Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-191

86 A nemzetgyűlés 191. ülése 1923. évi november hó 21-én, szerdán. vassal hallotta. Bennünket is teljesen kielégített a kormány ezirányu elhatározása és kiadott rendelkezése. Nem is tagadtuk ezt a meggyőződésünket, hiszen a nemzetgyűlés elé hoztuk és a kormánnyal szemben, mint ellenzéki képviselő, azt hiszem, két alkalommal is teljes elismerésemet fejeztem ki azért, hogy végre valahára jelentőségteljes és eredményes lépést tett a közalkalmazottak érdekében, Azt láttuk, hogy a júliusi illetményhez mérten augusztusban a kormány a ministertanáesnak errevonatkozóan elfoglalt álláspontját teljes mértékben honorálta, augusztusban tényleg a maga egészében végrehajtotta ezt a határozatot, úgyhogy a drágaság emelkedésével arányosan utalta ki a közszolgálati alkalmazottak augusztus havi illetményeit, a legfelső és legalsó kategóriában úgyszólván kivétel nélkülDe szeptemberben, októberben, sőt most már november hónapban is bizony a kormány igen szűkmarkúan járt el ebben a kérdésben és most már nem hajtotta végre azt a határozatot, amelyet a jelenlegi a ministerekből álló ministertanácson annak idején hozott. Pedig a kormánynak szerintem kötelessége, hogy teljes mértékben végrehajtsa az akkori határozatot. A kormányt kötelezi az 1923. évi XXXII. te. 15. §-a, amelyben a minister a nemzetgyűléstől felhatalmazást, kvázi utasítást nyert arra, hogy az 1923. évi július hó 1-től kezdődő hatállyal megállapított fizetéseket a viszonyokhoz mérten felemelje. Én ezt nem ugy értelmeztem, amikor a nemzetgyűlés a kormánynak ezt a felhatalmazást, illetve utasítást adta, hogy a kormány a zürichi jegyzéshez arányosítva állapítsa meg a közszolgálati alkalmazottak fizetését, hanem ugy értelmeztem, — és minthogy épen ón magam voltam az, aki a Ház elé hoztam ezeket a kérdéseket, a nemzetgyűlés igen bölcsen ugy határozott, — hogy a mindenkori drágasághoz mérten állapíttassanak meg a, közszolgálati alkalmazottak havi illetményei. Amikor a kormánynak az utóbbi három hónapban kiadott rendelkezéseit olvasom, azt látom, hogy a kormány ugy magyarázza ezt a törvényes intézkedést, hogy a legutóbbi négy hét alatt történő áremelkedésekkel hozza kapcsolatba a közalkalmazottak ujabb illetményeit és ezt igy állapit ja meg. Ez téves, mert szerintem a július hó 1-étől bekövetkezett drágaság mértékének teljes figyelembevételével kell minden hónapban a július hó 1-ére megállapított alapilletményeket felemelni. Ezzel szemben mit látunk ! Ha mindenkor a hó 1-én jelentkezett drágasági számot vesszük figyelembe, akkor a bekövetkezett drágasághoz viszonyítva, szeptember hónapban 48'28°/o-kal, októberban 28'35%-kal, novemberben pedig 34*17%kal kaptak a közalkalmazottak kevesebbet, mint amennyinek kiutalására a juliushavi illetmények megállapítása alkalmával a t. Nemzetgyűlés a kormánynak utasítást adott. T. Nemzetgyűlés ! A drágaság mértékének meghatározására teljesen megbízható adatok állanak a kormány rendelkezésére. Rendkívüli csodálkozom azon, hogy a kormányzat ez adatok birtokában, a már korábban meghozott határozatához nem tartja magát és a sajátmaga alkotta rendelkezéseket sem hajtja végre. Nekem az a véleményem, hogy nemcsak jó törvényeket és rendeleteket kell alkotni, hanem végre is kell azokat jól hajtani, mert ha egy jó rendeletet rosszul hajtanak végre, az épen annyi, mintha semmit sem tettek volna. A kormáayzat — mint említettem — a közalkalmazottak túlnyomó többségét kielégítette júliusi rendeletével, ámde mit ér, ha