Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-209

96 A nemzetgyűlés 209. ülése 1923. ét vári egyetemi tanár korában irt, olvassa fel azokat a részleteket, amelyek a többtermelésre vonatkoznak. Abban a könyvében azon a helyen megáll api t.'a Kenéz Béla, hogy igaz ugyan, hogy szemes terményekből többet termel a nagybirtok, ellenben állatállománya sokkal több a felaprózott birtokon élő kisbirtokosnak, az u. n. veternényekre sokkal nagyobb gondja van a kisebb birtokosnak és a városok lakosságának élelmezését is inkább biztosítják ezek a kisbirtokosok, mint a nagybirtok, mert a nagybirtok inkább ráveti magát a búzatermesztésre . . . Szomjas Gusztáv: És az ipari növények termesztésére! Kiss Menyhért: ... és a kukorica, répa, stb. termesztésére, ezeket a termeivényeit pedig természetesen külföldre szállítja ki, (Mozgás a jobboldalon.) ellenben a városok lakosságának ellátását nagyobb mértékben segítik elő a kisbirtokosok. Buday László statisztikai könyvében épugy, mint a szolnoki képviselő ur statisztikai könyvében ugyanez van megállapítva és a statisztikai adatok ott is fel vannak sorolva. Mi tehát szélmalomharcot harcolnánk akkor, ha állandóan ezzel jönnénk elő. A többtermelés elvének ellenkező irányú hangoztatása tehát nem felel meg a valóságnak és kár is, ha egyes képviselő urak állandóan ezen lovagolnak. Az Amerikai Magyar Népszavának kiadásában megjelent egy tanulmány ilyen címen: »Magyarország részvénytársaság« dr. Acél S. Ervin tollából. Azért tartom szükségesnek erre hivatkozni, mert ő is a liberális lapoknak azt a felfogását támogatja, hogy minden áron meg akarják tartani a nagybirtokokat nagybirtokkezelésben és egy nagyon kellemetlen és nagyon igazságtalan megállapítást tesz a magyar népre nézve, amennyiben azt mondja (olvassa): »A magyar bivaly

7 visszafekhetik most már nyugodtan aludni az ecsedi lápba.« A magyar népet értelmiség szempontjából a szerző nem tartja annyira intelligensnek, hogy ő az általános titkos, választójog fegyverével a maga jogait ki tudja vivni és szükségesnek tartja, hogy egy idegenből idejött intelligencia vigye az ország sorsának intézését. Végtelenül sajnálatos dolog az, hogy magyar nyelven, — ha nem is Magyarországon, de Magyarországon kivüi, Amerikában— megjelenhetik egy ilyen dolgozat. A magyar nép nem bivaly és nem fekhetik bele az ecseüi lápba. A magyar nép, amint megállapították már a világháború során a háború legkiválóbb tábornokai, a katonai szolgálat tekintetében is legelső, legmegbízhatóbb volt. Utalok Maekensen könyvére. Es hogy a magyar nép megbízhatósága milyen, azt ezer esztendőn keresztül megmutatta azzal: hogy idegen áramlatok között ezer esztendőn keresztül meg tudta védelmezni a maga fajiságát, a ninga történelmi jogait, Hogy a választójog körül nézeteltérések támadtak, hogy a választójog nem jutott a magy

