Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-209

 nemzetgyűlés 209. ülése 1923. > országrablás, Trianonban életképtelenné csonkított, területének kétharmad részéről megfosztott nemzet : ilyen körülmények között, ilyen tényezők mellett lehet-e helyes, minden igényt kielégitő földreformról beszélünk, ilyen földreformot megcsinálunk 1 Az idők mulasztásának pótiására épen a mostani viszonyok, állapotok és idők a legalkalmatlanabbak, és épen az ország megcsonkulásának idejében kellett jönnie ugy az alaptörvénynek, mint a novellának. Én elismerem, hogy a törvénynek jönnie kellett, és megint egy nagy magyar tragédia az, hogy épen ezen a mostoha viszonyok között kellett a földosztásról, helyesebben mondva, nem a földosztásról, — mert a, magántulajdon sérthetetlenségének elve alapján állva, földosztásról nem beszélhetünk, csak földreformról — hanem a földreformról törvényt alkotni, mely törvény épen ezek miatt a viszonyok miatt nem lehetett jó. Nem jó tehát a törvény annak sem, aki a földet adja, de annak sem, aki a földet kapja. Gaal Gaston : Hát akkor kinek jó 1 Szakáts József: Tudatában vagyok én annak, hogy a kormányzatnak, különösen pedig a földmivelésügyi minister urnák végtelen nagy nehézségekkel kellett megküzdenie, ugy az alaptörvény, mint most a novella megalkotásánál és végrej hajtásánál. Épen ezen súlyos körülményekre való tekintettel erkölcsi kötelességemnek érzem, hogy a kormányzat háta mögé álljak, a kormányzatot ebben a gigászi munkájában segitsem és a törvényjavaslat törvényerőre emelkedését előmozdítsam. Hiszen ma már nincs egyéb lehetőség, mint a rossz és a kevésbé rossz közti választás. Visszatérve arra a nemzetgazdasági szempontra, melyből a törvényjavaslatot birálni akarom, különösen felhivom az illetékes körök, de leginkább a földmivelésügyi minister ur és az Országos Földbirtokrendező Biróság figyelmét alla £1 legfőbb államérdekre, amely a többtermeléshez fűződik. Par excellence agrikultur állam vagyunk; iparunk bár fejlődésképes, a szomszédos osztrák, német és cseh iparral szemben nagyon inferiorius. Hogy ezt az ipart csak némileg is megerősítsük, magas védvámokra van szükségünk, ami ismét drágaságot idéz elő. Látjuk ezt különben az iparcikkek hihetetlenül magas áraiban. Ma ott tartunk, hogy a mezőgazdaság ma már nem konjunktúra, a mezőgazdaság konjunktúrája megszűnt, ma már a mezőgazdának épen az iparcikkek rettentő, hihetetlenül magas árai miatt súlyos gondjai vannak. (Ugy van! jobb felől.) Minden államnak legfontosabb érdeke külkereskedelmi mérlegének egyensúlyban tartása. Amely ország állandóan passziv mérleggel zár, az, ha csak máshonnan jövő bevételi forrásai, mint pl. külföldön elhelyezett tőkék kamatjai, vagy külföldi vállalatok hasznai nincsenek, apránként mihamarabb elszegényedik és elvérzik. Láttuk ezt koronánk végelgyengülésében is, mert hiába, a korona leromlásának legfőbb tényezője a külkereskedelmi mérlegben mutatkozó óriási passzivitás volt. Gyenge iparunkkal ezt a mostoha mérleget jobbá tenni, meggyógyítani nem tudjuk, de igenis megtudjuk azt javitani a mezőgazdaság terményeinek minél nagyobb tömegű kivitelével. .. Erdélyi Aladár: Szabadforgalom! Szakáts József: .. . megtudjuk javitani ásókat hangoztatott többtermelés elveinek megvalósításával. Ezt a többtermelést pedig, egyéb feltételektől eltekintve, elsősorban a gazdasági ismereteknek minél szélesebb körű terjesztésével, másodsorban a többtermelésre berendezett, annak minden fizikai attribútumával felruházott gazdaságoknak a földreform során való vedel mezesével, évi december hó 