nem hajtja azt végre. Épen azért kérem a kormányt, emelje fel a juliushavi illetményeket olyan mértékben, amily mértékben július óta a drágaság emelkedett. Sok a panaszuk a közszolgálati alkalmazottaknak tüzelőanyaggal való ellátás miatt is. És én nagyon kérem a jelenlévő belügyminister urat, — hiszen interpellációmat az összkormányhoz intézem, — méltóztassék, ha nem is végleges választ adni, de legalább pár szóval megnyugtatni a közalkalmazottak nagy táborát a tekintetben, hogy a tüzelőanyaggal való ellátás és az előbb említett óhajok, a^ fizetésemelés, stb. tekintetében, valamint a beszédem későbbi során tárgyalandó eseteket illetőleg milyen álláspontot foglal el a kormányzat. A közszolgálati alkalmazottak 1923 24. évre megállapított tüzelőanyag járandósága — ugy emlékszem — 10 métermázsa külföldi szén és 10 métermázsa tűzifa a családosoknál, míg a nőtlenek és hajadonok ennek a mennyiségnek a felét kapják. A kormány azt ígérte, hogy ezt a tüzelőanyag mennyiséget legkésőbb október havában mindenkinek ki fogja utalni, s mégis, jóllehet már november idusán túl vagyunk, ami a szénjárandóságot illeti, ezt a közszolgálati alkalmazottaknak csak egynegyedrésze, ami pedig a faellátást illeti, ezt az alkalmazottaknak csak kétharmadrésze kapta eddig meg. T. Nemzetgyűlés ! Bár nem akarok érzelmi momentumokra hivatkozni, mégis meg kell kérdeznem, vájjon hogyan kivan gondoskodni a kormány azokról a közszolgálati alkalmazottakról, akiknek sem tüzelőanyaguk nincs, sem elegendő pénzük ahhoz, hogy tüzelőanyagot szerezhessenek, hogyan képzeli a kormány, hogy az ilyen közszolgálati alkalmazottak a tél hidegében családjuknak fűthessenek s beteg gyermekeiknek meleg szobát tudjanak biztosítani! Ha a kormány nem tudja ezeket a kötelezőleg megígért tüzelőanyag-mennyiségeket a közszolgálati alkalmazottaknak kellő időben kiutalni, rendelkezésére áll egy másik mód is, még pedig az, hogy váltságdíjat utaljon ki a közalkalmazottaknak, természetesen olyan mértékben, hogy az igy adott összeggel a nekik járó szén- és famennyiséget tényleg be is tudják szerezni. A kormány még augusztusban 85.000 koronában állapította meg a 10 métermázsa fa és a 10 métermázsa külföldi szén váltságdíját. Azt hiszem, egyikünk sem olyan naiv, hogy ne ismerné a mai drágasági viszonyokat, s hogy ne tudná, hogy ebből az összegből nem lehet ilyen mennyiségeket beszerezni. Sokan vannak azonban, akik még ezt a 85.000 koronát sem kapták meg, a mai napig sem, amelyet pedig már augusztusban kellett volna megkapniok. Kérésem tehát az, hogy ha már a kormányzat rövid pár napon belül nem tudja biztosítani a közszolgálati alkalmazottak részére a kedvezményes tüzelőanyagot, s ha már a rendeletet kiadta, de nem tudja a tüzelőanyagot tényleg ki is utaltatni, abban az esetben a váltságdíjat haladéktalanul utaltassa ki a közszolgálati alkalmazottak kezeihez, még pedig olyan mértékben, hogy a szükséges tüzelőanyagot be is tudják szerezni. Határozott kívánságom az is, hogy a kormányzat találja meg a módját annak, hogy azoknak a közszolgálati alkalmazottaknak, akik a 85.000 koronát már megkapták, de ebből a tüzelőanyagot nem tudták megvásárolni, a különbözetet kiutalja. T. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur 1922ben — ugy tudom, október 7-én — egy előtte megjelent nagyobb küldöttségnek kijelentette, hogy a közszolgálati alkalmazottak részére kedvezményes áru ruhaszövetet fog kiutaltatni. A kormánynak ez az ígérete is csak ígéret maradt* A közszolgálati alkalmazottak még a mai napig sem