Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-209

À nemzetgyűlés 209. ülése 1923. évi december hó 15-én, szombaton, 123 nem a kisgazdák közül kerülnek is ki, akik közé tartozom, akkor is ugyanígy megmondom rájuk Ítéletemet, mint ahogy megmondom ezekről. Nem tudják azok az urak, hogy mit vétkeznek. Mert hiszen a mai gazdasági viszonyok között nem tudjuk a föld értékét sem meghatározni, nemhogy kifizetni, s én elismerem az ellenzéki képviselő uraknak azt az állításait, hogy a lehető legrosszabb időben van a földbirtokreform végrehajtása, ez az én terhem, amellyel vesződöm, hogy ilyen lehetetlen időben kell azt végrehajtani, de már amit adnunk kell és amit adni akarunk, ha azt adták volna jó lélekkel, jó szívvel, békesség, boldogság, egymás megbecsülése lett volna annak a vége a falusi közönségnél. Midőn azonban azt látják, hogy politikai okokból igyekeznek kihagyni az igénylők közül hol egyiket, hol másikat, — néhol, nem mindenütt, — mert igen tisztes kivételek vannak, de megtörténik az is, hogy azért akarják kiszorítani az igénylőt különböző okokból, hogy minél kevesebb földet, esetleg 10—20 holddal kevesebbet adjanak ki: midőn ezt látja az ember, ig*azán azt mondja rá: Nem tudják, hogy mit cselekesznek, mert valóban a birtokosságnak is érdekében volna, hogy a földreform megnyugvást keltsen, hogy élvezhesse továbbra is, hosszú ideig biztonságban az a birtokos az ő megmaradt birtokát, nem pedig ellenségeskedés és gyűlölet fakadjon az igénylők és a birtokosok között. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon,) Amikor azt látjuk, hogy a már kiosztott földeken nem engednek utat vágni, amikor azt látom, hogy az a gazdaember, az a birtokos, akinek tudnia kell. mit jelent az, hogy itt van a hold földem, ahol lakom, avagy ott van 8—10 kilométerre, amikor tudja azt, hogy mi az az idő és mi az a fáradságos megközelítése a birtoknak és mégis mindent elkövetnek több helyen. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogv az a szegény ember, akinek egy-két hold földet adnak, és aki nem tud arra igás állatot beállítani, annak a földjét kiszorítják 6—8—10 kilométerre, ami teljesen lehetetlen dolog, mert tudom a gyakorlati életből. hogy az, akinek igavonó állati a nincs, azt a földet sokáig meg nem tarthatja. És itt hivatkozom azokra, akik kifogásolják azt, hogy a novellában van arra lehetőség, hogy újra is felvétessék az eljárás, igaz, hogy nagyon meggondolva, és ugy, hogy csak az elnöki tanács adhassa meg erre a jogot, de olyan esetekben, midőn ugy látjuk, hogy hozzá nem értésből, vagy bármi más okból ugy történt a birtok kiadása, hogy lehetetlen a kisembernek azt megtartania, kénytelenek vagyunk a revíziót elrendelni. Kifogásolták, hogy a novella szerint a ministemek több hatásköre lesz, mert a tanácsülések határozatait megfellebbezik az elnöki tanácshoz. Előre is kijelentem, hogy ha én vagyok minister, igazán az olyan ítéleteket, ha lesznek, amelyek azokat az apró földeket 8—10 kilométeri-e teszik el, valamennyit meg fogom felebbezni. Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Rupert Rezső : Ha ezt a törvénybe belevesszük, hogy csak a legközelebbi helyekre szabad kiosztani, akkor mi is elfogadjuk a novellát. (Felkiáltások jobbfelől : Komolyan f) Szabc István nagyatádi) földmivelésügyi minister : Én merem védelmezni a törvény álláspontját, merem kimondani azt, hogy a jelen időben egy nagyobbméretü földreformot nem lehet és nem szabad keresztülhajtani, — amikor látom, hogy azt sem kifizetni, sem a termelésbe beállítani nem lehet, tehát meg kell elégednünk egy kisebbméretü földreformmal, amely gondoskodik arról, hogy mindenkinek legyen háza, fészke és családjának egy kis helye, ahol meghúzhatja magát — mikor ez a földreform gondoskodik róla, hogy ezeknek a szegény embereknek, akik úgyis napszámosok maradnak továbbra is, legalább legyen egy-két hold földjük, ahol egy sertést hizlalhatnak családjuknak, vagy kertet létesíthessenek, amikor ez a földreform megadja a lehetőségét annak, hogy azok a törpebirtokosok, akik már be vannak instruálva, bérleteket bírnak és egy-két hold földdel vagy egy kis házzal rendelkeznek, birtokaikat kiegészíthessék akkorára, hogy érdemes legyen azon igavonó állatot tartamok és igy családjukkal meg tudjanak belőle élni: akkor én ezt a törvényt a jelen időben olyannak tartom, amelyen sem nagyon tiílmenni, sem azt megszükiteni nem volna helyes. Amikor azt merem mondani, hogy ebben a tekintetben nem szándékom túlmenni ezeken a határokon, akkor azt is ki merem mondani, hogy akik még e törvény keretein belül is akadályozzák a végrehajtást, azok nem ugy cselekszenek, mint hazafiakhoz illik. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gaal Gaston t. képviselőtársamhoz volna még egy pár szavam .Sajnálom, hogy nincs itt. Tgen t. képviselőtársam azzal végezte beszédét, hogy ne bántsd a másét. Nem tudom, milyen magyarázatot ad igen t. barátom ennek a kifejezésnek, mert hiszen, ha egyoldalúan állítjuk be a dolgokat, az a föld is a másé, amelyet kisajátítunk. Rupert Rezső: A házak is máséi és mégis hozzányúlunk ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Azt mondja Gaal Gaston t, képviselőtársam, hogy a földreformra szükség van és ő is kívánja a földreform keresztülvitelét, Engedelmet kérek, ezt a kettőt nem tudom öszszeegyeztetni, mert ez a kettő, hogy az egyik oldalon azt hangoztatom, hogy ne bántsd a másét, a másik oldalon pedig kívánom a földreform végrehajtását, ez olyan fából vaskarikaféle, amit nem tudok megmagyarázni. Meg kell még emlékeznem arról, hogy t. képviselőtársain nagyszabású beszédében a novella szerkesztőire vonatkoztatva azt a kijelentést tette, hogy ez a novella fércmunka, Meskó Zoltán : Pedig elé soká varrták ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : A novellát magát nem éppen én szerkesztettem. Van benne részem, adtam eszméket és gondolatokat, az egész szerkesztést azonban hozzáértő emberekre is biztam. Ezt talán nem szégyen bevallani. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon,) Beck Lajos: Több apja van! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: De azokat, akik igenis értenek az ilyen szerkesztéshez, akik az ilyen törvényszerkesztésben járatosak, még ha esetleg a gyorsaság folytán van is pongyolaság vagy hiba abban, amit csináltak, — mert bizony legtöbbször ugy volt, hogy sokáig nem tárgyaltunk s mikor azután tárgyaltunk, egyszerre kellett megcsinálni, egy éjjel kellett megszövegezni a dolgot s ez a gyorsaság soha sem válik a munka előnyére, — ezeket egyszerűen ugy jellemezni, hogy az, amit csináltak fércmunka, ez egy ki-