Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-209

A nemzetgyűlés 209. ülése 1923. évi december hó 15-én, szombaton. 129 a szünet alatt egybehívatta a Házat, hogy módot adjon a Ház foglalkoztatására. Nem állták meg helyüket azok az érvek sem, amelyeket a minister elnök ur annak idején a Ház elnapolása mellett felhozott, mert nem tartózkodtak itt olyan hosszú ideig az entente-bizottság tagjai, mint amilyen hosszú szünetet tartott a Ház. Annak idején tudniillik azzal indokolták a Ház tárgyalásainak szüneteltetését, hogy itt van az entente-bizottság*. Most viszont kint vannak, külföldön tárgyalnak ministerek, távol van a ministeremök ur is, és — ugy látszik — mégis tárgyalhat a Ház. Tehát seinmiképen sem áll meg a kormány álláspontja és egyedül a kormányt terhelheti felelősség azért, hogy a törvényjavaslatot kellő időben be nem nyújtotta és le nem tárgyaltatta. Tisztelt Nemzetgyűlés! Egyáltalában nem értem, miért akarják megszakítani a novellának tárgyalását, amit sürgősnek jeleztek! Pikler Emil: Ez igazán tiszta komédia! (Zaj.) Farkas István: Miért akarnak most egy másik javaslatot tárgyaltatni a Házzal! Az ellenzéket nem terheli és nem terhelheti semmi felelősség azért, ha az indemnitási törvényjavaslat a folyó év december 31-éig nem lesz megszavazva. Ezért tisztán a kormány felelős, amely nem foglalkoztatta a Házat és nem terjesztette az indemnitási javaslatot kellő időben a nemzetgyűlés elé. Mindezek alapján kérem, ne méltóztassanak elfogadni az elnök ur napirendi javaslatát, hanem tárgyalja a Ház hétfőn a novellát, intézze el a javaslatot részleteiben is . . . B. Podmaniczky Endre: Hiszen nem fogadták el! Farkas István: Az mindegy! Jogunk van a Ház ügyrendjéhez, tárgyalási rendjéhez hozzászólani, jogunk van erre vonatkozó nézeteinket elmondani. Mondom, r tárgyaljuk le hétfőn részleteiben is a novellát és tekintettel arra, hogy az évnek nemsokára már vége lesz s hogy már a múltkori ülések egyikén is szóvátétetett az, hogy végre napirendre kellene tűzni az úgynevezett Petőfi-törvényt is, mert hiszen lejár a jubileumi esztendő s ez a törvény még mindig nines letárgyalva (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szégyen, gyalázat!), nehogy a nemzetgyűlést az a szégyen érje, hogy ezt a törvényt, amely hosszú idő óta itt fekszik a plánum előtt, idejében nem tudta letárgyalni, a novella részletes tárgyalása után második napirendi pontul javaslom a Petőfi-törvény tárgyalásának napirendre tűzését is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A földmivelésügyi minister ur kivan nyilatkozni. Szabó István (rtagyatádi) földmivelésügyi minister: Tisztelt Nemzetgyűlés! Hogy a novella levétetett a napirendről, az elsősorban... Pikler Emil: Még nem vétetett le! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Hát le fog vétetni! Legyen nyugodt a képviselő ur! (Derültség jobbfelől és a középen. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De nagyon biztos a pártjában!) Mondom, tisztelt Nemzetgyűlés, a novellának a napirendről történt levétele elsősorban engem érint. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Mindenki, aki engem valójában ismer, aki tudja, hogy milyen f

lelkiismeretesen igyekeztem arra, hogy ebből a^ novellából mennél előbb törvény legyen, belátja, hogy nekem nagy nehézséget okozott az, hogy ennek a javaslatnak a napirendről való levételéhez hozzá kellett járulnom. (Igaz! Ugy van! jobbfelől és a középen.) Kabók Lajos: Épen a minister urnák nem lenne szabad ehhez hozzájárulni. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: A nagy államtudós! Ne oktassa! Tudja ő, hogy mit csinál! Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Tisztelt Nemzetgyűlés! Az indemnitás szövege az ellenzék kívánságához képest ugy lett összeállítva, hogy ellentétben a régebbi gyakorlattal, abba semmiféle külön törvény be nem vétetett; kizárólag arról szól az indemnités, hogy a nemzetgyűlés hatalmazza fel a kormányt az. adók beszedésére és az ország ügyeinek továbbvitelére. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Egy ilyen indemnitás letárgyalására valami nagyon hosszú időt nem kellene számitásba venni, mert hiszen a t. ellenzéki pártoknak a még rendelkezésre álló legalább 6 nap alatt bőven módjukban van bizalmatlanságukat a kormánnyal szemben kifejezésre juttatni. Ez idő alatt bőséges alkalom ^ kinálkozik arra, hogy az ellenzék a maga álláspontjának itt kifejezést adjon, ha pedig hat nap alatt sem lehetne egy ilyen egyszerű indemnitást, amilyen a mostani, elintézni... (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol van a költségvetés?) Forgács Miklós: Még arra is jut idő, hogy letárgyaljuk a novellát! Rupert Rezső: A kormányt terheli a felelősség! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Hiába akarja az ellenzék a kormányra hárítani a felelősséget azért, ha esetleg exlex-be kerülünk, amint nem érv az sem, amit Farkas István t. képviselő ur emiitett, hogy ebben az esztendőben még a Petőfi-törvényt s esetleg más törvényeket is le kellene tárgyalni. Mert ha egyszer végére jutottunk az esztendőnek, ha az ez évi tárgyalások ideje lejárt, akkor — bocsánatot kérek — a kormánynak első és elodázhatlan kötelessége az, hogy felhatalmazást kérjen az államháztartás ügyeinek továbbvitelére. (Igaz! Ugy van! jobbfelől és a középen.) Talán csak nem képzeli senki a kormányról azt az együgyűséget, hogy amikor itt állunk egy törvényjavaslattal, amelynek tárgyanem tudjuk befejezni, akkor az indemnitás tárgyalását meg sem kezdeti, hogy jogosan azt mondhassák rá: nem is akarja, hogy az ország exlex-be ne kerüljön. Ilyen együgyűséget, bocsánatot kérek, nem lehet a kormányról feltételezni és én kénytelen voltam az ország érdeke előtt deferálni, (Helyeslés jobbfelől.) hogy lehetőleg elég időt engedjek az ellenzéknek arra, hogy ellenvetéseit, ahogyan csak akarja, kifejthesse, de ez az idő elég legyen arra is, hogy exlex be ne következzék. Ha pedig mégis bekövetkezik, az ellenzék a felelős érte. (Élénk taps és tetszés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik! Bartos János jegyző: Farkas Tibor. Farkas Tibor: Tisztelt Nemzetgyűlés! Nem akarom vitatni, helyesen tette-e a kormány, hogy az indemnitási javaslatot csak most hozta ide, nem akarom azt se vitatni, nem lett volna-e célszerűbb, ha rövidebb időre kér felhatalmazást. Hozzájárulok az elnöki indítványhoz, (Zaj balfelől.) mert azt hiszem, mi azért vagyunk itt, hogy komoly dolgokat komolyan intézzünk el. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Mindenesetre szükségesnek tartom, hogy mi-