Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-209

121 A nemzetgyűlés 209. ülése 1923. évi december hó 15-én, szombaton, csit erős kifejezés és meg- kell védenem ezzel szemben azokat, akik a novellát szerkesztették. (Helyeslés.) Nem tudom, hogyan esnék Gaal Gaston barátomnak, aki egész életet töltött^ el a gazdaságban és gazdasági főiskolákat végzett, na azt vágnák oda neki, bogy ő az ország legrosszabb gazdája. Azt hiszem, hogy ez neki is rosszul esnék. Ahogy azt nem szabad mondani Gaal Gastonra, ugyanúgy Gaal Gastonnak sem szabad a novella szerkesztőire gondolva, azt mondani, hogy a novella fércmunka. Igen élesen kelt ki t. képviselőtársam a visszajuttatási paragrafus ellen is. Nem akarok ezzel bővebben foglalkozni, mert hiszen az idő nem engedi meg, hogy annyit mondhassak el erről a törvényjavaslatról, amennyit szerettem volna. Megelégszem annak kijelentésével, hogy a visszajuttatást ugy képzelem, hogyha az úgyis kisajátítás alá eső birtokok felosztásánál jelentkezik, az, akinek családja a birtokot eladta, abból a birtokból elsősorban annak legyen rész juttatható, akinek ősi birtoka volt az, amely kisajátítás alá kerül. Gaal Gaston t. barátom ezt igen erősen ellenezte. Én megkérdezem tőle, hogyha ő abba a szerencsétlen helyzetbe jutott volna, hogy a háború alatt az ő atyja vagy őse, vagy bármely családtagja, aki rendelkezett azzal az ezerholdas birtokkal, azt eladta volna és neki nem volna a fejét hová lehajtani s a novella értelmében most arra a birtokra kimondják a kisajátítást, a birtoknak legalább egy részének felosztását, nem jelentkeznék-e ő is azért, hogy azt az ősi birtokot, amely családjáé volt, vagy legalább annak ear részét megkaphassa? (Ugy van! Ugy von!) Ebből a szempontból vettem bele a novellába ezt a rendelkezést. Ami engem illet, az én birtokomat sem el nem adtuk, sem én birtokot vissza nem szerezhetek. Én csak azokra a családokra gondoltam, amelyek bizonyos szerencsétlenség folytán, vagy más körülmények folytán ebbe a helyzetbe jutottak, (Élénk hellyeslés.) de nem gondoltam arra, hogy minden ilyen eladott birtokot visszaadjanak, amelyet régebben eladtak. Rupert Rezső: Ezt kell jól megszövegezni a törvényben! Forster Elek: Nagyon helyes a magyarázat! Rupert Rezső: így ahogy ma van, a legnagyobb protekcióra nyilik alkalom! Szabó István (nagyatádi) föídmivelésügyi minister: Még egy kérdést intézett hozzám t. Gaal Gaston barátom. Azt kérdezte tőlem, hogy ha tiz holdra is meg kellene állapítani az árat, akkor elfogadnám-e a méltányosságot. Ez talán a legsúlyosabb kérdése volt hozzám, mert az a színezete van a dolognak, hogy én azért vettem bele az ármegállapításra vonatkozóan a »méltányosság« szót, mert az én birtokomról nincs szó, a másokét pedig csak vegyék el. Nagyon csodáltam Gaal Gaston igen t. barátomtól ezt a megjegyzést, mert hiszen itt nem arról van szó, hogy az én birtokom vagy a mások birtoka forog-e szóban. Itt az igazságosságról és a nemzet érdekeiről van szó. Mit jelent itt ez a méltányosság! A »méltányosság« szó azért kell oda, mert a mai időben nem lehet pontosan megállapítani a földárakat sehol az országban, mivel a földárnak nincs rendes kialakulása. A rendes birói eljárás az, hogyha az árakat meg kell állapitani, akkor megnézik abban a községben a legutóbbi eladási árakat és eszerint állapítják meg az árat. A mai időben vannak olyan pénzes emberek, esetleg amerikai dolláros emberek, akik tízszeres árat is megadnak a földért, csakhogy valahol földet vehessenek s mikor ilyen községben a bir ós ágnak meg kell állapítania az árakat az igénylők részére és pedig a házhelyigénylők részére is, — ami a legnagyobb veszedelmet rejti magában, — akkor a bíróság az ő jogi szabályai szerint a legutolsó eladási ár szerint állapítja meg a vételárat s ez olyan magas lesz, ahogy azt az igénylők nem tudják megfizetni, de nem is felel meg a rendes árnak. Ilyen eljárás következtében történt meg az, hogy 30 kg. búzát is megállapítottak a házhely négyszögöléért. A novellában gondoskodni kell róla, hogy ilyen elő ne fordulhasson, mert hiába adunk házhelyet, ha ilyen árakat állapítanak meg. Benne van a novellában, hogy a kisajátítás a föld teljes értékének kártérítése alapján történik,— ott van a 45. §-ra való hivatkozás — de a méltányosság alapján, nem pedig az egyes esetek elbírálása alánján. Azért is szükség volt erre, hogy egyöntetű legyen az egész országban az ármegállapitásnak lehetősége. A t. képviselőtársam régi ismeretségből származó baráti szavakat is intézett hozzám. Sajnálom, hogy a képviselőtársam nincs jelen, de engedje meg a tisztelt Nemzetgyűlés, hogy mégis válaszolnak az ő igaz szívből fakadó baráti felszólitására. Nemcsak én, de azt hiszem, az egész nemzetgvülés és mindenki, aki Gaal Gastont ismeri, talnie- becsületes, szókimondó, csak a saját meggyőződése után igazodó teljes férfinak tartja őt. (Igaz! Ugy van!) Azt hiszem, hogy ebben mindenki egyetért velem, de a törvényalkotásnál az én igen tisztelt kedves barátom kéuzelete olyan veszedelmes lehetőségeket bir felfedezni az eeyes szakaszokban vagy azok következményeiben, — ezt már a multak tanasztalatai alánján is mondhatom — hogy dicséretére válnék akármelyik regényírónak is. Az igen tisztelt Gaal Gaston barátom baráti szavakat intézett hozzám. Én is ugyanazzal a baráti tisztelettel mondom neki, hogy ha mindig azt nézzük, hogy mi következhetik, ha mindig azt keressük, hogy bizönvos szakaszokból vagy törvényből esetleg mi válhat vagy mi lehet annak következménye, ami nem valószínű ujyyan, de nem lehetetlen, akkor soha törvényt alkotni nem tudunk, mert ember nem képes olyan törvényt alkotni, amely minden kétséget kizár és mindenkit kielégít. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Figyelmébe ajánlom t. barátomnak, hogy ha az emberiség, amikor már öntudatra jön, mindig azt keresné, hogy egy ember életében menynyi rossz, mennyi kellemetlenség, mennyi csauás és micsoda szenvedések állhatnak elő és állanak is elő, s ha mindenki azt számítaná,hogy ez a legrosszabb eset következik be, akkor mindenki megunná az életét, nem tartaná érdemesnek megtartani az életét. Ha egy törvényjavaslatnál mi is mindig azt nézzük, hogy mi lehet az, ami a kénzelhető legrosszabbra vezet, akkor nem is foghatnánk bele semmibe, mert ilyen elképzelés, belemagyarázás mindig történhetik. Amikor Gaal Gaston t. barátom az ő igazán becsületes, szókimondó, férfias egyéniségével