Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-209

A nemzetgyűlés 209. ülése 1923. évi december hó 15-én, szombaton. 141 Körülbelül nyolc esztendeje annak, hogy telefonhálózatunk komoly javítás alá nem került. A háború alatt és a háborút követő két esztendőben egyáltalán nem gondoltak arra, hogy a telefon, amely pedig egy megsokasodott előfizető táborra kellett hogy számitson, feltétlenül reorganizálást igényel és kivan meg. Farkas István : A cenzúrára van pénz, de a telefon javítására nincs ! Pakots József : Egyrészt a háború mostoha körülményei okozták, hogy bizonyos anyagokat be sem tudtak szerezni ós igy a huzalokat egyszerűen vasanyagból állították elő, holott tudvalevőleg ezt bronzból kell- készíteni, mert különben az ellenállóképessége a különböző viszontagságokkal szemben nagyon minimális és igy a romlás eshetőségeinek sokkal jobban van kitéve. Másrészt a telefonvezetékek rendszere egészen elhibázott, mert ma kétféle : földalatti interurbán, úgynevezett kábel-rendszer és úgynevezett légvezetékrendszer van. Viharok alkalmával a vezetékeknek az a része mondja fel a szolgálatot, amely légvezetéknek minősithető. Azt is mondják az illető műszaki szakértők, hogy ez a mostani novemberi havazás annyira abnormis volt, hogy ilyen 1912 óta. egyáltalán nem fordult elő és a hótömegek egy kilogramm nyomást gyakoroltak egy méter huzalra, ez okozta, hogy a huzalok meglazultak, szétszakadták és hogy a támasztó-oszlopok is kidőltek s ebből hihetetlen károk származtak. Amikor ilyen hallatlanul súlyos bajjal és katasztrófával járhat egy hózivatar, felfogásom szerint feltétlenül szükség van preventív intézkedésekre, hogy a telefon, ez a modern intézmény, minden eshetőségre is számítva, olyan kitűnően működhessék, hogy legalább is annak a megbénulása annyira korlátozható legyen, hogy egy ilyen milliós világváros ne legyen kitéve annak, hogy három héten keresztül legalább is az előfizetők nagy száma ne juthasson hozzá a telefonjához. Hiszen nem akarom odavetiteni a t. Nemzetgyűlés elé azokat a lehetőségeket, amelyek a telefon rosszasága folytán előállhatnak. (Hulljuk ! balfelől.) De orvosok, ügyvédek, kereskedőemberek ezrei meg ezrei kerülhetnek a legrémesebb helyzetbe; főleg az orvosi telefonok rosszasága idézheti elő azt, (Ugy van! balfelől.) hogy közegészségileg szintén katasztrófa követhet egy ilyen műszaki katasztrófát. Aztán az üzleti érdekek is nagy károkat szenvedhetnek. Anynyira gondos más országokban az ilyen üzleti telefonok beállítása, hogyha például Amerikában, ahol magántársaság kezében van ez az üzem, az üzletember hibás kapcsolás folytán üzleti kárt szenved, kártérítést í« követelhet. A mi telefonunk rosszaságát tehát inkább gépi, mint személyzeti bajok okozzák. Ezt azért kell megállapítanunk itt, mert a közönség 'laikus része állandóan a telefonkezelő személyzetet teszi felelőssé, holott az igazán nem tehet róla, hogy ilyen hatalmas, ilyen eruptiv erejű romlás alkalmával a telefonok nem működnek. Valóságos téboly az, ami ott lezajlott három héten keresztül és nem csodálnám, ha el is vesztenék fejüket, mert ezek ^ a szerencsétlen kisedsztenciák, páriák egyébként gazdaságilag is olyan rosszul vannak javadalmazva, hogy el sem képzelhető, hogy abban a rettenetes szolgálatban, amelyet teljesítenek, ez a javadalmazás belőlük valami nagy lelkesedést válthatna ki. Most olvasom épen a Pesti Naplóban, hogy a budapesti