Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-209

110 A nemzetgyűlés 209. ülése 1923. Propper Sándor: Nem szabadj ilyen demagógiával dolgozni itt a nemzetgyűlés előtt és ezzel azokat, akiknek semmijük nincs, megcsúfolni. És nem lehet ebből érvet faragni egy szükségszerű, kialakult, kiérett és elkerülhetetlen reform eígánesolására. Gaal Gaston képviselő ur ad absurdum vitte a dolgot, ezt be is vallotta. Megmondotta, mi történnék akkor, ha a rendelkezésre álló magyar földet az összes lakosság között felosztanák, és kihozott az ő számítása szerint — a számitás helyességében nem kételkedem — fejenként két holdat, s azt mondotta : mi történnék akkor, ha ezt igy végrehajtanák. Ez is demagógia, s én ezt már igen sokszor halottam. Vanezák János: Hogyne már ügyesebben is elmondták ! Propper Sándor: Valamikor 20 évvel ezelőtt egy pesti bácsi mondta ezt nekem, aki egy olyan ipartestületi vezető emberke volt és akinek tudománya csak idáig terjedt. Egyszer egy bértárgyalás alkalmával, — ahol nem volt szocializmusról szó, de ő mégis szóbahozta, mert nyomta a máját, — azt mondotta nekem : »Önök szocialisták osztozkodni akarnak, önök el akarják venni, ha itt osztozkodnánk ebben a kis körben, az én órámat, az én láncomat, az én forintjaimat, s amikor megosztoznánk, eltelnék egy hét és megint előállana az egyenlőtlenség, mert önök meginnák a.:t a néhány forintot és sem nekemsem önöknek nem volna ! Tehát nem jó a szocializmus !« Akkor én ennek a bácsinak azt feleltem; »T. uram! Itt és itt van egy könyvkereskedés, ott könyveket árulnak; ajánlok önnek egy füzetet, menjen el, vegye meg és olvassa el; ha elolvasta, akkor szivesén fogok vitatkozni önnel a szocializmus felett, de azzal, aki a kérdést csak igy biráija, aki csak ennyit lát belőle, aki a jelenkor uralkodó eszméjéről csak ennyit tud, azzal nem vitatkozhatom !« Azért szórtain én közbe Gaal Gaston képviselő urnák beszédébe, mikor ő ezt fejtegette, hogy: nem ártana valamit olvasni! Nem akartam őt ezzel megbántani, bocsánatot is kérek tőle; csak arra az egy esetre értettem. Tudom, hogy ő olvasott sokat és ért sok kéidéshez, de ebben a kérdésben és még sok más hasonló kérdésben igen-igen tájékozatlan, ugy hogy itt csakugyan ráférne, hogy e tekintetben valami tájékozódást szerezzen, mert azzal a tudással nem lehet felállani és ebben a kérdésben bírálatot mondani. Nem akarunk mi osztozkodni? Felolvastam, ugyebár itt ezt a program mot. A törvény lényegében majdnem ugyanazt tartalmazza, csak valamivel megszorítja. De nincs benne osztozkodás; jól megalapozott, jól megfontolt, jól meggondolt programúi. És jellemző, hogy alulról voltak igen sokan, akik igen hangosan követelték, hogy ennél messzebbre kell menni, nem szocialisták, hanem azok, akik abban a pillanatban szervezkedtek és váltak szocialistákká, mint ők mondották. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Önök valószínűleg tudják, — felesleges elmondani, — hogy e tekintetben milyen vitánk volt, és hogy a szociáldemokrata pártnak mennyi érvébe és milyen erőfeszítésébe került, hogy el tudta háritani az ingyen megváltást, a földnek erővel való elvételét és rá tudta oktrojálni erre az értekezletre, hogy a földet pénzért váltsák meg. Nem akartunk tehát osztozkodni. És ehhez a programúihoz, mint tudjuk, a nagybirtokosság annak idején hozzájárult, nem fogcsikorgatva, hanem örömmel. Ha jól tudom, Rupert képviselőtársam olvasott fel ebben a kérdésben egy csomó felszólalást. Előttem is van kijegyezve néhány, de nem akarom velük untatni a nemzetgyűlést. A klérus maga is hozzájárult és azt mondta, évi december hó 15-én, szombaton. hogy csak 100 holdat hagyjanak meg neki, hogy ott a házi szükségleteiket kitermelhessék. 