Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-209

m A nemzetgyűlés 209. ülése 1923. évi december hó 15-én, szombaton. hozzám forduljon, mert annyi munkája és dolga van az embernek, hogy teljesen elegendő, ha a maga dolgát elvégzi. Azonban arra kell kérném igen t. képviselőtársaimat, hogy ők is igyekezzenek ottan elterülő földbirtokokon végrehajtatni ezt a törvényt. Ha ők is veszik mguknak azt a fáradságot, hogy hat hétre, az igénylés idejére lemenjenek, s azután állandóan végig vigyék az aktát a Curiáig és az Országos Földbirtokrendező Bíróságig, ettől a szegedi kir. törvényszékig vagy a makói kir. járásbíróságig, — nem vindikálom magamnak ezt a messiási szerepet, ~ de megjósolom, hogy ott is ugyanaz az eredmény fog bekövetkezni, mint az én kerületemben. Én ugy látom, hogy Szabolcs megyében és Hajdú m egyében, ahonnan panaszokkal jöttek elő, nem az a baj, hogy ez a földbirtokreform Rubinek Gyulának egy kompromisszumos terve alapján jött létre, nem az a baj, hogy azok a beszédek, amelyeket Rupert t. képviselőtársam felolvasott itt, amelyekben Rubinek Gyula annak idején, az első forradalom után, amikor ankétet tartottak a földmivelésügyi ministeriumhan, arra az álláspontra helyezkedett, hogy 1000 holdban jelölte meg ama nagybirtokokat, amelyeknél többet nem kivan az állam érdekében megtartani. Én arra az álláspontra helyezkedem, amire nagyatádi Szabó István minister ur is és az ország közvéleményének nagy része helyezkedett az ellenforradalom győzelme után, hogy ezt a kompromisszumos tervet fogadták el és kerettörvényt alkottak. De ha kerettörvényt alkottak, akkor legalább igyekeznének a keretet tartalommal megtölteni és a nincsteleneket földhöz juttatni. Azt látom azonban, hogy azért nincs szükség a novellára, — s épen közöttük voltam azoknak a képviselőknek, akik sürgették és a memorandumot a ministerelnök úrhoz eljuttatták, mert közben az országban és főleg itt a nemzetgyűlésen olyan atmoszféra alakult ki, amely már nem kedvező a földbirtokreform végrehajtására. Ennek okát nem kizárólag a minister ur személyében látom, mert meg vagyok győződve róla, hogy a minister ur feltétleu jóakarattal és jóindulattal viseltetik a magyar nép iránt. Ennek politikai okai vannak. Az ő intakt és tiszta egyéniségét olyan politikai helyzetbe dobták bele, hogy akkor talán kényszerűségből, vagy az események hatása alatt belement abba, hogy mielőtt a nemzetgyűlés az általános titkos választójogról szóló törvényt elfogadta ós törvényerőre emelte volna, a hatalom átment azok kezébe, akik ezt az általános titkos választóiogról szóló törvényt elejtették. Hogy itt novellára van szükség, annak okát abban látom, hogy a mai nemzetgyűlés többsége határozottan még ezt a novellát is soknak, sőt feleslegesnek tartja, s az olyan képviselőknek a száma, amilyen Hoyos Miksa gróf, igen kevés, akik a túlsó oldalon is szükségesnek tartják ennek a novellának tető alá hozását. Ha a második nemzetgyűlés az általános titkos és községenkinti választójog alapján ült volna össze, akkor a politikai helyzet olyan volna, hogy az a törvény, amely kompromisszumnak volt eredménye, feltétlenül megnyugtató eredményt jelentene a magyar népre nézve. Akkor azt a törvényt végrehajtanák és akkor se a közigazgatás, se a biróság részéről, se pedig az illetékes osztályok, nagybirtokosok és középbirtokosok osztálya részéről nem állitanának olyan akadályokat a törvény végrehajtása elébe, mint amilyeneket ma is állitanak. Erdélyi Aladár: Magad mondod, hogy a kerületedben végre van hajtva? Ez mutatja, hogy végre lehet hajtani! Kiss Menyhért: