Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-209

138 A nemzetgyűlés 209. ülése 1923. évi december hó 15-én, szombaton. többé nem mint Klein Ármin, hanem mint Miklós Andor segítsem forradalmositani a nemzeti közvéleményt és a romlásba beletaszitani az országot. Propper Sándor: Szóval még a koronát is megspórolta. (Élénk derültség.) Lendvai István: Szomorúan érdekes körülmények között foryt le Tremmel Mátyásnak, ennek az örvezetőnek, ennek a szegény keresztény áldozatnak a temetése. A magyar közvélemény természetszerűleg érdeklődött a temetés iránt, a magyar társadalmi egyesületek természetesen keresték az alkalmat, hogy elmehessenek a temetésére annak a szegény fiatal embernek, akinek a vére itt kellett hogy elhulljon, pedig ő felajánlotta fiatal vérét arra, hogy az a hazáért, a nemzetért hulljon el valaha. Ezt a temetést egyszerűen elsikkasztották, semmiféle hivatalos fórum, semmiféle érdeklődésre nem akart tudni arról, hogy

r mikor^ és hogyan is temetik ezt a szegény katonát. Létay Ernő: Hol volt ön, amikor a háborús hősöket temettük a harctéren ? Erről beszéljen a képviselő ur! Pikler Emil : Akkor Göndör Ferencnek irt levelet! Szabó József : A háborús hősöket is igy temették el: egy közös sirba bedobták! Rupert Rezső: Épen maguk tették lehetetlenné a temetést képtelen izgatásukkal! Mindenki sajnálja a szegény honvédet, aki a maguk áldozata! (Zaj.) Lendvai István: Azt lehet mondani, hogy elsikkasztották a temetést előlünk, pedig tévedtek azok, akik attól tartottak, hogy ez az indulatokat talán még jobban fokozza. Hiszen ez a legtermészetesebb levezetése még esetleges indulatoknak is. Ott a temető gyászos hangulatában egy temetésen, egy megásott síron keresztül sok indulat kimosódik az emberi lélekből. Ezt a szegény katonát valósággal odalökték, odarugták abba a sirgödörbe. {Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : Nem szégyelik magukat ! Halott emberből élnek! ízléstelen valami! Pikler Emil : Hullagyalázók ! Szégyen, gyalázat! Ez a keresztény felfogás! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Lendvai István: Amikor egy gálád aljas merénylet történt ebben a fővárosban, melynek áldozatai a zsidó fajhoz tartoztak, ami emberileg nem változtat a tragikumukon, az áldozatokat valóságos nemzeti gyászpompával temette el Budapest közönsége. Nagynevű, fényes szónokok állottak oda a sirhoz, és ottlétükkel valósággal azt a látszatot keltették, mintha a becsületes keresztény társadalomnak valami vezekelnie valója lenne. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Propper Sándor: A csikós hiéna ássa ki a halottakat! Lendvai István : Ez az ellentét kell, hogy szembeötöljék mindenkinek, aki komolyan nézi ezt az országot és aki valóban keresztény Magyarországot akar. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Peyer Károly: A siófoki nádasba és Orgoványon, hogy temettek? Propper Sándor : Somogyi Bélát, hogy temették? Elnök : Csendet kérek ! Rupert Rezső: Gyalázatosság halottnak szomorú sorsából élni és agitálni! (Nagy zaj a bal, es a szélsöbaloldalon ) Lendvai István: Interpellációm, melyet rossz magyarsággal az összkormányhoz intézek a következő (olvassa): 1. Van-e tudomása a magyar kir. kormánynak arról, hogy folyó évi december 6-án, este a Dob-utcai Lázár-kávéházban történt gyilkosság, amelynek Tremmel Mátyás m. kir. honvéd őrvezető esett áldozatul, fegyveres zsidó titkos alakulat műve volt? Hajlandó-e a m. kir. kormány gondoskodni arról, hogy az állati gyilkosság, amelyet rituális késsel hajtottak végre, épen a nemzeti hadsereg egyik altisztjén, példásan megtoroltassék. a zsidó védőrség, a Maceal.ea a Zseffhosz a Kadimah és egyéb fegyveres alakulatokat kinyomozzák, lefegyverezzék s feloszlassák. 