200 holdat hagytak meg. Tehát nem osztozkodtak és nem akartak osztozkodni, sőt odáig sem mentek el, ameddig abban az atmoszférában el kellett menni, hanem szembehelyezkedtek, szembeszegeződtek és megakadályozták a bolsevista földosztást. Most nekünk tesznek szemrehányást a bolsevizmusért és tanácsokat adnak a nagybirtokosok egy esetleges felfordulás bekövetkezte esetén, azt mondják: »Miért nem osztották fel a földet!« És felhozzák példaképen Oroszországot, hogy ott azért maradt meg a bolsevizmus, mert szétosztották a földet. Nagyon helyes, igv volt. Már a Kerenszki-forradalom idejében Csernow felosztotta a földet : körülbelül 8 millió kisparasztnak adott földet ; ez a 8 millió kisparaszt a maga kis birtokával a szovjet legerősebb támasza, mert nagyon jól tudja valamennyi, hogy ha visszajön a régi uralom akár cárral, akár cár nélkül, ő a földbirtokát elvesziti. Ezek védelmezik most a szovjetet. És önök nagybirtokosok tulaj donképen megköszönhetik a bolsevistáknak, hogy nem osztották szét a földet, mert ha a Csernow módszerét itt is követték volna, akkor ebben a teremben még talán ma is nem nemzetgyűlés, hanem szovjetüléseznék mert akkor még állana a szovjet, mert akkor az a kisparasztság, amely ellene szegült a boisevizmusnak, — nem azért, mert nem szerette és nem kedvelte, hanem azért, mert nem kapott földet, azért, mert nem váltotta be a bolsevizmus a hozzáfűzött reményeket, — az a kisparasztság, amely szabotálta a bolsevizmust, akkor kapával, kaszával megvédte volna. Huszár Elemér : Sohasem védte volna ! Görgey István: Oroszországban ellene vannak! Propper Sándor : Nincsenek ellene. Ha azt mondják, hogy Oroszországban ellene vannak, ugy ez vagy költött hir, vagy nem ismerik fel az ottani nép érdekeit. Görgey István: De ellene vannak! Propper Sándor: Olvastam erre vonatkozó Írásokat, ha parancsolja, rendelkezésére bocsátom. Görgey István: Ott voltam személyesen! Propper Sándor : Olvastam Kansom angol újságírónak, aki ott élt félesztendeig, erre vonatkozó tanulmányait. Különben is ez az állitás könnyen feltehető, mert az a kisparasztság földet kapott és tudja, hogy ha visszajön a régi uralom, azt vissza kell adnia. Veszedelmesnek tartom tehát az ilyen tanácsadást és ugy vélem, nem lehet a kérdéseket ad abszurdum vinni. Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi minister : Elrekvirálják ott is a termését ! Rupert Rezső: Most már nem, azon már túl vannak ! A szovjetpénz ma már a legértékesebb valutája Európának! Tanultak sokat, demokratizálódtak sokat, megszüntették a bolondságokat! (Elnök csenget.) Huszár Elemér: Ne tessék védeni! Rupert Rezső: Nem védem, csak megállapitom ! Propper Sándor: Én sem védem, csak megállapítok tényeket és látok helytelenségeket. Egészen nyugodtak lehetnek, hogy ha mégegyszer valahol rákerül a sor, — hiszen tudjuk, egyáltalán nincsen lezárva az akta, nyakra-főre történnek ujabb dolgok, — nagyon valószínű, hogy a tanulságok alapján majd a Csernow-féle módszert fogják alkalmazni és nem azt a módszert, amelyet itt Hamburger alkalmazott, aki — én és a földmivelésügyi minister ur tudjuk — ezt Kaposvárott kezdte meg 1918 novemberben. Kaposváron épen ketten voltunk együtt — én és a minister ur — egy gyűlésen . . . Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Más gyűlésen voltam!