Annak ellenére, hogy »ez a novella megvan, mégis bizalmatlansággal tekintek a novella felé, mert látom, hogy egy novellának vagy egy törvénynek végrehajtása nem attól függ, hogy az papíron megvan-e vagy nincsen, nagyon ezépen megfogalmazták és kihirdették, hanem tisztán és kizárólag attól az erkölcsi közfelfogástól függ, amely a törvényre vonatkozóan az országban fennál. Minthogy pedig legnagyobb sajnálatomra ezt a felfogást nem látom ma az országban s minthogy ezen felfogás megváltozása a magyar munkás- és dolgozóosztály, de a középosztály és a lerongyolódott intelligencia érdekében is ugy látom, hogy attól függ, hogy az ország és a nemzetgyűlés demokratizáltassék, mert addig a földbirtok sem fog demokratizáltatni, amig e nemzetgyűlés nem demokratizáltatik: én a mostani kormányzati rendszer iránt bizalommal nem viseltetven, a novellát nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Szakáts József! Szakáts József: T. Nemzetgyűlés ! Előrebocsá" tom,^ hpgy e törvényjavaslat birálatába már belebocsátkoztam a többségi pártok előtti tárgyalások alkalmával, majd pedig későbben az együttes bizottságok előtti vitában. Hogy most mégis hozzászólok ehhez a kérdéshez itt, a plénum előtt, azért teszem, hogy leszögezzek bizonyos egyéni álláspontokat, amelyek bár a törvényjavaslattal szöges ellentétben nincsenek, de azért mégis bizonyos felfogásbeli különbséget vetnek felszinre, anélkül azonban, hogy a dolgok legmélyebb lényegét érintenék. Rövid

t felszólalásomban a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslathoz hozzá fogok szólni nemzetgazdasági, társadalmi, etikai és végül általános jogi szempontból. Ami a nemzetgazdasági szempontot illeti, már most kifejezést adok abbeli véleményemnek, hogy a törvényjavaslat és az alaptörvény céljával teljesen egyetértek, mert valóban nagy az aránytalanság Magyarországon a birtokeloszlás terén, valóban vannak olyan vidékek, ahol sem a kisbirtokok, sem a törpebirtokok nem tudnak kifejlődni a kötött vagy szabadkézen levő nagybirtokok miatt, és vannak olyan vidékek, ahol még házhelyeket sem szerezhetnek, mert nincs a kötött birtokok miatt szabadforgalmu birtok. A magyar föld igazságos elosztódása pedig mar évtizedek, mondhatni évszázadok kormányzati kötelessége volt, és nem kell merészség annak megállapításához, hogy ha a régebbi korszakban, amikor a feudális viszonyok megengedték volna, mondjuk, a neoaquistiea commisio eljárása során uratlanul talált birtokok, vagy a jogtalanul elkobzott Rákóczi és Bercsényi-féle óriási uradalmak a magyar nép megerősitésére, nem pedig a magyar nemzet érdekei ellen dolgozó emberek felsegitésére és megjutalmazására használtátok volna fel, akkor ma nem kellene csonka Magyarországról beszélnünk, akkor az elszakittatott vidékeken lévő testvéreink legelemibb emberi jogainak kivivásáért nem kellene a kormányzatnak külföldön tárgyalásokat folytatnia és a gazdasági züllöttségből és elszigeteltségből való kiemelkedés végett nem kellene nekünk külföldi kölcsön után szaladgálnunk. (Ugy van ! jobhfelől.) Sajnos, a földbirtokpolitika terén súlyos mulasztások történtek. A háború előtti boldog Magyarországon ezt a földreformot minden siílyosabb megrázkódtatás nélkül keresztül lehetett volna vinni ; ez az időpont azonban elmulasztatott. 1918 őszén pedig már minden késő volt, az egész üres jelszóvá zsugorodott össze, amikor annak a jelszónak már annyi hatása sem volt, hogy a forradalom felizgatott hangulatának leesillapitására alkalmas lehetett volna. Elvesztett háború, forradalom, kommunista szovjeturalom, oláh megszállás és