7

ar nép birtokába, annak más okai vannak, amelyekre későbben fogok kitérni. Szólanom kell még a háborús vagyonokról és a közalapítványa birtokokról is. A törvényben magában kimondottan benne van, hogy a háborús vagyon az utolsó morzsáig felhasználható és földbirtokpolikai célokra kisajátítható. Ezzel szemben a magam kerületében is azt tapasztaltam, hogy pl. Ferencszállás községben egy egészen háborús szerzeményű birtokot, 500 holdat, amelyet a háború alatt egy olyan lókereskeclő vásárolt, aki a hadsereget lóval látta el és óriási nyereségre tett szert, mentesítettek, dacára annak, hogy más vármegyében és városban, Szeged városában is van földbirtoka ós házbirtoka, a földbirtoktörvény n december hó 15-én, szombaton. végrehajtása során is azt követelték, hogy ez egészen saiátiitassék ki és igénylő is volt elég. Ugyanezt hallom a többi képviselőtársaimtól is. Nagyon sok háborús birtokot kiméinek. És akkor, amikor a háborús birtokokat kímélik, s a törvénynek eredeti rendelkezését nem hajtják végre, azt tapasztaljuk, hogy igénybe veszik azokat a birtokokat, amelyeket közaiapitványi birtokoknak nevezünk és amelyek közcélokat, magyar kulturális célokat szolgálnak. Ugyancsak igfnybe veszik a piarista rendnek, Szent Benedekrendnek és más tanitórendnek, a cisztercitáknak és premontreieknek birtokát, akiknek birtokai pedig magyar kuli urális feladatokat szolgálnak. Nem tartom igazságosnak és helyesnek, hogy ezeknek az egyházi rendeknek birtokát igénybeveszik. Azon az állásponton vagyok, — amelyet előttem már egypár képviselőtársam is elfoglalt, -- t. i., hogy ha nagy a földszükség ezeknek a birtokoknak koriban, akkor ezeket is igénybe kell venni, de cserebirtokokat kell adni ugy a közaiapitványi birtokok helyett, mint a tanitó szerzetes-rendek birtokai helyett, mert feltétlenül szükséges, hogy a tanítás megmaradjon azoknak a rendeknek kezében, amelynek Magyarországon neveltek, tanítottak s amelyekről a háború alatt és a forradalmak során tapasztaltuk, hogy épen az ő iskolájukból kikerült ifjúság az, amely valláserkölcsi alapon áll s amely a legkeményebben állott meg a magyar nemzeti gondolat mellett. Láng János : Különben az államot terhelnők meg ! Kiss Menyhért : Igen helyesen szólt közbe Láng János t. képviselőtársam, _ hogy állami feladat volna az oktatás ellátása. Én azonban a mai körülményiek között, szemben a szociáldemokrata pártnak hivatalos álláspontjával, azon a felfogáson vagyok, hogy ma nem lehet állami feladattá tenni az iskolai és kulturális kötelezettséget, még pedig azért, mert látjuk, hogy azok, akik legjobban hirdetik ezt a felfogást, a vallást el akarják szakítani a tanítástól a Károlyi-forradalom alatt, amikor a vallás- és közoktatásügyi ministeriumot szétválasztottak és csináltak külön vallásügyi és külön közoktatásügyi ministeriumot. És épen akkor, amikor az akkori kultuszmiiiisteri államtitkárok előadásokat tartottak a páholyokban és páholyokon kivül, a tanítók liberális szervezetében arról, hogy állami feladatnak kell tekinteni az iskolák fentartását, láttuk azt a rettenetes erkölcsi debacle-t, összeomlást, amely ennek következtében beállott az országban. (Zaj.) Ha még fenn is tudná tartani a magyar állam ezeket az iskolákat, — mint ahogy tudom, hogy fenn tudná tartani — valláserkölcsi és hazafias szempontból feltétlenül szükségesnek tartom, ugy a római katholikus, mint a református egyházi iskoláknak fentartását, mert olyan erkölcsi erőforrást jelentenek és olyan erkölcsi presztizst adnak a fiatalságnak, amely nemzeti és valláserkölcsi szempontból megfizethetetlen es megbecsülhetetlen. Felkérem tehát az igen t. földmivelésügyi minister urat. hogy feltétlenül gondoskodjék erről, s amennyiben nem tenné meg. akkor majd a részletes vitánál javaslattal is fogok szolgálni arra vonatkozólag, hogy a közaiapitványi és szerzetes tanitórendi birtokokat méltóztassék megkímélni és ott, ahol már igénybevették, vagy ahol a jövőben feltétlenül igénybe kell venni, gondoskodás történjék a cserebirtokok adásáról. (Helyeslés a középen.) A közaiapitványi birtokok ma csonka Magyarországon igen csekély terjedelműek; körülbelül 100.000 holdra rúgnak. Jól tudjak, hogy a budapesti egyetemnek fentartási költsége nagyrészt