Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-191

80 À nemzetgyűlés l9i. ülése 1923. pontjából, hogy ezeket az osztályokat ugy beállítani, mintha ebben a tekintetben valami jogtalan előnyt élveztek volna ugyanakkor, amikor a megélhetés úgyszólván minden keresményüket teljesen elveszi, ezt a magam részéről helyesnek nem tartom. Lehet, hogy a lakbérek alacsonyak, mondom, ezt nem is vitatom, ebben a tekintetben nekem is meg van a magam álláspontja, de azért a munkásságot, egyáltalán a űxfizetéses osztályokat a mai^ nehéz időkben igy beállítani, — és épen a népjóléti ministerium adminisztratív államtitkárának — ezt a magam részéről helyesnek nem tartom. Pikler Emil: Ez több, mint nem helyes! Hegymegi-Kiss Pál: Arról vagyok értesülve, hogy az államtitkár urat megtámadták. Ha az a támadás az államtitkár úrral szemben méltánytalan, igazságtalan volt,... Szabó Imre: Nem is támadta meg senki. Hegymegi-Kiss Pál: . . . akkor elsősorban ministerének kötelessége az, hogy az államtitkár urat eme támadásokkal szemben megvédelmezze, és a minister urnák kötelessége az, hogy módot adjon arra, hogy az államtitkár ur ezekkel a támadásokkal szemben védekezhessék. Sőt tovább megyek, adminisztratív tisztviselő megtámadását akkor, amikor van politikailag felelős tényező, a magam részéről nem helyeslem. De nem helyeslem azt sem, hogy egy adminisztratív tisztviselő kilépjen a politikai élet porondjára. Nekünk nagy érdekünk az, hogy az igazgatásban a pártatlanság és objektivitás és annak látszata is minden körülmények között érvényesüljön. Nincs okom kifogásolni az államtitkár ur tevékenységét, mert hiszen nincs is szerencsém ismerni. Nincs jogom kifogásolni az államtitkár ur államférfiúi kvalitásait sem, de, ha politizálni méltóztatik, akkor méltóztassék ide kijönni a porondra... (Zaj.) Horváth Zoltán: Képviselőjelölt volt, de megbukott! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Hegymegi-Kiss Pál: ... méltóztassék a politikai felelősséget vállalni és az adminisztratív államtitkári állást egy politikai államtitkári állással felcserélni, mert igy a magunk részéről nehezményeznünk kell azt a helyzetet, hogy egy adminisztratív tisztviselő, ha mindjárt államtitkár is, olyan kérdésekben, amelyekben tőle objektivitást és pártatlanságot várunk, állást foglaljon, amely kérdésekben való állásfoglalása esetleg a gyengébb társadalmi rétegek érdekeit érinti. Ezek után bátor vagyok a népjóléti minister uhoz a következő interpellációt intézni (olvassa): »Helyesli-e a minister ur a népjóléti államtitkár urnák a Magyarország című lap november 6-iki számában való nyilatkozását,« Elnök: Az interpelláció kiadatik a népjóléti minister urnák. Ki a következő interpelláló képviselő ur ? Forgács Miklós jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: Igen tisztelt Nemzetgyűlés! Tekintettel arra, hogy a kereskedelemügyi minister ur távol van és én az ő jelenlétében szeretném interpellációmat elmondani, kérem interpellációmnak a legközelebbi ülésre való halasztását. