Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-209
142 A nemzetgyűlés 209. ülése 1923. évi december hó 15-én, szombaton. sokat eszközölni, hogy ebből a megtakarításból legalább maga a telefon hozassák rendbe. Az is igaz, hogy békében, egészen 1920-ig, az évi telefonelőfizetési díj 300 korona volt, ma évi 800.000 korona, ez a 800.000 korona fél aranyparitása a békebeli telefonelőfizetési díjnak. A közönség szokjék hozzá ahhoz, hogy tényleg nem drága a telefon, bármilyen nagy összegűnek tetszik az. Itt niyltan kell beszélni. Habár igaz, hogy. a jövedelmek ma nem aranyparitásosak, minthogy azonban, pláne az üzleti tejefonok annyira hozzátartoznak az anyagi vagyonszerzés kellékeihez, itt meg kell erőltetniük magukat az előfizetőknek, ha azt akarják, hogy megfelelő, jó, üzemképes telefonjuk legyen. Én az elől sem zárkóznám el, hogy a telefon inkább drágább, de jobb legyen. Rupert Rezső : Végzetes ötlet ! Rothenstein Mór : Drágább lesz, de jobb nem ! Pakots József : Az, hogy három' hétig nem funkcionál a. telefon, de azért fizetni kell érte : olyan drágaság, amelyet elviselni nem lehet. Franciaországban is állami monopólium a telefon, ott is rossz ; az ottani sajtó ennélfogva állandóan támadásokban részesiti a telefonigazgatóságot. Olaszországban Mussolini egy évvel ezelőtt lemondott a telefon-monopóliumról, a telefon magántársaság kezébe került, azóta kitűnő. Ha másként nem lehet segíteni, méltóztassék az állami monopóliumot itt is megszűntetni és méltóztassék egy magántársaságnak odaadni ; kétségkívül sokkal jobb volna a telefon. Ezek után bátor vagyok előterjeszteni interpellációmat, amely a következő (olvassa) : »Hajlandó-e a minister ur a megfelelő preventív intézkedéseket megtenni abban az irányban, hogy jövőre a mostanihoz hasonló, hetekre kiterjedő üzemzavar a telefonszolgáltatásban ne forduljon elő.« Elnök ; Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. Fábián Béla : Remélhetőleg sürgősen intézkedni fog ! Elnök : A helyettes ministerelnök ur kivan szólni. Vasls József népjóléti íés munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Bocsánatot kérek, hogy szót emelek egy el nem mondott interpellációval kapcsolatban. (Halljuk! Halljuk!) Az interpéllációs könyvbe ugyanis be volt ma jegyezve, ha jól tudom, 5-ös szám alatt a következő: »Kiss Menyhért, az összkormányhoz: Vass Józsefnek Kunfi Zsigmond népbiztos által egyetemi tanárrá történt kinevezése tárgyában.« Az ok, amely engem arra kényszerit, hogy felszólaljak, bár az interpelláció, nem tudom minő okból, nem mondatott el, az, hogy az ilyen formában egyrészt itt, az interpéllációs könyvbe történt bejegyzés által, a nemzetgyűlés szine elé terjesztetett, másrészt pedig az, hogy a sajtóban az interpelláció közöltetett, aminek következtében akár elmondatott az az interpelláció, akár nem: a köztudatba ez a mese megint bevitetett. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Tisztelettel bátor vagyok igen t. képviselőtársaim rendelkezésére bocsátani egyetemi tanári kinevezési okmányomat. Nem tudom, de lehet, hogy Kiss Menyhért igen t. képviselőtársam, amint annak idején mozdonyvezetőnek nézte Andréka volt főkapitányhelyettest. (Derültség.) talán ezt az aláírást, amely Huszár Károlynak —- megállapíthatja — eredeti alá' irása, Kunfi Zsigmond aláírásával tévesztette össze. (Derültség.) Mondom, nem tudom mi más oka lehet ennek. Nagyon kérem azonban az igen t. képviselő urakat, méltóztassanak kézbe venni az okmányt és megnézni. Csik József : Elhisszük úgyis ! Köztudomású ! Rupert Rezső : Lássuk csak ! Felkiáltások jobbfelől : Persze, Rupert nem hiszi !) Nem kételkedés miatt, hanem lássam, hogy milyen egy ilyen okmány ! Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Kénytelen vagyok most már az előzményeket néhány szóval előadni. (Halljuk ! Halljuk !) Még az 1918. évi forradalom kitörése előtt a Pázmány-tudományegyetem hittudományi karán megürült az a tanszék, amelynek most én vagyok a birtokosa. A pályázat meghirdettetett és a tudományegyetem hittudományi kara nagyon megtisztelő módon bizalmát felém fordította. Mivel azonban én nem voltam birtokában egy, a Pázmány-tudományegyetemtől, vagy valamely hazai egyetemtől kibocsátott, vagy pedig nosztrifikált doktori diplomának, — már pedig egyetemi tanár valamely egyetemen csak az lehet, aki valamely magyar egyetem doktori diplomáját birja, vagy pedig egy külföldi egyetemről származó nosztrifikált diplomája van, — ennek következtében ezen akadály elháritását, igen megtisztelő módon, ugy eszközölte a tudományegyetem tanári kara, illetőleg tanácsa, hogy engem 1919 február 24-én, később pedig a tanácsülés 1919 február 27-én egyhangúlag bekebelezett doktorai közé választott és ki is állította és nekem kézbesítette a már birtokomban lévő két doktori diplomán felül még a harmadikat, a budapesti tudományegyetem bekebelezett doktorátusa után járó doktori diplomát. Rendkívül nagy kitüntetésnek vettem, (Éljenzés jobbfelől.) nagyon hálás voltam érte. Ezzel el volt hárítva az egyetlen akadály, amely a tanári kar meghívása, illetőleg a meghívás effektuálása elé gördült és így engem azután a tanári kar in optima forma a megüresedett tanszékre meghívott. Mindenki, aki ismeri az egyetemek szokásait, tudja, hogy a tanszékek ilyen betöltési formája a les-megüsztelőbb az illetőre nézve, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) másrészt perH n ' olyan forma, amelyet a tanüsri kormány mindenkor respektálni szokott. (Ugy van ! balfelől.) Méltóztatnak ebből látni, igen t. íMemzetgyölés, hogy a meghívás, illetőleg a doktorrá való bekebelezés alapján naeryon megtisztelő formában történt az én kiválasztódásom erre a tanszékre. Kézben azután a forradalmi kormány megbukott és utána jött a tanácsköztársaság kormánya; ho— hofrvan tárgyaltak, mit tárgyaltak közben, arról nem tudok. Azt azonban." hogy engem Kunfi népbiztos, vagy bárki — akár a forradalmi kormány, akár a tanácskormány — tényleg kinevezett volna, ugy, hogy én arról tudnék, azt kénytelen vagyok itt a legnagyobb nyilvánosság előtt tagadásba venni. Erodi-Harrach Tihamér : Ez a megszokott rágalmazás ! Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Az nem lehetetlen, hogy a Károlyi-korszak utolsó kormánya ezt a kérdést talán tárgyalta • valamit fél föllel magam is hallottam arról, hogy szerette volna likvidálni ezeket a kérdéseket. Pe ez nem a tanácsköztársaság ' kormánya volt, amint én hallottam, hanem
