Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-191

'A nemzetgyűlés 191. ülése 1923. szeptember 12-én 5670-re, szeptember 20-án 6350-re és október 22-én 7000-re. Feltétlenül iskolapéldáját látom ebben először is a hatalmi és a monopolisztikus túltengésnek, másodszor pedig az árdrágításnak, mert hiszen a rendelés időpontjában 5 és fél volt a korona, akkor pedig, amikor a szállítás történt, 3—3'2, vagyis a korona esése cirka 80°/o. A búza ára, amikor a rendelés történt, 52.000 korona volt s ha a mai árát vesszük, körülbelül 70%-os emelkedést látunk. De sehol a világon nem találjuk meg azt az óriási értékeltolódást, értékesést, amelyet a Ganz-Danubius kalkulációiban felszámit. Az ország mai nehéz helyzetében értem, hogy a kormány — a termelés minden ágában még ma is látjuk — bizonyos szükségszerűségből, vagy kötelességből még mindig nyomást gyakorol a termelésre, kezdve a mezőgazdasági termelésen. Hiszen látjuk, lehetőség szerint nyomást gyakorol a búza árára, hogy bizonyos szociális könnyebbséget okozzon. De nem tudom megérteni azután akkor, amikor egyes vállalatokról van szó, különösen az ilyen óriási tőkével rendelkező vállalatokról, mint^ a Ganz-Danubius, amely a Hitelbank érdekkörébe tartozik, ilyen kiváltságot adjanak. A Hitelbankot tulaj donképen Klein Gyula irányítja, aki ma Magyarországon a pénzügyi Krőzus, és aki nem enged szóhoz jutni közönséges rendelőt, amikor alkudni kellene, mert, mondom, a Ganz-Danubiusnak ma Magyarországon monopóliuma van. Ugyanis hogy áll a dolog! Kormányintézkedés védi a magyar ipart. Ezt a kormány szociális szempontból csinálja azért, mert a német, vagy külföldi gyártmányokat nem akarja beengedni, hogy az itteni gyárak így több munkást foglalkoztathassanak. Ez volna a célirányos, a célszerű dolog. A kormánynak ez az intézkedése természetesen ezt a néhány kivételes nagytermelőt a többi termelővel szemben abba a kellemes helyzetbe hozza, hogy normális hasznot tudnának maguknak venni. Ezt a kivételes helyzetüket azonban nem a normális haszon megszerzésére használják fel, hanem ilyen — kereken kimondom — uzsorára és árdrágításra. Itt pl. a malomhengerekről van szó, amely malomhengereket Magyarországra külföldről nem lehet behozni, Magyarországon pedig más gyár malomhengereket nem gyárt. Most ahelyett, hogy a Ganz-gyár azt a kedvezményt, amelyet az állam adott, hogy a külföldről nem engednek ilyen gépeket behozni arra használná fel, hogy több munkást alkalmazzon és több gépet gyártson, hogy kielégítse a belső szükségletet, a Ganz-gyárnál ilyen gépeket csak a rendeléstől számított öt-hat hónapra lehet megkapni. Egyébként a Ganz-gyár árpolitikája szerintem az, — a kezeink közt lévő adatokkal bizonyithatom, mert ezek a gépek, amelyeket a gyár a kötlevél szerint négy heti szállitásra, illetőleg szeptember közepén eszközlendő szállitásra adott el, ott már augusztus végén készen is voltak, — hogy jogosulatlanul haszonra tegyen szert. Az említett gé£eket ugyanis nem adták ki azért, mert tudták, ogy a szorzószámot nyolc nap múlva kétezerrel fel fogják emelni. Ez a tényállás szolgál interpellációm indokolásául. Azt hiszem, hogy ebben az árdrágítás minden kritériuma benne van. Sajnos ez annál is inkább, (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon : Ez a bíróság elé való!) mert amíg egyfelől a Ganz-gyár teljesitményeire büszkék lehetünk, addig másfelől óriási szégyene és károsodása az országnak az, ha ez a gyár az ország rossz helyzetét ilyen árdrágításra és ilyen vagyonszerzésre használja fel. Ezért én interpellációt intézek az igazságéi november hó 21-én, szerdán. 