanitani bennünket? A jóizlés nagvmestere! Rupert Rezső (közbeszól. Zaj). Elnök: Runcrt képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Létay Ernő: Szép párt van a minister háta mögött! Erős földreformerek ülnek a pártban! Propner Sándor: Nem lehet mindenki gastoni legény! Rupert Rezső: Hogy örülnek, hogy nem lesz a földreformból semmi! Elnök: Csendet kérek, kéuviselő urak. Gaal Gaston: A mélyen t. képviselő uraknak kár olyan nagyon felháborodniuk. Amenynyiben Rothenstein képviselő ur nekem azt mondotta, hogy ennyi tudomá nvéH kár volt annyi könyvet olvasni — igy értettem, azt hiszem, önök sem állithatják, hogy ez a nyilatkozat épen hízelegni akart. . . ha ezzel szemben én azt találom kérdezni a t. képviselő ártól, hogy talán ennyi tudományhoz a Móric név elég? csak azt adtam vissza, amit a t. képviselő ur kezdett. Drozdy Győző: De ilyen forintos viccekkel ne jöjjön Gaal Gaston! Propper Sándor: Csakugyan nem ártana elolvasni néhány könyvet! Gaal Gaston: Szívesen elolvasom a képviselő nr tndománvos könyveit — ha lesznek. — (Zaj.) Ha én a t. képviselő uraknak áMsuontJát ad absurdum viszem, mert hiszen elismerem, hogy ha mindenkinek a két holdat kiadiuk, ez ad absurdum vitele az álláspontnak. Azonban ez a felfogás az abszolút igazságnak meq-felel. mert ha egyszer áttörünk a magántulajdon elvén, ha a t«karékossás* nHín e^nii+ött vap-vnu nem az illetőé, aki azt gyűjtötte ha nem ruházhatja át azt gyermekeire, hanem ki van téve annak a veszedelemnek, hogy holmi szocialista.