2. Mivel menti a m. kir. kormány azt a felháborító tényt, hogy felsőbb intézkedésre a keresztény magyarság vértanujának temetése idejét és helyét a keresztény társadalom előtt eltitkolták és igy a keresztény társadalmat gyászának méltó kifejezésében tervszerűen megakadályozták, a keresztény magyarság egyetemességében pedig megsokszorozták az indulatokat, amelyek törvényes levezetés nélkül, törvénytelen utón robbanhatnak ki. -.".-• 3. Hajlandó-e a m. kir. kormány sürgősen intézkedni az iránt, hogy a pécsi egyetem rektora és tanári kara a numerus claususról szóló törvényt tiszteletben tartsák, a törvény megtartását követelő egyetemi ifjúság üldözését megszüntessék és az elkövetett törvényszegéseket jóvá tegyék? ; Még annyit kivánok megjegyezni, hogy abból a hangzavarból, amely érthető okokból felém viharzott, állandóan kiéreztem azt az alapmotívumot, hogy miért beszélek én itt cionista gárdáról, miért emlegettem 1918-at, 1919-et, miért nem beszélek az azután következő időkről. Már ma délelőtt alkalmam volt közbeszólás formájában megjegyezni, hogy mindig előbb következik a rablógyilkos és csak azután következik a hóhér. Igenis, azok a kezek felelősek a letiport elkeseredett magyar néplélek esetleges, sajnálatos kitöréséért, mely kezek már az elmúlt évtizedeken gondoskodtak arról, hogy à lelkekben valósággal belemételyeztessék, beleeszinényiíessék minden anarchistaság, minden felelőtlenség, minden királygyiikosság, minden merénylet a haza és trón ellen. Azok & kezek felelősek érte. Ha itt egyszer a magyar kéz is ökölbe szorul és le talál sújtani, amely kezek nem egyszer ebben a teremben emeltek fegyvert Tisza István ellen, aki tévedéseiben is nagy magasztos és feledhetetlen alakja a magyar történelemnek. Azok a-kezek felelősek érte, amelyek odaküldtek a. városligeti villába azon a rettenetes őszi rózsás alkonyon azokat a manlicheres katonákat, akik Tis-za Istvánnal végeztek. . Pikler Emil: Épen ő dicsői tette ezt! (Zaj) Lendvai István: Végezetül még annyit kívánok megjegyezni, hogy azért is emiitettem fel ezeket a dolgokat, azért is álltam fel szólásra még ezekben a késő esti órákban is, hogy a keresztény magyarságnak búcsúszavát is elmondhassam annak a szegény halottnak, aki odakint nyugszik. A lelke rajta, aki még ennél sem tud a tisztelet és a részvét álláspontjára helyezkedni. Ha a politikai bölcsek, a politikai kegyelmes és méltóságos urak nem találták ezt jónak, ugy itt a nemzet szine előtt áll Cegléd város keresztény magyarságának a követe, hogy az alföldi keresztény magyarság szavát felemelje. Itt áll a költő ennek a fájdalmasan vergődő Magyarországnak törvényhozó termében, (Zaj a szélsőbaloldalon.), hogy szivének virágait odahajtsa az elfelejtett sírhelyre és azt mondja, egy szegény goj halottnak: nyugodj békében, elröppent lelked pedig imádkozzék azért a napért, amelyen minden belső és külső ellenségünkkel és minden rituális késsel le fog számolni az a nemesveretü, kettős kereszttel megedzett magyar kard. Elnök: A belügyminister ur kivan nyilatkozni. ..'...'.••: • ;. ;-