Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-209

130 A nemzetgyűlés 209. ülése 1923. é előtt az exlex beállhatna, módja legyen a Háznak arra, hogy az indemnitási javaslatot teljes komolysággal letárgyalja, azonban nem szófecsérléssel, (Helyeslés és taps jobbfelől.) nem mérföldes és kifelé szóló szónoklatokkai, amint azt múltkori felszólalásomban megemlitettem. Az indemnitási vitát nem arravalónak tartom, hogy egyes képviselők itt szavazóiknak az ablakon keresztül szónoklatokat tartsanak. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Az indemnitási vita arra való, hogy a pártok a kormánnyal szemben álláspontjukat precizirozzák és amikor felsorakoztatták összes komoly érveiket, akár programmjuk mellett, akár pedig a kormány egyes kifogásolt cselekedetei ellen, a kérdésben döntsenek. Szükségesnek tartom, hogy itt komoly vita legyen az indemnitásról. Ennek lehetősége megvan, mert a jövő héten még teljes hat ülésnapot igénybe vehetünk. Örömmel látom, hogy a földmivelésügyí minister ur meghozta azt az áldozatot, hogy hozzájárult a novella tárgyalásának félbeszakításához — amelyet én nem tartok helyesnek s ezért nem is szavazom meg — és ezáltal magára vette az ódiumot, mert biztos vagyok abban, hogy egyesek, akik ennek főistápolói és kezdeményezői, politikai tőkét akarnak ebből kovácsolni, el fogják gáncsolni a minister urat és azt fogják mondani, hogy ez megint csak azért történt, hogy a reform végrehajtását kitolják. Az ország helyzetét azonban komolynak tartom. Ezért a földmivelésügyi minister urnák komoly és férfias áldozatát méltánylom és igy a napirendi indítványt örömmel elfogadom. (Helyeslés .jobbfelől és a közéven.) Elnök: Szólásra következik! Bartos János jegyző: Rupert Rezső. Rupert Rezső: Tisztelt Nemzetgyűlésl(Felkiáltások jobbfelől: Nem kell komolyan venni! Derültség.) Hogy az előttem szóló t. ellenzéki képviselő ur szavaira válaszoljak, nekünk, ellenzéknek nem az a hivatásunk, hogy a kormányt, amikor ő maga az oka annak, hogy szorult helyzetbe jutott, ebből a szorult helyzetből kisegitsük. Annak, hogy az ellenzéktől elvárni lehessen azt, hogy lojalitással viseltessék, az első feltétele az, hogy a kormányt ne terhelje erkölcsi felelősség azért, ami történt. Itt évről-évre rendszerré válik, hogy a kormány hosszú vakációztatásokkal... (Felkiáltások jobbfelől: Szó sincs róla!) B. Podmaniczky Endre: Ilyen beszédek után! Schandl Károly: Ötórás beszédek! (Felkiáltások jobbfelől: Nem kell komolyan venni!) Elnök: Csendet kérek! Rupert Rezső: Tisztelt képviselőtársam, nekem nincs kifogásom az ellen, ha önök ilyen ténymegállapítással szemben, amely szinig valóság, a maguk objektivitását ugy mutatják meg, hogy le akarják tagadni a tényeket, a csillagokat az égből. Mindenki tudja és ha önök nem tudnák, tudja az ország, hogy hónapokat vakációztatnak velünk. (Felkiáltások jobbfelől: Hol? Mikor?) Erődi-Harrach Tihamér: Szófecsérlés folyik itt hónapok óta! Rupert egyre-másra óraszámra beszél! (Igaz! Ugy van! jobbfelől és a közéven.) Rupert Rezső: Hétről-hétre hazaküldtek bennünket szombatra és hétfőn nem tartottunk ülést. Ez ellen mindig óvást emeltünk, mert sürgős a munka, itt van az indemnitás, költségvetés sincs. Tessék együtt tartani a Házat, illetőleg ezekre a napokra is napirendet megívi december hó 