posta- és távírda főigazgatója, Ballá Pál a budapesti elromlott telefonhálózatoknak helyzetéről a következő információt adja-: Azt mondja, hogy teljesen téves az a beállítás, mintha a kereskedők telefonjait figyelmen kívül hagyták volna; a kereskedők épen ugy, mint a többi előfizetők, teljesen nyugodtak lehetnek, hogy a^ jövő^ héten minden budapesti telefon üzemképes állapotban lesz. Megállapítja, hogy naponta 500—600 elromlott telefonállomást állítanak helyre. De körülbelül ezerre megy naponta a reklamációk száma. Ha meg akarnám állapítani, hogy három héten keresztül hány telefonállomást hoztak rendbe, akkor azt hiszem, — ha minden állomás elromlott volna is, — akkor is azt a 40.000 telefonállomást már körülbelül ki kellett volna javítani. Ez azonban nem történt meg. Valahol hiba van és én felhívom a kereskedelemügyi minister ur figyelmét, hogy ezt a hibát eliminálja. Meg akarom még emliteni azt, hogy az előfizetőkkel különös malőr esik meg mostanában. Mióta a postatakarékpénztárhoz fizetik a maguk előfizetési díjait, azóta gyakran kapnak olyan felhívásokat, hogy záros határidőn belül, 3 jagy^ 8 nap alatt, fizessék meg a hátralékos előfizetési díjat, mert különben kikapcsolják telefonjaikat. Egy bizonyos napon megérkezik ez a felhívás, másnap befizetik az előfizetési díjat, és ennek ellenére 8 nap múlva kikapcsolják a telefont ; mikor pedig reklamációval élnek, akkor azt a felvilágosítást kanják a telefonközponttól, hogy ez azért történt, mert még nem fizették meg az előfizetési díjaikat. Ennek pedig az az oka, hogy a postatakarékpénztár még nem értesítette a telefonközpontot, illetőleg a telefonközpont nem érdeklődik újra a postatakarékpénztárnál, és igy jogtalanul s minden ok nélkül fosztatik meg az előfizető a telefonjától. Itt kell csinálni valamit, t. Nemzetgyűlés. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem lehet hagyni, hogy ilyenformán mindig zaklatásoknak legyen kitéve a telefonélőfizető. Bármennyire sürgetni méltóztatik is, hogy befejezzem interpellációmat, mégis kénytelen voltam ezekre a dolgokra ilyen részletesen kiterjeszkedni. Igy is sok körülményt elhallgattam, de annak a nagytömegű, nyugtalan előfizetőnek érdekében szükségesnek \ tartottam, hogv^ mindezeknek hangot adjak a nemzetgyűlésen, (Helyeslés a bal- és a ssélsőbaloMalon.) mert feltűnő volt, hogy három bét aîatt senki sem foglalkozott a budapesti közönségnek^ e nagy problémájával, azzal a sok keserűséggel, nyomomság^al és idegességgel, ami a telefonmizériából származott. Meg kell jegyeznem, hoe-vha a kereskedelemügvi kormánynak nem áll megfelelő tőke rendelkezésére, hogy a telefon mai romlott állapotán javítson, és jövőre preventív intézkedésekkel az ilyen lehetőségeket megakadályozza, akkor méltóztassék ott némi takarékosságot tanúsítani. Mert azt is kénytelen vagyok megállapítani, hogy amíg békeidőben, 1914-ben, a posta-, távírda- és telefonüzemeknek egyetlenegy országos főigazgatója, volt, Szalay Péter miniszteri tanácsos, hét osztálytanácsosi rangban levő igazgatója, addig- most, csonka Magvarország szomorú helyzetében, van: 2 államtitkár. 12 főigazgató miniszteri tanácsosi rangban. 87 igazgató osztálytanácsosi rangban, továbbá a, fiók-főnökök is igazs-atói rangban látják el hivatalaik vezetését. Engedelmet kérek, ez olyan költségtöbbletet jelent a mai szomorú időben, hogy itt is lehet bizonyos megrtakaritáNAPLÓ XVIII. :iü