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni a képviselő ur kérelméhez? (Igen!) Ha igen, igy mondom ki a határozatot. A következő interpelláló képviselő ur ? Forgács Miklós jegyző: Eothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Nemzetgyűlés! Az egyesülési és gyülekezési jogról ez alkalommal nem kívánok általánosságban beszélni, miért is rögtön rátérek a konkrétumra. A nyomdai munkások november elsejére és másodikára szabályszerűen bejelentették az illetékes hatóságnál a segélyző évi november hó 21-en, szerdán. egyesületek közgyűlésének megtartását és ennek folyományaképen november 3-ra és 4-re szakszervezeti kongresszusukat. Az első két napon a nyomdai munkások kiküldöttei nyugodtan letárgyalhatták napirendüket. November 2-án azonban a déli órákban a budapesti főkapitányság egy átiratot kézbesittetett a szervezethez, amely szerint a november 3-án kezdődő kongresszust nem engedélyezi. Nem engedélyezi azért, mert a napirendből kitetszik, hogy ezen a kongresszuson a nyomdai munkások vezetősége be akar számolni háromévi működéséről s a főkapitány ur szerint a nyomdai munkások szakszervezeti egyesülése alapszabályokkal nem bírván, ez a kongresszus nem engedélyezhető. Mit csináljanak Magyarországon a munkások, lia alapszabályaik keretein belül csakis betegség, . munkanélküliség és rokkantság esetére való segélyezésekről tanácskozhatnak, ha abból a szempontból indulva ki, hogy anyagi érdekeiket is megvédjék, ezt alapszabályaik keretein belül elintézni nem tudják? Ha ezt a hatóság nem engedi, akkor természetes, hogy a munkások csak olyan szervezetet tarthatnak fenn, amely alapszabályok nélkül is lehetővé teszi anyagi érdekeik megvédését. A kollektív szerződést a magyar kormány is elismeri, mert hiszen a közszállitási szabályok egyik pontja arról szól, hogy állami munkát elsősorban az a vállalkozó vagy vállalat nyerhet el, amely vállalkozó vagy vállalat tiszteletben tartja szakmájának kollektiv szerződését. Ha tehát a kormány ilyeténképen legalizálja a kollektiv szerződést, nagyon lehetséges az, hogy a kollektív szerződés fentartása érdekében szükséges költségeket nem engedélyezi. A kollektív szerződés fentartása természetesen minden iparnak költségébe kerül. Nem lehet elképzelni azt, hogy valamely szakmában megszületik egy kollektiv szerződés anélkül, hogy azt megszerveznék és anélkül, hogy kiadásokkal járna. Magyarországon meg van a sztrájkjog is. ügy-e bár elég sztrájk van ? A sztrájkot — legalább magánvállalatoknál — a magyar kormány sem tiltja el, akkor, ha az illető szakmában a béreket már nem lehet más utón javítani. Ugyanakkor azonban nem engedélyezi a sztrájk anyagi részét, az eszközöket. (Zaj.) Bocsássanak meg, de mindez azt bizonyítja, hogy ebben az országban tényleg semmit sem kezelnek észszerűen. Az egylet alapszabályain belül nem lehet kollektivszerződésről vagy sztrájkjogról beszélni, sztrájkolókat segélyezni stb„ az alapszabályokon kivül pedig nem engedik meg. A nyomdai munkások vezetősége be akart számolni arról, hogy a legutóbbi három évben mennyire fejlődött ebben az iparban a kollektívszerződés. A nyomdaiparban 25 év óta áll fenn a kollektívszerződés, ami azt jelenti, hogy ebben a szakmában az ipari béke uralkodik. Munkáltatok és munkások közösen tartják fenn ezt a helyzetet nemcsak erkölcsi, de anyagi tekintetben is, mert ugy érzik, hogy az iparban a nyugodt munkálkodás s a fejlődés csak ugy lehetséges, ha munkáltató és munkás egymást megértik. A hatóságok azonban intézkedéseivel ezt lehetetlenné teszi. Nem szabad beszámolni arról, hogy mit értünk el a legutóbbi három évben, még pedig azért, mert nincsenek alapszabályok. Nem a kongresszus napirendje ellen volt kifogása a főkapitánynak, hanem az ellen, hogy ennek a szervezkedésnek tudomása szerint nincsenek belügyministerileg jóváhagyott alapszabályai. Nem lehet ezt összehasonlítani egy titkos egyesülettel, mert hiszen ha titkos egyesület volna, akkor nem adna ki működéséről 54 oldalas jelentést, 8000 példányban, és nem kívánná azt, hogy e jelentés felett a kongresszus határozzon. Ha a