15-én, szombaton, állapítani. A kormánynak és a t. túloldalnak mindez nem volt sürgős, noha rámutattunk arra, hogy sürgős teendők elvégzéséről van szó. Mi is igen komoly dolgokkal, komolyan akarunk foglalkozni (Derültség jobbfelől), már pedig komolyan csak ugy lehat foglalkozni, ha látjuk, hogy erre elegendő időnk van. Végre is hipokrizis nélkül nem lehet azt mondani, hogy egy indemnitás, amely a költségvetést is pótolja, olyan egyszerű, ártatlan, lényegtelen dolog, amelyet kritika nélkül át lehet engedni. A nemzetgyűlésnek, a törvényhozásnak a kormány ellenőrzésére, fékentartására, megkritizálására egyetlen egy alkalma van, a költségvetési vita, vagy ha ez nincs, az indemnitás vitája. Végre is annyi sok minden történik ebben az országban, olyan helytelen és rossz a kormányzati politika és ennek ezer meg ezer kifogásolható jelensége, kinövése van, hogy ezeknek megtárgyalására nekünk időt kell szentelnünk és időt is akarunk venni magunknak, hogy ezeket a kinövéseket szóvá tegyük. Tanuja ennek a kormány ; legalább félesztendeje sürgetjük, hogy indemnitást terjesszen elő, nehogy hasonló kényszerhelyzetbe kerüljön. Mi nem engedjük magunkat kötelességünk teljesítésében zavarni. Tőlünk fuvolázhatnak, frázisokat dobhatnak felénk, beszélhetnek szófecsérlésről és aki erről beszél, az talán a saját szavait tekinti szófecsérlésnek, mert hiszen ő is volt szives már velünk ilyen vitában, még pedig elég hosszadalmasan részt venni. Mi nem engedjük magunkat semmiképen megzavartatni abban, hogy az ilyen nehéz időkben súlyos kötelességünket ne teljesítsük. Tisztára játék az, amit velünk tesznek. B. Kaas Albert: Komolyan! Rupert Rezső: Egyszerűen alábecsülése a nemzetgyűlésnek, legalább is az ellenzéknek az, ami itt történik. Egyszerűen kikésetik az időből és akkor azt kiánják, hogy az utolsó napon szavazzunk meg nagy horderejű törvényeket és az utolsó napon szavazzunk talán bizalmat annak a kormánynak, amelynek sem erkölcsi, sem történelmi jogcíme nincs arra, hogy tőlünk bizalmat követeljen. (Felkiáltások jobbfelől: Senki sem kívánja!) Nagyon jól tudjuk, mit jelentenek az ilyen amerikázások. Mi egyszer már nagy alkotmányveszedelembe jutottunk amiatt, mert a kormány törvényes parancs ellenére a végletekig, az utolsó napig elhalasztotta a legfontosabb alkotniánytörvény beterjesztését, a választójogi törvény benyújtását, holott erre neki két egész esztendeje volt. Azzal a kormánnyal szemben, amely effélét tesz és amelynek sürgős feladat, nem hazafias kötelesség az, hogy elkerülje az exlex-et, hanem önmaga választja ezt a sorsot, azzal szemben nekünk jogunk van arra, hogy lojalitással ne viseltessünk. (Derültség és zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rupert Rezső: Elvégre is elméleti kérdésről van szó, mert a t. kormány nem emlekedett eddig még arra az erkölcsi magaslatra, (Zaj jobbfelől.) és most sem emelkedik . . . B. Podmaniezky Endre: Nem lehet komolyan venni! (Derültség jobbfelől.) Rupert Rezső: Ez a kormány nem emelkedett eddig arra az erkölcsi magaslatra és ezentúl sem fog, —

r nem kell tehát önöknek sem félteniök kormányukat — hogyha exlex-et felidéz, akkor levonja a következményeit és távozik a kormányról. (Zaj jobbfelől.) Mert igenis, becsületes, parlamentáris felfogás szerint, tisztességes parlamentáris erkölcsök mel-