Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-209

A nemzetgyűlés 209. ülése 1923. ^ székből egész konzekvenciákat von le, mi mindenképen helytelen akkor, mikor valamely kérdés felett birálatot mondunk. Nem mi vagyunk az oka, a mi részünkről és a kormány részéről is megvolt az akarat, hogy végrehajtassák, azonban jött a másik forradalom, a bolsevizmus .. . Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Már előzőleg megakadályozták ! Már a bolsevizmus előtt meg lett akadályozva ! Propper Sándor : A minister ur nagyon jól tudja, hogy a törvény végrehajtása megkezdődött, még pedig Károlyi Mihály birtokán ... Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Dehogy kezdődött ! Propper Sándor : ... és még egy csomó más helyen. Méltóztassék csak elolvasni az erre vonat^ kozó közleményeket. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Ott voltam személyesen ! Csak tudom, mi történt ! Engem nem lehet erről kioktatni ! Propper Sándor : Ne méltóztassék rossz néven venni, ha egy rendszer négy és fél hónap alatt, illetve mivel a törvény csak februárban került végrehajtás alá, egy vagy másfél hónap alatt nem tudja végrehajtani azt, amit a minister ur most már négy esztendő óta nem tud megcsinálni és végrehajtani ... Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem is erről van szó! Propper Sándor : ... jelentékenyen kedvezőbb viszonyok mellett és körülmények közöti. Azután jött a bolsevizmus. Oly sokat beszéltek itt már erről a kérdésről,... Szabó István (nagyatádi földmivelésügyi minister: Arról nem beszélünk! Propper Sándor: ... de azért kell róla beszélni, mert önök mindezt a mi csizmánkba akarják varrni! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Hol van a csizmájuk? (Derültség jobbfelöl.) Propper Sándor: A csizma talán a falu privilégiuma? Amikor ilyen kurzus van és az ember térdig jár a sálban, bizony Pesten is elkel a csizma ! Azért kell róla beszélni, mert amikor a minister ur arról beszél, hogy »amikor mi uralmon voltunk«, valószínűleg a bolsevizmust gondolja. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: A pártot értem igenis, de nem vonatkoztatom az egyénekre. Nem is vonatkoztatom a mostani pártra, hanem az akkorira. Propper Sándor: Én pedig azt mondom önnek, amit már volt szerencsém itt néhányszor kijelenteni,... Farkas István: Én tudom mire gondol, de nem ismeri a belső viszonyokat Propper Sándor:... hogy nem a párt, mert a párt megszűnt, mint ahogy minden más megszűnt, mert nem tudott egyebet tenni, mert jött valami, ami nálánál erősebb volt és ami mindenkinél erősebb volt. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Azt elismerem, hogy nem tudott egyebet tenni. Szabó István (sokorópátkai) : Fuzionált a párt ! Propper Sándor: T. sokorópátkai Szabó István képviselő ur, ha én itt egyszer elkezdeném felolvasni azoknak névsorát, akik nem munkások, nem szocialisták és fuzionáltak a kommunistákkal, akkor január 1-től december 81-ig állandóan olvashatnék és a tizedrészével sem végeznék. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Annyi ember nincs is Magyarországon. (Derültség.) Propper Sándor: Tetszik tudni, lassan olvasNAPLÓ xvin. n december hó 15-én, szombaton. 109 nék. Lassan kell az ilyesmit olvasni és nyomatékosan, hangsúlyozva, hadd tudja meg mindenki pontosan. Ezért tehát felelősséget nem vállalunk. Méltóztassanak nekem elhinni, hogy az első forradalom nem 1918 október 31-én volt, hanem az első forradalom 1914 július 28-án tört ki. Ekkor jött egy láthatatlan hatalom, egy láthatatlan kéz, amely belemarkolt a gazdasági és társadalmi életbe és egyetlen merész rántással szétdobált és összekevert mindent. Ez volt az első forradalom Az első bolsevista dekrétum pedig nem 1919 március 21én jött létre. Az első bolsevista dekrétum az 1919: LXIII. te. volt, amely megszüntette a magántulajdont, amely az államnak teljes hatalmat adott emberek élete, vagyona, soi>a felett és az állam ezzel a hatalommal derekasan élt is. Azt fogják erre mondani, hogy hisz ez a háború volt. Ez igaz. Kényszerhelyzetben igy szoktak máshol is cselekedni. De ne méltóztassék elfelejteni, hogy a motívumok itt nem jöhetnek számitásba, csak maga a tény, maga a példaadás, az, hogy az embereket négy és fel esztendőn keresztül arra tanították, hogy egymást gyilkolják. Az emberek ezt megszokták és nem keresték, nem kutatták, miért és hogyan; négy és fél esztendő alatt megszokták, hogy a magántulajdon nem szent, mert maga az állam nyúlt hozzá. Önnek is kifogása volt a rekvirál ások ellen, ami szintén a magántulajdon szentségének megbolygatása volt és mindenki kifogást emelt, mert a ni unkaerő, az élet is magántulajdon, a városi munkásnak munkaereje, amit a mai modern gazdasági rendben árucikknek minősítenek és akként kezelnek, az is magántulajdon. De nem tisztelte senki ezt a szentséget, hanem odarendelte a munkást abba a gyárba, ahol munkaerőre épen szükség volt és ugy fizették, ahogy azt fent megállapi tották. Amikor tehát a magántulajdon szentségét méltóztatik védelmezni, amikor a magántulajdon szentségét mirajtunk méltóztatik keresni, méltóztassék^ arra gondolni, hogy ennek priusza, ennek előzménj-e volt, olyan előzménye, amelynek utókövetkezményei elm aradhatatlanok voltak. Mert ami később jött utána, a forradalmak sorozata és változata, az már csak következmény volt, következménye az első forradalomnak és az első bolsevista dekrétumnak, mely a magántulajdon szentségét itt Magyarországon felborította. Gaal Gaston képviselő ur azt mondotta, hogy mi a máséból akarunk adni. Nem tudom, észrevette-e képviselő ur, hogy ez demagógia és megérezte-e a nemzetgyűlés, hogy ez veszedelmes demagógia. Akinek nincs, az nem adhat. Ha arról van szó, hogy adni, vagy venni kell valahonnan, ugy természetes, hogy onnan vesznek és adnak, ahol van. Nem lehet a kérdést ugy kezelni, és nem lehet a szegénységet azzal megcsúfolni, hogy azt mondják: könnyű neked, mert nincs semmid. Mit ajánljon fel a városi ipari munkás, vagy a falusi népesség a földbirtokreform javárai! Délelőtt egy közbeszólás alakjában megmondottam, hogy ezeknek nincs egyebük, mint az, hogy várományosaik egy sírhelynek valamelyik temetőben. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Minden emberre az vár. Propper Sándor : Ugy van ! Annál inkább lehet és kell jó földreformot csinálni, mert úgyis itthagy mindenki mindent. Ha arról volna szó, én a magam sírhelyét is felajánlanám, — mert nekem az nem kell. nekem elég lesz majd egy kicsi-kis vödröcske, — ha ezzel segítve van a bajon. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Mégis csak kell, mert nem szabad a föld felett hagyni. 16