85 ügy minister úrhoz, annál is inkább, mert ő néhányszor már kijelentést tett arra vonatkozólag, hogy ebben az országban a kis árdrágítókat meg lehet fogni, ellenben a nagy árdrágítókat nem. (Igaz! Ugy van!) ügy látom, hogy nagyobb árdrágítót, mint a Ganz-Danubius és a Hitelbank együttesen, nem igen lehet megfogni ebben az országban. (Derültség.) Én bízom az igazságügyminister ur intézkedésében, s azért a következő interpellációt intézem hozzá (olvassa): »Van-e tudomása az igazságügyminister urnák arról, hogy egyes vállalatok a kormánynak szociális célt szolgáló iparvédő intézkedését monopóliumszerűén árdrágításra használják ki? Hajlandó-e az igazságügyminister ur, a megállapítható nagy árdrágítást megakadályozandó, a megtorló intézkedést megtenni ! (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláció kiadatik az igazságügyminister urnák. A következő interpelláló képviselő ur 1 Forgács Miklós jegyző : Homonnay Tivadar ! Homonnay Tivadar : T. Nemzetgyűlés ! Mióta a nemzetgyűlés elnapoltatott, úgyszólván nap nap mellett kapom és kapjuk a közszolgálati alkalmazottak részéről azokat az elszomorító leveleket, amelyekben az ő lehetetlen, már tűrhetetlen anyagi helyzetükre hívják fel a figyelmet. (Mozgás a jobboldalon.) A háború után és a forradalmak után a következményeket a szerencsétlen közszolgálati alkalmazottak tulajdonképen csak ma érzik. Mert hiszen a ruhájuk lerongyolódott, a fehérneműjük, a bútorzatuk elkopott, valamint egyéb közszükségleti tárgyaik is ; ezeket mind pótolni kellene. Mielőtt a kormányzat júliusban a fizetésemelésre rendeletét kiadta, még megvolt a mód arra, hogy a közszolgálati alkalmazottak ezeket a ruházati és egyéb közszükségleti cikkeiket toldozgathatták, foldozgathatták, ma azonban már ezek annyira elrongyolódtak és elkoptak, hogy azokat már tovább foltozni sem tudják, mert arra már nem alkalmasak, hanem teljesen uj ruházati és egyéb cikkek beszerzéséről kellene nekik gondoskodniuk. Igen ám, csakhogy az a fizetés, amelyet a kormányzat a közszolgálati alkalmazottaknak biztosit, legkevésbé alkalmas arra, hogy ők ezeket a beszerzéseket eszközölhessék, mert hiszen köztudomású dolog, hogy az alsóbb kategóriákban — amelyekbe a tisztviselők körülbelül hetven százaléka tartozik — a közszolgálati alkalmazottak 150.000-200.000 koronáig terjedő havi illetményben részesülnek. Nem számítom azokat a magasabb kategóriákat az V. fizetési osztálytól felfelé, amelyek igazán jelentéktelen százalékos arányszámmal szerepelnek, nem számítom, mert ezekben a kategóriákban az illetményekből a múlt hónapban a közalkalmazottak még ugy ahogy fenn tudták magukat tartani, de ma már ezek az illetmények is kevésnek bizonyulnak. Egy alkalommal még a nyár folyamán felhívtam a nemzetgyűlés és a kormány bölcs figyelmét arra, hogy azokat a közalkalmazottakat, akiknek családtagjaik vannak, a tandíj, beiratási díj, iskolakönyv és tanszerbeszerzésnél valami módon támogatásban részesítse. A kormány keresztülengedte a fülén ezt a figyelmeztetést és nem vette tekintetbe a mi kérésünket, pedig ezek a szerencsétlen családok a legnagyobb áldozatokat hozták, csakhogy gyermekeiket neveltetni tudják. A kormány május 31-én és július 30-án ministertanácsban elhatározta, hogy minden r egyes hónapban, lehetőleg a hónap végén, a drágaság emelkedése arányában fogja a közalkalmazottak fizetését felemelni ugy, hogy a drágaság emelkedése és a július havi illetmény összhangba hozassék. Tisztelt Ház, a közalkalmazottak túlnyomó része ezt az Ígéretet nagy megnyug-