15-én, szombaton, 99 harmadsorban pedig a magyar termőföld indusztriálizálódásával tudjuk megcsinálni. A gazdasági ismereteknek a terén a háború óta igen sokat haladtunk, a kormányzatnak azonban ezen a téren még sok tennivalója van, hogy a művelt nyugat államainak a gazdasági szintjére kerüljünk. Hogy a kormánynak ezen a téren sokat kell tennie, ennek legfőbb indoka az, hogy miben sem vagyunk gazdagabbak, mint a TiszaDuna köze és a Dunántúl termőföldjeinek termőerejében. Az országnak minden figyelmét és gondját erre a problémára kell fordítania, hogy minél több eredményt tudjunk kivenni, kisajtolni a termőföldből a gazdasági iskolázottság, műveltség alapján. Mert ha a föld bőven terem, akkor bőség, felesleg lesz ebben az országban, ami megelégedettséget, nyugalmat és társadalmi békét jelent, akkor lesz kivitel gabonában, jószágokban, a világ legjobb minőségű lisztjében, az itthon feldolgozott állatok húsában, kész bőrárukban, a gyapjúnak itthon feldolgozott cikkeiben és mezőgazdasági iparnak ezerféle más cikkeiben. A nagy magyar Alföldet, annak arra alkalmas minden területét vizicsatornakkal kell behálózni, jól kövezetett utaknak kell keresztülkasul szeldesnie, olcsón és pontosan járó vonatoknak kell befutniok, akkor a magyar föld majd bőségesen fogia ontani áldását, lesz munkaalkalom bőségesen, egymásmellett sürün fognak füstölögni a mezőgazdasági és gyáripari kémények, és akkor a magyar nép vagyonban gyarapodni, erőben gazdagodni fog, ami egy faj fejlődésének, nagyságának és hatalmának nélkülözhetetlen alapfeltétele. Ez a legközelebbi jövő Magyarországának a tükre. Rajtunk áll egyedül, ha ez a tükör elhomályosul, és a boldog, megelégedettség helyett ismét a züllött szegénységet tárja felénk, és hogy olyanok legyünk, mint egy részeges züllött családfő alatt a család, amely szétzülik és elszegényedik. A kormányzat minden tényezőjének, különösen a földmivelésügyi minister, pénzügy minister és kereskedelmi minister uraknak kell egy teljesen átgondolt, helyesen konstruált és kidolgozott gazdasági programmjuknak lenni, mert éneikül a gazdasági megújhodást, a fejlődését elképzelni nem lehet. A többtermelésnek, — mint emlitém. — egyebek közt még egy másik tényezője a szakszerűen berendezett, a többtermelésre felkészült közép vagy nagyobb gazdaságoknak a földtörvény végrehajtása során való megkimélése. Ez azt jelenti, hogy ne menjünk a törvény végrehajtásánál szertelenségekbe. Elismerem, hogy az igényjogosultak körének felállítása helyes. Elismerem, hogy a kielégitési sorrend, hogy mely birtokból mily mértékben, mennyi vétessék igénybe, az szintén helyes. Nem is akarok én itt a törvényes igények és sorrend kielégítése, illetőleg meggátlása szempontjából szót emelni, mert mint emlitém, magam is a földreformtörvény álláspontján vagyok, azonban, miután gyakorlatilag is alaposan ismerem ezt a kérdést, és igy gyakorlatilag is hozzá tudok szólni, rámutatok arra, hogy ott, ahol ilyen területek kisebb tagokban osztatnak fel, a termelés rendszerint visszaesik. Ez természetes is, hisz annak a kisembernek, annak az igazán nincstelennek, akinek a törvény a végrehajtás során kéthárom, hold földet juttat, nincsen vagyoni ereje és igája ennek a földnek megszántásához, bevetés alá való előkészítéséhez és bevezetéséhez. Ezek a kisemberek tehát a legnagyobb nehézségekkel küzdenek és leginkább ugy oldják meg a kérdést, hogy felesbe adják ki a nekik juttatott földet, ami ugyan nem ^ célja a földreformtörvénynek, mert feles gazdaságok létesitése nem közérdek. Én már előre látom, hogy ott, ahol ilyen *