Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-209

A nemzetgyűlés 209. ülése 1923. é lett annak a kormánynak, amely az exlex-et «kerülni nem tudta, a legkevesebb, legkisebb kötelessége elhagyni helyét és átadni olyanoknak, akik gondoskodnak arról, hogy az exlex be ne következzék. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Sohasem volt, sohasem adta át! Rupert Rezső: Ha ilyen erkölcsi felfogást, ilyen erkölcsi érzékenységet a kormányban feltételeznék, akkor talán gondolkoznám azon, hogy vájjon ezt az exlex-et elhárítani segitsek-e, vagy nem. Megvigasztalódom azonban és önök is vigasztalódjanak meg abban, hogy ez a kormány, ha az exlex bekövetkezik is, akkor sem fog helyéről távozni. (Zaj.) Akkor is el fogja költeni az állam jövedelmeit, el fogja költeni kellő ellenőrzés nélkül (Nagy zaj jobbfelől), mert még odáig sem jutottunk el, hogy csak egyetlenegy évről is elszámolt volna.' Ez egy akadémikus értékű kérdés erre a kormányra nézve, amely könnyen teszi túl magát skrupulusokon, ez tisztán elméleti kérdés reá nézve; ellenben ránk nézve gyakorlati kérdés az, hogy amikor egy gyakorlati törvény itt fekszik előtünk, amelyre kimondottuk a sürgős tárgyalást, akkor épen ez a komolyság, hogy ehhez ragaszkodjunk és ha egyszer valamire a sürgős tárgyalást kimondottuk, azt sürgősen le is akarjuk tárgyalni, épen azért, mert ez gyakorlati törvény, mert ennek a törvénynek életbelépésétől függ az, hogy a, künn folyó reformmunkálatok, a reform végrehajtása milyen tempóban menjen és miképen osztassanak a jogok és mérlegeltessenek a kötelességek, {ügy van! a szélsőbaloldalonL) Szóval, minthogy arról van szó, hogy a földreformtörvény) már folyamatban lévő végrehajtása minél inkább meggyorsittassék és a most folyó végrehajtás is minél sikeresebb legyen, feltétlenül szükségesnek tartom, hogy ragaszkodjam ahhoz az állásponthoz — melyet már a nemzetgyűlés elfogadott (Zaj.) s amely álláspontot, ha csakugyan komolyan veszi a dolgát, fenn is kell tartania, — hogy ne szakittassék félbe a földreformnovellajavaslat tárgyalása, . . . Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem is fogadta el! (Ügy van! jobbfelől) , Rupert Rezső: . . . hanem tartassék napirenden. T. minister ur ! Azt hiszem, az nagyon gyerekes ellenvetés, amit méltóztatott alkalmazni, hogy hiszen nem fogadtam el. (Zaj jobbfelől.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Amit ön beszél, az a gyerekesség! Rupert Rezső: Önök ebből élnek már napok óta és ha szó van arról, hogy valaki kifelé beszél, akkor önök beszélnek kifelé; napok óta abból élnek, hogy egyes ellenzéki képviselők, akik nagyon hajszolják a földreformot, azt nem fogadták el, milyen szörnyű dolog ez! Ha jóhiszeműen itélik meg ezt a kérdést, t, minister ur és t. Ház, tudniok kell, kétségbevonniok nem szabad és hangsúlyozniuk kell azt, hogy ez azért történik, mert még jobb novellát akarunk. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Nem fogadok el kitanitást! Beszéljen, amit akar! Rupert Rezső: T. minister ur, ez egy elvi kijelentés, de ezt nem lehet azzal demagógizálni, hogy önök nem fogadják el, tehát önöknek nincsen szavuk. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Röviden!) vi december hó 15-én, szombaton. 131 Erődi-Harraeh Tihamér: A legnehezebb röviden beszélni! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rupert Rezső: Egyébként is, elfogadta vagy nem fogadta, el valaki azt a novellát, miután a Ház már határozott és házhatározattá lett, hogy a részleteket tárgyaljuk, azokra nézve is kötelező ez a határozat, akik nem fogadták el esetleg azt a javaslatot és pedig nem azért, mert nem kell nekik az a^ javaslat, hanem azért, mert azt nem tartják elégségesnek. Én hozzájárulok Farkas István t. képviselőtársam napirendi javaslatához. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Emök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Temesváry Imre! Temesváry Imre: Tisztelt Nemzetgyűlés! Az előttem szólott t. képviselőtársam emiitette azt, hogy a kormány szorult helyzetében kivan lojalitást az ellenzéktől. Én azt hiszem, hogy épen Rupert képviselőtársam nem panaszkodhatok, hogy ez a nemzetgyűlés nem hallgatja meg őt és hogy a kormány nem ad alkalmat arra, hogy ő kellőképen kibeszélhesse magát. Meskó Zoltán: Adjon egy pár tanácsot! (Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kormány főtanácsos! ) Temesváry Imre: Én azt hiszem, hogy ennek a nemzetnek igen fontos érdekei fűződnek ahhoz, hogy exlex-állapot be ne következzék és mindnyájunknak csak az lehet az óhaja, hogy az indemnitási törvényjavaslat minél előbb törvényerőre emelkedjék. Én tehát ezek alapján a magam részéről elfogadom az elnöki napirendi javaslatot. (Helyeslés jobbfelől és a közéven.) Elnök: A házszabályokban előirt négy szónok a vitát kimeritette. így fel fogom tenni a kérdést. Az elnöki napirendi indítvánnyal szembe fogom állitani Farkas István képviselő urnák azt az indítványát, amelyben ő a legközelebbi ülés napirendjére a földreformot és a Petőfi-törvényjavaslatot kivánja kitüzetni. Kérdem tehát a nemzetgyűlést: méltóztatik-e az elnöki napirendi javaslatot elfogadni, szemben Farkas István képviselő ur napirendi indítványával, igen vagy nem! (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az elnöki napirendi indítványt fogadják el, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség. így az elnöki napirendi indítvány fogadtatott el. Most áttérünk az interpellációk meghallgatására. Szólásra következik ? Bartos János jegyző : Nagy Ernő ! (FelMáltások : Nincs itt !) Elnök : A képviselő ur nincs jelen, interpellációja töröltetik. Ki a következő interpelláló képviselő ur 1 Bartos János jegyző : Farkas Tibor ! Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Tekintettel arra, hogy a kereskedelemügyi minister ur nincs itthon s igy interpellációmra választ nem adhat, én pedig súlyt helyezek arra, hogy ez a kérdés lehetőleg mégis a nyilvánosság előtt tárgyaltassék, kérem, méltóztassék megengedni, hogy interpellációmat elhalaszthassam. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a képviselő ur ä következő interpelláció« napon mondhassa el interpellációját! (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik 1 Bartos János jegyző : Homonnay Tivadar !